enni kategória bejegyzései

az aktuális készletről

Az meg egyébként kifejezetten jól esik, amikor belépek a Culinarisba, és ott – mintegy az én sallangmentes, információcentrikus modoromra reflektálva – azzal fogadnak közvetlen hangnemben, hogy "megjött a jelly bean is, ott van a csokiknál". Sose tartottam túl sokra az olyan felesleges, időrabló udvariassági csökevényeket, mint például a köszönés.

(Találtunk egyébként 0,75 literes Duvelt és Delirium Tremens-t is, a borkóstolót viszont inkább kihagytuk. Mindig nagyon értetlenül álltam az ilyen hülye alakú pohárszaglászolós szeánszok előtt, nem tudom, miért kell úgy tenni, mintha a bor valami finom dolog lenne.)

a tegnap estéről

És akkor az úgy volt, hogy tegnap megint bloggerkávézóba evett engem a fene, épp hogy csak haza tudtam ugrani előtte magamhoz venni a két lemezt, amit senoinak égettem, meg bedobtam még a hajvágó ollómat a táskámba, illetve rámarkoltam a frissen nyomtatott borítóra, majd megérkeztem után rábírtam őt az eszközhasználatra, elvégre mi is lehet bloggeresebb dolog, mint a tandemben másolt dvd letöltött borítóját körbevagdosni.

Aztán az volt, hogy senoi csupán pár kedves bloggertörténetet mondott el nekem, de még ezek alapján is megerősödött bennem a meggyőződés, hogy érdemes továbbra is tartanom magamat ahhoz az életvezetési elvhez (három is van egyébként ilyenekből nekem), hogy egy mikroközösségből maximum egy emberrel kezdek (mivel megboldogult ifjúkoromban a dinamikus életvezetés illetve a változatosság híve voltam, ez az elvem (is) késztetett arra, hogy igen sok mikroközösség tagja legyek ideig-óráig, beleértve különböző egyetemeket, a Metakazamatát, a Mensát, a Netpártot illetve a Kapu portált, éppen hogy csak meg nem keresztelkedtem, bár pár hónapig jártam egy sráccal, akiből idővel katolikus lelkész lett, ő így mindig udvariasan kinyitotta előttem az ajtókat, meg ilyenek). Aztán jött még egy blogger, aki azzal a megdöbbentő információval szembesített, hogy ő az építkezős kategóriára kattant rá (eddig azt hittem, hogy ez a téma igazából csak engem érdekel,és mindenki más csupán udvariasságból olvassa), közben meg felhívott a fiúm azzal, hogy megtért. Ez megdöbbentett engem, mivel mindig is rendes, normális embernek ismertem őt (kis rasszista beütéssel), úgyhogy mondtam, hogy azonnal hagyja abba, mire ő azt felelte, hogy nem úgy, hanem építészetileg tért meg. Merthogy neki nem tetszik a felső szinten a vécé, utálja a vécét (mellesleg én is, mert olyan kicsi, elkülönült helyiség, ami vagy egy bazi nagy sarkot vág le a nagy minimalista térből, vagy egy egész sávot, nem beszélve az ajtóról, amit tenni kell rá), és most kitalálta, hogy lenn legyen a vécé a pincében. Erre mondtam, hogy jó (és nem vagyok hajlandó erről vitába bocsátkozni, most pl a hálószoba alatt van a vécénk, viszont a lépcső meg pont a ház túlsó oldalán, úgyhogy a leendő házban még így is kábé közelebb lesz, pedig most is kibírjuk), és egyben elképzeltem, amint esetleges vendégeink netán ki akarnak menni éjszaka, és például nem jönnek rá, hogy a liftben egyszerre kell a padlón lévő gombra rálépni, és az oldalsó gombot nyomni (a biztonság kedvéért így lesz beállítva), mivel ez úgy annyira azért nem kézenfekvő.

