És ma költözött a szőke fiúm le a szö betűs városba, oda, ahova a világon a legkevésbé kívánnám őt, beleértve a polgárháború dúlta területeket is. Az élet pici iróniái.

Felhívott a fiúm, hogy szálka ment a nyelvébe. Én megkérdeztem, hogy hát azt meg hogy, mire az volt a válasz, hogy látott a Kikában egy rattan paravánt, amit muszáj volt megnyalnia.

Szerintem nem feltétlenül egészséges, ha mindig enged az állatias ösztöneinek. Ki tudja, hányan nyalták már meg azt a paravánt előtte.