Én nem bírom – ugye – a változásokat, és most történt – ugye – egy csomó változás, például a freeblog felhagyott interaktív blogszolgáltatóként való működésével, vége lett a talliánmiklóselrablása első évadának, Ryan Gosling felhagy a filmezéssel, lett gázom, át lett íratva rám a villany, és még a cégvezetőnk is megint kiutazik Japánba.

Először azt hittem, mindennek ellenére nem lesz szükség drasztikus lépésekre a hajammal kapcsolatban (mindnyájan emlékszünk még – ugye – 2011 tragikus őszére, amikor a gyerek óvodás lett, nekem munkahelyem lett, és ebből kifolyólag jennifer greyre daueroltattam a hajam, amire mindenkinek az volt a reakciója, hogy a nyolcvanas évek óta nem láttak ilyet. Sajnálom, akkor jó ötletnek tűnt), és azt mondogattam magamban, hogy “fel tudom dolgozni, fel tudom dolgozni”, miközben az előszoba közepén (létratámasztásra alkalmatlan helyen) próbáltam elérni a 2,65 magasságban lévő villanykörtét, de amikor kiderült, hogy a legmagasabb eszközről is éppen csak hogy meg tudom érinteni ujjbeggyel, akkor valami megtört bennem, kimentem a fürdőszobába, és lenövesztettem a frufrumat*.

Utána most pénteken már rutinosan előre éreztem, hogy baj lesz (majdnem minden nap éjfélig dolgoztam, kivéve egyet, amikor hajnali háromig beszélgettem kocsmában a hajamról, és tudtam, hogy mindezek után szombat déltől vasárnap kora valameddig dedikálásszervezés, emellett meg még kell majd egy csomót fordítanom a hétvégén), úgyhogy egyenes háttal, határozott léptekkel bemasíroztam a legközelebbi nőidolog-bolt hajasdolog-alléjához, ahol például azzal is szembesülhettem, hogy a női “szórd a hajadra, ha azt szeretnéd, hogy olyan legyen, mintha két napig fetrengtél volna részegen a Sziget porában”-porhoz gyanúsan hasonlító kiszerelésben létezik férfiaknak ún. “mattító” por is, nehogy már csillogjon a hajuk, mint a mező vadjainak.

Mondjuk engem elsősorban a hajhabok és a hajlakkok érdekeltek (mert noha általában direkt olyanra kérem a hajvágást, hogy ne kelljen rá semmit kenni-fújni, de most ugye én konkrétan gyereket szültem a freeblognak, mielőtt cserben hagyott, és ezt nem lehet egy beszárítással elintézni) abból is azokat céloztam be, amelyeken a volume szó szerepel, elég drágák voltak ahhoz, hogy a placebohatásuk is meglegyen, nem ragadtak, és minél kevesebb csillámos rész volt a csomagolásukon, és sikerült is ugyanabból a márkából az összes feltételnek megfelelő (matt fekete fémflakon!) terméket találnom mindkettőből, ráadásul még azt is rájuk írták, hogy “a kísérletek során fodrászokkal is konzultáltunk” (bár ezt ismerem, amikor a saját kísérleteim során (otthoni hajfestés után) a fodrászommal konzultáltam, vagyis amikor beléptem, és ránézett a fejemre, mire közöltem vele, hogy tudom, hogy elcsesztem a festést (utalva a borzalmas színére), akkor megnyugtatott, hogy “dehogy cseszted el, a festés kurva jó lett, csak én nem ezt a színt választottam volna”).

Arra viszont nem figyeltem, hogy mind a hajhab, mind a hajlakk selymesít, csakúgy, mint az otthon már meglévő, két komponensű (a két komponens is komoly jelentőséggel bír a placebohatás tekintetében), “liquid silk” nevű spriccelős, keratinos izé, ezért aztán végül szombat délben azzal vágódtam be a kocsiba Tarhonyakártevő és Grafit mellé, hogy “kellemetlenül, már-már zavaróan selymes a hajam”, és egyébként tényleg, amikor az ember többet túlórázik, mint amennyit alszik, akkor nem a “selymes, könnyen kezelhető” dolgok azok, amelyekkel önkifejezni szeretné magát.

Mindenesetre úgy érzem, ezúttal sikerült maradandó nyomok nélkül megúsznom a krízist (az irritáló selymesség csak elmúlik idővel), de azért most egy darabig inkább ne történjen semmi (ja de, utaljanak a kiadók és egyéb munkaadóim).

* Na jó, ez igazából beletelt olyan tíz napba is, de az dramaturgiailag nem lenne annyira hatásos.