Kezd itt beindulni a karácsony előtti hajtás. Mindenki vagy rohan, vagy érzékenykedik.

Az előbb elsétált az irodám előtt a saleses fiúk szigorú, de igazságos
apja, mentora és munkafelügyelője, és odaszólt nekem, hogy de csinos
vagyok én ma. Ez idáig teljesen természetes (nem mintha annyira de
csinos lennék, csak ez egyszerűen jár nekem a salestől, mint
bérenkívüli juttatás), de aztán visszafordult a sarokról, és
felszólított, hogy dicsérjem meg, amiért megkapó megjelenésemet annak
ellenére észrevette, hogy sötétben ülök, rajta meg nincs szemüveg.

Megdicsértem. Mondtam, hogy ő is csinos.