Én valószínűleg nagyon nem értem az öngyilkosokat, meg a
patikáriusokat, tegnap például egy öngyilkos lány naplóját olvasgattam,
és nem olyan gondolataim voltak, hogy jé, szegény, de izgi, hanem
olyanok, hogy ezek a mai fiatalok, mindig csak a helyesírási hibák meg
a csúnya beszéd meg az értelmetlen felkiáltójelek, ami akár arra is
utalhat introspektíve, hogy nem pszichopata vagyok, hanem egyszerűen
csak öregszem. De persze nem arra utal, mivel minden személyiségteszt
erősen a pszichopátiás
sarok felé tol el engem a nagy személyiségkockán, ami azt jelenti, hogy
nem öregszem (még szerencse, hogy van már jegyem matematikai logikából
is). Lényeg, hogy annyire durva azért nem vagyok, általában tök
együttérzően vagyok képes viselkedni olyan emberekkel, akiknek valós
problémáik vannak, például éhesek (és a fiúm egyik nagyszerű
tulajdonsága az, hogy neki a legnagyobb lelki problémát az jelenti, ha
éhes, ugyanakkor ezt nem minden esetben ismeri fel, mert nem olyan
introspektív mint én, olyankor mondom neki, elvégre pszichológiát
végeztem, ő meg eszik és örül, így élünk mi boldogságban), szóval ha
valaki éhes, akkor tök jólelkűen adok neki enni, és ha valakinek tele a
keze, akkor tök jólelkűen tartom neki nyitva az ajtót, viszont az ilyen
általános anyeginkedéssel nem tudok mit kezdeni (a rossz helyesírással
még kevésbé), és az ilyesmitől tényleg én leszek a társadalom fehér
cápája, aki a vállát vonogatja és csúnyán néz.
A patikáriusokkal ugyanígy nem tudok mit kezdeni. A körzeti orvosommal
tudok mit kezdeni, bár félek tőle, mert ifjabb koromban amikor a
védekezőösztöneim még nem fejlődtek ki annyira, spatulát nyomott a
gag-reflexemen túlra, ezért már évek óta úgy kommunikálunk, hogy kijön
az asszisztens, én felírom neki, hogy mit írjon fel nekem, és akkor ő
néha üres kézzel jön vissza, és azt mondja, hogy a doktor úr szerint
jobb lenne a monural, mint a nitrofurantoin, és akkor alkudozunk egy
kicsit, majd kihozza a recepteket. Na már most a gyógyszertárosok
teljesen más kaszt mint a kezelőorvosok, bár ők nem blogolnak meg
ilyenek, de odamegyek fél hétkor, erre egyrészt ne abba a sorba álljak,
mert ott a krémeket adják, másrészt nem fogadnak el hitelkártyát,
viszont nem ütik be a receptemet a célból, hogy megnézzék az árát, mert
akkor nehéz utána kiütni, harmadrészt meg – ismétlem, fél hétkor –
nagyon siessek vissza az öt méterre lévő automatától, mert hétkor
zárnak. Hát akkor tényleg ilyen lelkiismeretlen és a bizalmukkal
visszaélő lettem, és átmentem a másik patikához, ahova simán beengedtek
hét előtt öt perccel, és tettek róla, hogy ne essek teherbe a héten, mi
több, együtt szörnyülködtek velem az árakon, amik tényleg nem semmik,
tekintve, hogy nekem a tablettán kívül még a naptármódszert és
mindenféle fekete mágiákat is be kell vetnem, ha nem akarok terhes
lenni, az olyanra, mint én, mondják hogy termékenységistennő, pedig
ránézésre nem is, ráadásul mostanában azt is megtudtam, hogy a
jónás-napomon ovulálok a legvalószínűbben, ami a születésem
holdfázisával egybeeső holdfázisú nap, tehát még ezt is figyelembe kéne
vennem, ha hinnék az asztrológiában.
Igazából a rendszergazdát értem a fiúmon kívül egyedül, aki akkor is
vág nekem sznobos penészes sajtot, ha kézzel-lábbal tiltakozom, és
akkor már megeszem, hogy ne vesszen kárba. Valószínű, hogy a szociális
kapcsolataimban akkor érzem magam biztonságban, ha azok leginkább az
evésről szólnak. Igazából talán orálisan fixált vagyok, és nem
pszichopata, de akkor sem öregszem.
settenkedve lopakodó 