Aztán a senoi elkezdte mondani, és többször elismételte, hogy szerinte mi leküldjük a tudatalattinkba a vécét meg a rendetlenséget, idővel én meg arra a következtetésre jutottam, hogy igazából engem nem zavar, ha a vécé meg a kupi a tudatalattimban van, elzárva. A tandem tudatalattijában viszont hideg van, bagófüst, és értelmezhetetlen képek (ezt meg is jegyeztem hangosan, hogy ezek a képek nem ábrázolnak semmit, mert mindig felháborít, ha úgy érzem hogy be akarnak csapni), meg hirtelen olyanok történnek, hogy öngyilkosság, és mentőkutyák. Ezt onnan tudom, hogy mint a glóriának elmondtam, egy idő után sokat ittam, és akkor valahogy nem tudom hogy történt igazából, de lementünk a pincébe találkozni egyéb bloggerekkel is, de szeretném kijelenteni, hogy én igazából természetesen csak a glóriával szeretnék találkozni, ami tegnap volt, az csak úgy megtörtént, olyan homályos, összemosódott ez az egész, és csak ilyen futó dolog volt amúgy. Na jó, mondjuk kíváncsi voltam a tyttö nevűre is (hogy van ez egyébként, hogy általában a női bloggerek érdekesebbek a pasiknál, ellentétben például a női írókkal?), meg a többi arc is szimpatikus volt, csak nekem kéne megtanulnom társaságban viselkedni (asszem az "análisan fixált" mellé felírom a "szingli fiúblogger"-t is, mint nem comme il faut kifejezést, legalábbis az én hangsúlyozásommal biztosan nem az egyik sem, illetve az is neveltetési hiányokról árulkodik így utólag szerintem, ha éppen hogy csak bemutatkozva számonkérem valakin, hogy asszimetrikus az arca), a taxi is jó volt hazafelé, meg nem is drága.

Aztán még csak annyit, hogy én mostanában valahogy egyáltalán nem bírom az alkoholokat (másnaposság tekintetében), és a tegnapi sör után ma reggel beleharapni a chocomallow poptartsba az olyan volt, hogy azt se tudtam, hova hányjak (ugye arról a kajáról beszélünk, ami ilyen nagyon édes, nagyon vékony tészta, közepén mályvacukor és csokoládészósz keverékéből álló krémmel, a tetején csokis cukormázzal), szal don't try this at home, vannak kaják, amik csak egészséges, felelősségteljes felnőtt embereknek valók, akik tudják, mikor és mennyit szabad.

az oreosról is

Ja, amúgy a puccos közért munkatársai is igen kedves emberek, szóltak még múlt héten, hogy a skittles és a pop tarts megérkezett (ez utóbbit nagyon ajánlom, de csak azoknak, akik hajlandóak előítélet nélkül megközelíteni a junk food típusú élelmiszeripari termékeket). Egyébként kapni nálunk Oreost is, és jöttek a Lindtől ilyen cseresznyés-chilis, fügés-karamelles, meg még két ízben kapható táblás csokik is, a fügéset meg a cseresznyéset kóstoltam, mindkettő olyan, hogy krémes keserűcsokiban (az az igazán finom, markáns fajta, amit még az orrodban érzel egy ideig) édes gyümölcslekvár egész vékonyan, de meghatározóan, alatta meg nugátréteg. A cseresznyésben a chili nem igazán jött át, de nem is hiányzott, a fügésben meg a karamell egészen egybeolvadt a fügével, nagyon ott volt. Meg vettem Baxter's konzerv leveseket is (ugyanolyanok minőségben, mint a Campbell's termékek), és hosszan gondolkoztam azon, hogy hogyan tudnak tökéletesen egyforma sárgarépa- illetve krumplidarabokat gyártani, illetve az élet egyéb rejtélyein (százalékban kifejezve például mennyi borsót lehet a húslevesbe rakni anélkül, hogy borsóleves lenne belőle? Van-e mócsingfelelős az amerikai levesgyárakban, vagy a térfogat/súly arány alapján a gép önállóan távolítja el a zsíros részeket?).

Remélem, az, hogy mostanában vagy hülyére iszom magam, vagy a kaján elmélkedem, nem a demencia jele, hanem a letisztult művészi öntudat kifejeződési módja nálam (vagy valami hasonló, az építész például azt is mondta a házunkra már a tokajis szakaszban, hogy szubjektív idealizmus, valami ilyesmire gondolok).

a következményekről

Új életcél után kell néznem, most kaptam a választ (re.: az előző bejegyzés):

Kedves [lucia],

Köszönjük levelét, és örömmel jelezzük, jó hírrel szolgálhatunk. Igaz, némi idô kérdése mire a rendelésünk megérkezik, de nemsokára választékunkban üdvözölhetjük az Ön által jelzett termékeket.

Ha minden igaz, november közepére elérhetôek lesznek.

