mit csináltam a hétvégén

Az azért teljesen jellemző az életemre, hogy miközben én kikapcsolt telefonnal hegyezek zabot Kukutyinban (ahol csak akkor van internet, ha az ember egy bizonyos helyen egy bizonyos szögben megdöntve tartja a notebookját), és időnként sötét gondolatokat táplálok abban a témában, hogy engem senki nem szeret, aközben otthon engem szeretnek (nem olyan értelemben), kockázatos romantikus gesztusokat cselekszenek meg értem, illetve férfiak verekszenek össze a kapum előtt, és akkor a telefonomba lihegésről még nem is beszéltem.

Kukutyinba úgy kerültem, hogy egy sötét, őszi estén némi telefonos egyeztetés után beállított hozzám Terry (Marlowe nyomán kapta a nevét, mert elkésett), és tájékoztatott, hogy azok az akadályok, amelyek annak idején útjába álltak a mi kettőnk Örök Boldogságának, az elhárulás folyamatában vannak, és ő ugyan nem tudja, mit akar, de azt nagyon, úgyhogy menjek le vele Kukutyinba pár napra zabot hegyezni. Nekem viszont az elmúlt időszak tapasztalatainak a tükrében, vagy ki tudja, miért, ez most nem megy, úgyhogy voltak nagy ölelések, meg kedves szavak, de ha nem hát nem, aztán praktikusan megegyeztünk abban, hogy én lemegyek Kukutyinba kikapcsolódni, ő meg addig nálam fog házat őrizni (kicsit paranoid vagyok mostanában).

És akkor volt, hogy Kukutyinba lemenvén önmagam keresése közben a természet és a wellness-létesítmények lágy ölén rádöbbentem, hogy azért ez pár óra után baromi unalmas így egyedül, és a munkába temetkeztem (egyébként időközben valószínűleg az L. szüleivel is összefutottam, aminek semmilyen relevanciája nincs a történettel kapcsolatban, pusztán érdekes, hogy a világ (vagy legalábbis Kelet-Európa) bármilyen eldugott, bukolikus, lakatlan vidékére is menekülök, ott mindig összefutok az L. rokonaival vagy a gyerekkori legjobb barátainak valamelyikével), és kikapcsoltam a telefonomat, mert engem úgysem szeret senki, csak a hörgős, de ő meg nem az esetem.

Mindeközben otthon az egyik kocsmapartnerem úgy döntött, hogy én valószínűleg csak nőies szeméremből mondom, hogy nem akarok tőle semmit, és az ellenkezésemet minden bizonnyal cunamiként fogja elsodorni az a megkapóan eredeti és romantikus gesztus, ha beállít hozzám személyesen egy virágcsokorral. És ha attól el is tekintünk, hogy nálam a no means no, és nem szeretem a vágott virágot, azért nem sok dologra vagyok annyira allergiás, mint ha valaki értesítés nélkül beállít hozzám (tegyük hozzá, ő hívogatott, csak ki voltam kapcsolva), még szerencse, hogy nem voltam otthon. Terry viszont igen, és a második, kitartó csengetésre eszébe jutott, amit a telefonos hörgősről említettem, úgyhogy amikor senki nem szólt bele a kaputelefonba (ami nedves időben kontakthibás), kirombolt, és némi visszafogott tettlegesség kíséretében magyarázatot követelt a virágcsokros illetőtől, aki ott sunnyogott gyanúsan. Majd még szerencsére időben eszébe jutott, hogy felhívjon, és megérdeklődje nálam, hogy ismerem-e a látogatóm nevét, én meg csodával határos módon éppen akkor kapcsoltam be a telefonomat, és nagyon nem értettem, miért érdeklik az ismerőseim, soha nem tűnt olyan stalker típusnak, egyre tudtam csak tippelni, hogy ittasan facebookozik, de utána tisztáztuk a helyzetet, és a lovagiasság szabályai szerint mindenki az (állandó vagy átmeneti) otthonába távozott kölcsönös bocsánatkérések után, én meg röhögtem egy darabig (de ehhez sajnos ismerni kellene a szereplőket), majd lefordítottam még hét oldalt.

Hát ilyenek történnek az életemben, amikor éppen nem vagyok jelen benne.

21 thoughts on “mit csináltam a hétvégén”

menjmar 2010/11/20 6:09 du.

:D annyira röhögni kezdtem annál a résznél ahol kiment elintézni a hörgősnek gondolt hirtelenfelindulásbólbetoppanósvirágcsokrosat a Terry, hogy fáj az oldalam :D köszönöm, rég kacagtam ilyen jót :)))

Oszd meg

Tetszett a bejegyzés?

Kapcsolódó bejegyzések

21 thoughts on “mit csináltam a hétvégén”

Vélemény, hozzászólás? Kilépés a válaszból