A fiúm tegnap kvázi megkérte a kezem, sőt, gyereket is ígért, rögtön kettőt egyszerre, feltéve, ha. Namármost a ha már folyamatban van (igen, kezeltetem magam), ugyanakkor ezt a kézkérést inkább állásfoglalásnak, mintsem konkrét ajánlatnak vettem, tekintve, hogy a fiúm pillanatnyilag nős, nem általam.

Tegnap este mire felhívott, már igen későre járt, továbbá tetemes mennyiségű alkoholt fogyasztott akkorra, lakásbúcsúztatás címén, én meg reflektív személyiség vagyok, úgyhogy a találkozásunk meglehetősen mediterránra sikerült. Utána még megbeszéltük ex-főbérlőékkel mindazt, amit az elmúlt pár hónapban nem sikerült (bár azt talán nem kellett volna az orrukra kötni, hogy mi dugás a szent aktus előtt feltétlenül imádkozunk), majd érzelmes búcsút vettünk, és előadtunk egy rögtönzött burleszket a buszmegállóban, a nálunk lévő vasalódeszka, fritőz és teniszütő segítségével. Fiúm bevallotta múlhatatlan érzelmeit a porrongyának, akit időnként a saját szájába is vett. Én merengtem. A busz jött. Otthon imádkoztunk.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s