Mindeközben átnéztem a régi fórumos bejegyzéseimet is (régen fórumon blogoltam), és egyrész úristen, mennyit változtam, másrészt úristen, mennyire nem változtam.

Rengeteg idézet:

” – are you william blake?
– yes. do you know my poetry?
ez még eszembe jutott”
(Dead Man)

“do you want to find a cure and save the world, or just fall in love and fuck?“
(28 nappal később)

“van egy győztesünk…
egy lány…
és mosolyog! nézzék, mosolyog!“
(Battle Royale)

“vin “you’re a bad man, dick. and do you know what we do to bad men? we punish ’em” diesel ismét bebizonyította, hogy vonzerő tekintetében egy többdiplomás atomfizikus sehol nincs egy olyan pasas mögött, akinek össze van rajzolva a temérdek tricepsze és kirántja magából a lövedéket, mielőtt beájul.”

“még nála is rémesebb volt a húga. […] miss jones eltökélte, hogy jókedvű lesz. makacsul csak a dolgok napos oldalát volt hajlandó észrevenni. egy bosszúálló angyal elszántságával kereste a jót embertársaiban.”

“sweetheart sweetheart are you fast asleep?
that’s the only time when i can really speak to you“
(PF)

“a világ sokkal szebb lenne, ha mindenki waterst hallgatna
(won’t you grieve with me)”

Meg agnus is voltam:

“azért amikor gyerek voltam, a meggyes márkától még nem lehetett candidát kapni”

“nem tudok autentikusan élni. mindig kiesem a szerepemből.”

“büntetőjogi felelősségem megállapítása végett sürgősen meg kéne tudnom, állat-e a démon”

“persze azon is tűnődöm, hogy a “knockout”, vagy az “alien” fejezné-e ki jobban az egyéniségemet a kontaktlencseválaszték zavarba ejtő bőségében”

“és ma összefutottunk a könyvtáros sráccal az üvegajtó két oldalán, a szemembe nézett, mosolyogtunk, és kinyitotta.
túlteng a magánéletem.”

“atomrobbanás volt. egye fene, ma egós napom van a mániás szakaszban:
atomrobbanás vagyok“

“döglött, sárga és agilis. persze, hogy bele tudom dolgozni a cselekménybe.”

“You have no new messages
You are currently using 0KB out of 3000KB (3MB), allocated to your account
You have no appointments today
You have no tasks”

Meg helyesírásnáci:

“a mászó, az egy szö. a kulturális, az egy lö.”

Párbeszédek is voltak:

“most egy időre én is eltűnök, de nem oda, ahova te. szerintem. bár szappanoperásan kiderülhet, hogy közeli rokonom vagy, és akkor igen. most is csak a jóképű, ámde kissé humortalan könyvtáros fiatalember miatt vagyok itt. (párbeszéd, a múltkor:
k. f.: (látván a monitorom mellé helyezett könyveket) jé, te könyveket is szoktál nézni?
én: (ártatlan, nagy szemeket meresztve) igen, képzeld, felfedeztem hogy itt évi hatszázért nem csak netezhetek korlátlanul, de még könyveket is kölcsönözhetek. hát nem tök jó?
k. f.: uhh…aha (balra el)
azóta csak nézegetem. de ez régi sztori már)”

“lassan három napja össze voltunk veszve. hülyeségeken. és hajnali négy körül felhívott. furcsa, hogy a megváltás mindig hajnali négy körül érkezik.
– vettem neked egy könyvet
– ?
– rossz volt. könyvet venni neked meg jó volt.
– milyen könyvet?
– szépet. sötétkék borítója van. és a harmadik volt a polcon.
– és most jó?
– nem. neked sem
– mindent tudsz?
(szeretem, amikor rágyújt bele a telefonba. élőben is szeretem. az jó csönd. közben általában rámsandít, és vigyorog. telefonban persze nem. és nem néz rám akkor sem, amikor azt mondja, hogy szép vagyok. mintha telefonban lennénk. ha komoly dolgokról van szó, általában becsukja a szemét. telefonban élünk. hálás köszönet graham bellnek)
– azt tudom, hogy féltelek.
– mitől féltesz?
– nem is téged, magamat. attól, hogy elveszítelek. attól is féltem magamat, hogy te veszítesz el engem.
– mit szeretnél?
– költözzünk össze.
– miért?
– mert melletted akarok ébredni. mert ha összeveszünk, nem akarok azon gondolkodni, felhívjalak-e. csak át akarlak ölelni.
– szóval normális életet akarsz velem?
– mi nem élhetünk normális életet.
– miért nem?
– mert te nem vagy normális.
– normális vagyok.
– fogalmad sincs róla, hogy milyen vagy
(tényleg fogalmam sincs. tényleg nem vagyok normális. normális emberek nem beszélnek dőlt betűkkel.)
– milyen vagyok?
– amikor először megláttalak, arra gondoltam, hogy milyen kecses vagy.
– és még?
– és még arra, hogy szomorú vagy
– és most mit gondolsz?
– hogy most is szomorú vagy
– és ha együtt laknánk, akkor nem lennék szomorú?
– ha együtt laknánk, akkor veled lehetnék

vitathatatlan.”

(itt pedig nem én voltam a dőlt betű):

“közkívánatra, újra, best of 1senki (2/21/2003, live, limited edition)

kérdezte, hogy mit kívánnék az élettől. mondtam, hogy egy digitális fényképezőgépet. nevetett. [elgondolkozva] biztos azt hitte, viccelek.
ne izélj már. nem tudok három állatot.

– megkaptad a linket, amit küldtem?
– igen. örültem.
– meg is nézted?
– nem. de örültem.
– nem hiszem
– pedig tényleg
– de nem hiszem
– de igen
– akkor sem hiszem
– …
– na jó, elhiszem
– jól időzítettél. úgysem győzködtelek volna tovább.
– tudom. látod, én myoval ellentétben tudom, hol van nálad a határ. de nem a fejemből
– hát? zsigerből?
– nem. rádnézek.“

(és akkor a hosszúakat még nem is idézem).