Időnként be fogom támadni a blog gyanútlan (ártatlanul frivol, avagy cipős posztokra számító) olvasóit azzal, hogy miért jó Salinger, mármint egyesek számára miért a legjobb író a világon.
Mert van például a Last Day of the Last Furlough (megjelent a The Saturday Evening Post CCXVII számában, 1944. július 15-én), amelyik egy besorozott, zsidó (duh! Salingerről van szó) srác utolsó estéjéről szól, amelyet a bevonulás előtt otthon tölt, és eközben meglátogatja egy barátja, aki amúgy Holden Caulfield bátyja (és éppen olyan cool, ahogyan Holden leírja őt, pont nem viszi túlzásba), aki gyakorlatilag mindenből viccet csinál a maga száraz humorával, és amikor a főszereplőből kifakad egy hosszabb eszmefutattás során a családi asztal mellett, hogy esetleg ezután a háború után nem kellene a hősöket isteníteni, hogy ne gondolják az emberek azt, hogy másokat ölni menő, majd elszégyeli magát,és mindenki próbálja menteni a helyzetet, akkor a Caulfield-báty,
Vincent looked at him, understanding that, liking his friend immensely.
És nem szól semmit, mert ugye neki más a szerepe, de nem is tudom, ezek azok a mondatok, amik levágják az egészről a manír gyanúját, meg amik olyanná teszik az összes írását, hogy teljesen otthon érzem magam bennük.
Hány mű szól arról, hogy ölni nem szép, sem jó, sem menő, de van, hogy muszáj?!
A PTSD nem ugyanez? (is?)
(Még nem döntöttem el, hogy az öléstől való súlyos, halálos fóbia a civilizáció fejlődésének, vagy az emberfaj végzetes elkorcsosulásának tünete-e. Csányi Vilmos megállapította, hogy furcsa, de a 20. században aránylag kevesebb volt az erőszakos halál, mint a 14-15 században.
A csimpánzok rendszeresen ölnek, a fehérjeszükségletük nagyobb részét így szerzik be, nem mellesleg a vemhes alfa nőstények táplálása céljából is. Hasonlóképpen óriási képmutatás, amikor valaki húsvétisonkát zabálva arról értekezik, hogy milyen borzalmasan kegyetlen még az EU-konform sertéskivégzés is. Notabene én magam soha nem öltem meg egyetlen melegvérű állatot sem, egyszer próbáltam, nem sikerült. Vannak erre szakemberek.)
(De, tudom, hogy embert ölni más mint állatot. Mennyire is? Milyen állatot is?)
a mondat első fele csak annyiban van összefüggésben a másodikkal, hogy miért vasalna bárki is, ha mást is kezdhet az idejével :)
Értem :) de abban a hitben éltem, hogy pont ezt mondtam, te meg valahogy ezt ellenvetetted és így nem állt össze.
Lehet, megpróbálkozom Salingerrel is még egyszer.
Most nem azért, de csak a párkapcsolatilag boldogtalan nőcik vasalnak
tapasztalataim szerint a párkapcsolatilag boldogtalan nők is helyes fiúkkal vasaltatnak, csak úgy mondom. a lényeg, hogy a vasalás is overrated.
Öhh. A mondat első felét nem sikerült összefüggesztenem a másodikkal, de elismerésem, hogy mégis egy mondatban szerepelnek :)
Szent ég, így kell rájönnöm, hogy párkapcsolatilag boldogtalan nőci vagyok, bár szerencsére csak ritkán
Néha az ember fiának nem árt erre ráébrednie. Utána minden sokkal könnyebb ;)
Vincent = D.B.? Vagy összekevertem valamit? D.B., aki Hollywoodba ment és Annapolisról ír forgatókönyvet? (Ehh, pedig a Zabhegyezőt minden karácsony előtt elolvasom.)
a Catcher in the Rye történetekben egy kicsit változik mindig a teljes sztori (az eredeti short novel a háború előtt játszódik, a végleges utána), például hogy ki hal meg és mikor, de D.B. és Vincent bizonyos elemekben azonosak. amúgy http://salinger.org/index.php?title=Vincent_Caulfield
Tyűha, jó kis olvasnivaló. Asszem, ma sem vasalok. Köszi! (Y)
meow: szövegkörnyezetből kiragadva:
“Vincent ránézett. Megértette, és abban a pillanatban mérhetetlenül szerette a barátját.”
Nehogy mentegetözz, söt, még több Salingert! Az iránta való lekesedésedet nem osztom teljes mértékben, de az biztos, hogy sok finom rágcsálnivalót találni nála.
( Különben is, a a modern kékh.. áthúz, nö (mind te vagy én) egyenlö arányban lelkesedik a cipök, dögös filmszinészek és Salinger/ irodalom iránt.) :)
dejó, akkor nem vagyok egyesül a modern kékh áthúz nőségemmel :)
Lucia, még, még Salingert! Ès nem csak , mert a Te blogod, de egész kamaszkoromban S-lázban égtem, visszajött a fíling, na! Plíz!!!
Egyes olvasóid maguk is Salinger rajongók (épp most 9 történet), ezért tapssal és ujjongással fogadják az ilyen posztokat (is).:)
Tisztában vagyok vele, hogy a kommentem önmagában érdemes a moderációra, és szörnyen szégyellem is magam érte, de esetleg egy műfordítótól egy fordítást lehetne? Kéremszépen?
mármint erről a sorról, vagy az egészről? :)
Én megvenném, ha lefordítanád az egészet, de most konkrétan erről a sorról szeretnék. Tudom, hülyén hangzik, hogy értem, csak nem értem, de ez a helyzet.
Hát. Te se vagy komplett, jányom.
(én is szoktam egy-egy ilyen orgazmusközeli mondattal körberohangálni, aztán bosszankodom, ha az ismerőseim zömének nem pont úgy kondul meg)