Tekintettel arra, hogy orosz napok vannak úgyis, ma narancssárga, matrjoska mintájú, pántos pólóban jöttem dolgozni (szeretek tematikusan élni), ehhez szintén narancssárga nadrágot, illetve sárga pólót viselek. Piros hajamat (azért piros, mert a fiúm számára egyértelműsítenem kell a színeket, különben nem ismeri fel őket, szóval visszafogott árnyalatok nem nagyon játszanak) ma két copfban hordom.

Mindezt nem elrettentésül teszem közzé, hanem mert az előbb hosszú percekig nem jutott eszembe az egyik közvetlen kollégám neve, és nem vagyok benne biztos, meddig romlik még az állapotom. Amennyiben bekövetkezne a legrosszabb, megkérném a becsületes megtalálót, hogy hiánytalanul adjon le engem a telefonomban szereplő címen, köszönöm.

A genetikás könyvben az is benne volt, hogy a sziámi macskák ott sötétebbek, ahol nagyobb a  hőleadásuk, vagyis ahol hidegebbek, és ha sokáig melegben tartják őket, akkor kivilágosodnak.

Én is ilyen munkát szeretnék télre, macskákat nézegetni melegben.

Persze nem a Spektrum volt, hanem a nemzeti földrajzi csatorna, de
nekem minden ilyen ismeretterjesztő kanális az spektrum, punktum.

Még egy helyreigazítás: megnéztem most a könyveimet, és a matekosokon
kívül elhoztam még a tibeti nyelvtant és a tibeti szótárt is. Hátha
összefutok egy serpával.

Spektrum: "mivel nyaralási szezon van, a gép tele van karácsonyozni szándékozó utasokkal".

Újabban már a kitekat is formulával készül, nem csak a neutrogéna, nem pedig receptből.

Az utóbbi pár napban kimondhatatlanul vágytam/vágyom egy szál
cigarettára, vagy legalább egy slukkra orvul, valakinek a tenyeréből,
de megálltam, és nem és nem. Vágyamat elteszem télre, amikor majd
egyszer egy messzi pályaudvaron kell majd várnom késő este a havazás
miatt késve érkező csatlakozásra, és a fagyos kezeimet csak a
túlméretezett karácsonyfa túlméretezett égőinél tudom majd
megmelengetni, na akkor veszek majd egy doboz mentolos hegyi levegőt,
és beszédülök az első szippantástól.

Egyébként meg mostanában, mióta egyáltalán nem is iszom és nem is
dohányzom, valami rettenetes dolog történik a memóriámmal. Tegnap
reggel negyedórát vártam a szokott helyen, mire leesett, hogy aznap nem
a szokott ember visz (előző nap csak háromszor tisztáztuk a dolgot). Ma
reggel kétségbeesetten próbáltam telefonos kapcsolatot létesíteni a
szokott emberrel a szokott helyen, mert elfelejtettem, hogy a mát meg
megbeszéltük. Most az előbb másodszor telefonáltam, hogy ebédet
rendeljek, még szerencse, hogy figyelmeztettek. Szerintem mióta
megszűnt az alkohol jótékony tartósító hatása, rohamos pusztulásnak
indultak az agysejtjeim, lassan olyan leszek, mint Lenny, sebaj, majd
kölcsönkérem a balrog házi tetovációs készletét. Ha el nem felejtem.

Tegnap a Duna Plázában nemrég nyílt sajtboltban este kilenc előtt pár
perccel kérdésemre, hogy hogyan hámozzák a hámozott tökmagot, az eladó
bájosan felsikkantott, és örömmel vegyes meglepődéssel fedezte fel,
hogy jé, tényleg van hámozott tökmagunk.

Voltam tegnap kórházban, kisebb beavatkozáson. Ébredés után bámultam
pár órán keresztül a plafont, majd saját felelősségre télakoltam. Tipp:
ha meg akarnak engem tartani, eszközöljenek változtatásokat a napi
menüben.

Bárcsak golflabdát gurítana valaki mandínerből a lábamhoz.

Kaptam ma visszamenőleg is fizetésemelést, amit tegnap – visszamenőleg
– el is költöttem. Mivel nincs egy rongyom, amit így ősszel
felvehetnék, vettem egy halom csipkés combfixet (fetisiszta vagyok, nem
tom, mondtam-e már), és egy halom csíkos térdzoknit. Mivel folyamatosan
magam alatt vágom a magánéletemet, a combfixeket valószínűleg
vasaláshoz és mosogatáshoz fogom hordani. A térdzoknikkal
munkatársaimat kívánom boldogítani.

Továbbra sincs egy rongyom, amit felvehetnék.

Vannak ezek a trendek, felbukkan egy szó az életedben, ami azelőtt
soha, vagy ritkán, és akkor pár napig mindenhol azt hallod. Én például
évekig próbáltam kideríteni (na nem teljes erőbedobással, csak néha
álmatagon feltettem a kérdést reményteljesnek vélt szituációkban), hogy
mi a csuda az az emke, és még aznap, amikor a fiú a fülembe ordította a
metrón, hogy erdélyi magyar közművelődési egyesület, ugyanezt
megtudhattam a Megmaradt Szobotkának-ból
is. És most is egész hétvégén minden hír és egy csomó beszélgetés a szö
betűs városról szólt (mondjuk ez részben nem véletlen, az újságíró
onnan származik, ami amúgy sokat elmond róla), amitől sikoltozott már
az összes idegvégződésem, és a dolog megkoronázásaként a lágerrádióban
sz küldött egy dalt a-nak, itt már csak hisztérikus kacajra futotta
tőlem, mert leesett, hogy nem véletlen egybeesésekről van szó, hanem
valakinek odaát elcseszettül beteges a humorérzéke. És akkor tegnap
húsz percen belül két Istvánnal is beszélhettem telefonon, én, aki
eddig még soha eggyel sem. Az egyiket nekem kellett felhívnom, hogy
távfordítson nekem általam ismeretlen nyelven történő google kereséshez
(ez ilyen extrémsport nálunk, a kommunában), a másik meg a titkos
hódolóm volt, mert bizony felhívott ő engem (nem számításból
titokzatoskodom itt vele, csak nem tudok róla semmit, kivéve hogy
Istvánnak hívják, és mindig üzeni, hogy puszil, és akkor én
visszaüzenem, hogy én is őt).

Történni meg nem történik semmi. Ja, ma megyek nőgyógyászhoz, a változatosság kedvéért.

Na mim van nekem, mim van nekem? Ha későn is, de maradéktalanul bekötötték a tévét, amit már augusztusban is úgy vártam. Most van luciának Discovery Channelje, sőt, NG-je, sakálok és múmiák. Médiafieszta.