Részlet a posztumusz életrajzi regényemből:

"Az elidegenedés fokozottan következett be, állítólag akkor kezdett totálissá válni, amikor – a legenda szerint – az írónő egyik kritikusa, ki nevét nem hagyta hátra az utókor számára, azt kifogásolta valamelyik publikációjában, hogy alkotója egy bizonyos szót helytelenül írt le. Az írónő a vitatott szakaszt az adott kontextusban állítólag irodalmi utalásnak szánta (egy Agatha Christie regényt kívánt felidézni a fémondattal), amit azzal is finoman jelzett, hogy a szöveg egy korábbi részén a hagyományos helyesírást alkalmazta a kérdéses szóval kapcsolatban. Állítólag a dőlt betűvel való kiemelésen is gondolkozott, de azt – fültanúk szerint – a "poén túlmagyarázásának" tartotta volna. Az esetről tárgyi bizonyíték nem maradt fent, mivel lucia később "javította" a szóban forgó passzust, de állítólag ez az eset adta a végső lökést a világtól való teljes elzárkózás felé. Hátralévő évei nagy részét az írónő élettársa vidéki birtokán töltötte, erről az időszakról nem sokat tudunk, mivel publikálni nem publikált többet, és nyilatkozni sem nyilatkozott. Halála után örökösei a garázsban 47 stóc, fekete szalaggal átkötött kéziratot találtak. Elemzőit máig is megosztja a kérdés, hogy a késői kézirataiban olvasható "neduddki", "hüjje", etc. nem hagyományos helyesírású kifejezéseket szintén írói eszköznek szánta-e papírra vetőjük, vagy ezek az írónő aggkori leépülésének bizonyítékai."

Szóval úgy érzem, hogy az anarchia, és a felső korlátozás helyett önkorlátozás hatékonyságának vizsgálata témájában én megtettem, ami józan ésszel elvárható, és mivel nem vagyok az a fajta, aki járt utat járatlanért el nem hagy, ezennel bevezetném a demokratikus zsarnokságot. Eddig nem moderáltam ki egy kommentet sem, ezután is bárki írhat, viszont megjelenni csak azé fog, aki vagy katartikus élményt szokott okozni (például glória, nobody), vagy tudom róla, hogy nem a korlátlan önkifejezés megrészegítő lehetősége veszi rá, hogy billentyűzetet ragadjon (vö.: írok, mert lehet), és nem süllyedne egy bizonyos színvonal alá (például isolde, R., Human Insect, Psyclone Jack, stb). A felsorolt neveket a teljesség igénye nélkül, pusztán iránymutatás céljából tettem közzé, biztos vannak még olyanok, akik katarzist okoznak nekem, vagy akiknek azt szoktam a fülükbe suttogni holdas éjszakákon, hogy figyi, te biztos nem süllyednél egy bizonyos színvonal alá; jó eséllyel indulnak azok is, akik szmájli nélkül is tudnak viccesek lenni, illetve akik közérdeklődésre (vagy legalább az én érdeklődésemre) számot tartó információt kívánnak itt megosztani.

Bocsánat, hogy újra idepofátlankodom egy bejegyzésnyire, de most már elvileg megy safariban is, és nem vörös a háttér a szöveg mögött. Ha valami gond még van, akkor jelentsétek.

Szóval amit a version csinált nekem blogkinézetet, az nagyon sikkes volt, csak egész mostanáig nem sikerült rájönnöm, mi a csuda közöm van nekem egy sirályhoz, és mivel az elmúlt három hónap alatt sem tudtam magamévá tenni a madaras életérzést, most új kép. Ugyanaz csinálta, mint a piroshajú temetős lányt.

A Szabolcs jó fej.

(Ezt, noha határozottan ellenzem az ismerősök pozitív hangvételű megemlítését blogokban, kénytelen voltam beírni, mert amikor tegnap azt mondtam neki, hogy "de te jó fej vagy, bár mindenkinek ezt mondom", az nem hatott rá kellőképpen meggyőzően, konkrétan azt válaszolta, hogy csak akkor hiszi el, ha beleírom a blogomba, mert csak az a valid, ami itt van. Pedig egyszer már volt olyan is, hogy vagy fél órán keresztül pofáztam neki szünet nélkül (leginkább) arról, hogy míg a Szüzek azért keresnek mindenben hibát, mert nem tudják nem észrevenni, addig a Bakok azért tapogatják le a gyenge pontjaidat, hogy alkalomadtán felhasználhassák ellened, és ezt szerintem nyugodtan vehette volna a bizalom és rokonszenv egyértelmű jelének.)

Közben meg jól lemaradtam a blogom egyéves születésnapjáról.

Ezt a képet a fiúm találta a neten, mondta is nekem, hogy van egy elcserélt ikertestvérem. Én erre azt feleltem, hogy tökre nem is hasonlít, aztán amikor a fiúm szó nélkül egymás mellett elémrakta a tükröt és a fotót, egy időre kifogytam az érvekből, de utána magamhoz tértem, és rávilágítottam arra a lényeges különbségre, hogy nekem például nincsen piercingem.

Minimalista, betonkék, jó az. Tetszik. Egyébként, ha akarod, nyugodtan írd ki valahova hogy designed by human insect, vagy amit gondolsz.

Ezt tessék olvasni, egyrészt mert az én kedvencem, másrészt, mert irodalomtörténetünk hiánypótló darabja, különösen a női fehérneműkről és az sztk-ról szóló esszék kategóriájában.

Természetesen ezt is nagyon szeretem, csak eddig mindig elfelejtettem belinkelni, nem egyszerű nekem az ilyesmi, de most már unom a címsorba nyomogatni, hogy f4.

Ezt meg tegnap találtam, határozottan kimondottan szimpatikus.