Üdvözlettel,

Strommer Szilvia

Nagy tapsot nekik. 

a szebb jövőről

Kicsit olyan babaházas érzésem van mostanában, nehéz megfogalmazni, hogy mije nincs meg annak, akinek a fiúja imád krumplit pucolni és nem tud veszekedni, a bankjában nem kell sorbaállnia, az autója keveset fogyaszt, és a munkája szórakoztató, viszont nem megterhelő. Ugyanakkor a látszat ellenére az én életem sem teljes, és (a korosztályomban végzett megfigyelések alapján) ugyanazok a dolgok hiányoznak nekem, mint másoknak a környezetemben. Én viszont hiszek abban, hogy a világunkat mi irányítjuk, és tudunk a körülményeinken változtatni, ha igazán szeretnénk, úgyhogy írtam a puccos közértnek, hogy hozzanak be az országba jelly beant, skittlest és pop tartsot. Majd tájékoztatok mindenkit a fejleményekről.

a társasági életünkről

Szóval tegnapelőtt este vendégség volt nálunk, mert jöttek a Gináék, és főztek. Előtte megküldte mailben a fiúmnak, hogy milyen alapanyagokat vegyen, a lista tartalmazott olyan itemeket is, mint például a szerecsendió, amit a fiűm természetesen nem volt hajlandó vásárolni (az kizárt, hogy ő valaha is szerecsendiót vegyen), de én ebből már tudtam, hogy profival van dolgunk, pláne, amikor klopfolót is kért. A Gina egyébként személyiségét tekintve rendkívül hasonlít Monicára a Friendsből, például, ha már ott volt, rendet rakott a konyhapolcokon, elvágólag, meg a hűtőben is, különös tekintettel a húsok és a sajtok elhelyezkedésére. A fürdőszobához szerintem csak valami félreértelmezett jólneveltségből nem nyúlt, de talán legközelebb. És mindenkinek lehetett saját kése meg villája, pedig ezekért nekem általában úgy kell nálunk megküzdenem, sőt, még szalvétát is osztott a tányérok mellé, ja, meg amikor egy pillanatra magára maradt a konyhában, akkor kiszortírozta a lejárt élelmiszereket. Vacsora közben börtönsztorikkal szórakoztatott minket, mert ilyen börtönökben felvett interjúkból írta a diplomamunkáját, ami különösen jó társalgásindítási alap, lásd még "és amikor a párom hazajött a sittről…".

A sikeren felbátorodva el is határoztuk, hogy ebből rendszert csinálunk, és szabályos időközönként olyan vendégeket fogunk hívni, akik főznek ránk. Eddig semmilyen vendéget nem hívtunk, csak egyszer feljött hozzánk húsz percre a rendszergazda, de ő nem főzött semmit, noha tud, és ez határozottan az erőforrások pazarlása.

bolti

Egyébként meg olyan világban élünk, ahol a túrókrémre nagy betűkkel ráírják, hogy igazi túródarabokat tartalmaz. Büszkén.

Lehet, hogy már posztapokalipszis vagyunk, csak még nem vettük észre.

jégkrém

Ja, egyébként meg, mint a százhuszonhetedik néven kiadott "limitált
szériájuk" reklámjából kiderült, a Magnum szerint az ötödik érzék a
suttogás. Nem baj, engem egy csoki-csoki kombóval bármikor meg tudnak
venni.

dietlog

Ráálltam délben egy precíziós mérlegre, és az 46,62 kilót mutatott.
Mivel általában kínosan ügyelek arra, hogy ne kerüljek sportközelbe,
fiatalos karcsúságomat valószínűleg csak az étrendemnek köszönhetem.
Azt hiszem, ez feljogosít arra, hogy wellness threadet indítsak,
táplálékbevitel naplóval.

Tehát csütörtök vacsora:
– fél doboz konzerv licsi
– fél kiló sült gesztenye
– két harapás füstölt sajt
– 3 db olajbogyó
– pár darab banáncsipsz

péntek reggeli:
– 1 (nagy) gombóc profiterol, csokoládéöntettel

Péntek ebéd nem volt. Vacsora tekintetében meg szándékozzuk környékezni a rendszergazdát.

Egyébként, mint a kalóriás oldalakról megtudtam, az áfonyából a
fagyasztás eltünteti a zsírt. Eddig azzal sem voltam tisztában, hogy
van benne (0,6%, another useless fact), de most már igazán kíváncsi
vagyok arra, hogy mi lesz vele.