idén is történt valami

Nem könnyű ám az egyedülálló anyák élete. Ma reggel például fél hétkor kellett kelnem megfejni a teheneket hogy időben elkészüljek a fotózásra, amin egyedülálló anyát alakítottam, és csak némi vigaszt nyújtott, hogy a nálam jelenlévő harmadik személy kávéval és fagyasztott zöldborsóval ébresztett, közvetlenül azután, hogy elmosogatott és felporszívózott (igen-igen szerencsés lány vagyok, na). Mielőtt bárki Katie Holmeséhoz kezdené hasonlítani a sirámaimat, szeretném tisztázni, hogy számomra kimondottan embert próbáló feladat hajnali fél hétkor a saját kezemmel nyomkodni a saját szemem alatti karikákhoz a fagyasztott zöldborsót, mint az állatok (tudom, tudom, a harmadik világban egy hétig él egy jól szituáltabb nyolctagú család tíz deka zöldborsón).

Utána viszont két órában tényleg klasszikus formában adtam elő az egyedülálló anyák életét, amikor fél kezemmel pánikszerűen pakoltam el a dolgokat és törölgettem, a másik féllel meg az egyedülálló gyereket próbáltam visszatartani attól, hogy a dupla adag reggeli tápszertől tettrekész állapotba kerülve szétrámolja a szoba másik végét. De időre elkészültünk.

Azután megérkezett a négytagú stáb, akik mind nagyon aranyosak voltak, és az előzetes félelmeimre rácáfolva nem hívták ki a gyivit a koponyák és egyéb csontok láttán, hanem örültek nekik, és különböző szögekben fényképezték őket magukban, illetve egymással a telefonjuk segítségével, amikor éppen nem velem foglalkoztak. Először azt a roppant életszerű jelenetet játszottuk el a Mucival, amint frissen és üdén (a természetesség jegyében dupla annyi sminket viselve, mint a legvadabb buliba indulás előtt) reggeliztetem őt márkás, lila blúzban, én szeretettel nézem, ő meg egyáltalán nem köpköd és borítja magára a joghurtot, hanem aranyos. Nagyon remélem, hogy ennek hatására senkiben nem fog felébredni a vágy, hogy egyedülálló anya legyen, mert, hogy is mondjam, ez nem feltétlenül játszódik az életben is mindig ebben a formában (különös tekintettel a felporszívózott padlóra).

A következő spontán jelenetben a sminkhatás (stílszerűen) olyan mindent anyámról-osra erősödött, és az ágyamon ülve spontán raktam éppen egy fülbevalót órákig a bal fülembe (amin benőtt a lyuk egyébként), spontánul beállított lábtartással és megfelelő szögben billentett fejjel, miközben próbáltam engedelmeskedni az örülj, és ne nézz üvegesen utasításnak. Ebben az a vicc, hogy az életben is kábé így szoktam ülni, de direkt csinálni nagyon nehéz, nem is leszek fotómodell soha. A harmadik felvonás arról szólt, hogy az előszobában helyszűke miatt spontánul a ruhaakasztókhoz simulva rakom be ugyanazt a fülbevalót ugyanabba a fülembe (ha valakinek valaha a fülbevalók berakásának nehézségeiről szóló cikkhez kellenek majd illusztrációk, megadom a fotós elérhetőségét), közben szerelmesen nézek a saját szemembe, illetve a bal könyökömre.

Az egész négy óra volt, és egyébként meglepő módon bár, de borzasztó jól szórakoztam, szép emberek jöttek és kedvesen, jólnevelten viselkedtek, még rendet is raktak meg minden, játszottak a gyerekkel, meg kaptam egy rúzstippet a sminkes lánytól, aki valami mentolos-eukaliptuszos cuccot kent a számra, amitől magától is pirosodik (továbbá jó íze van, mint arról tájékoztatott, ezt nagyon megértettem, mert most vettem a dm-ben egy eperízű rúzst ugyanilyen szempontokat figyelmbe véve). És amikor megmostam a képem, akkor hirtelen a sminklemosók létjogosultságára is ráébredtem, ugyanis pusztán víz és szappan segítségével csak olyan hatást értem el, mint Heath Ledger az utolsó (előtti) szerepében, a gyerek is igen érdeklődve bámult. Szerencsére találtam valami termékmintát, és végül előbukkant az igazi arcom.

És akkor most levezetésül orrba-szájba dolgozom majd hétvégén, nagyon remélve, hogy végzek is, de azért nem cserélnék az igazi fotómodellekkel.

42 thoughts on “idén is történt valami

  1. piszke

    Az Aldiban a Haribo jelly bean 3x25gr-os kiszerelésben 299 Ft.Csúnya zöld, Haribo-mackós pszeudo-cigarettásdobozokban árulják. Persze nem tudom ez mennyire Igazi, mert én marshmallow-addict vagyok.

    Kedvelés

  2. Encsi

    Ladila, meglepődnél, mennyi smink van a szalag mellett álló hölgyeken, én legalábbis meglepődtem. (Bár fogalmam nem lehet róla, hogy mekkora részük egyedülanya.)

    Sőt, azon is meglepődnél, milyen rohadt fárasztó egy 8-10 órás fotózás. Mondjuk kezdetnek 2-3 órát mereven tartani a nyakadat míg sminkelnek, fodrászolnak, bevilágítanak, max tisztább de nem kevésbé fárasztó, mint a szalag mellett.

    Lucia a modell, ez jó :)

    Kedvelés

  3. ladila

    Tényleg nem könnyű az egyedülálló anyák élete. 5-kor kelni, hogy még meg tudja főzni az aznapi ebédet, aztán rohanás, a nagyobbikat elindítani az iskolába, a kisebbikkel irány a bölcsi, aztán meg beesni a szalag mellé 8 órát robotolni. Délután mindez fordítva, mint egy visszafelé játszott film. Jó lenne egy kocsi, hogy több legyen az idő a gyerekekre! Én ilyennek képzelem az egyedülálló anyákat. Igaz ők keveset neteznek és sokszor elfelejtik a sminket is.
    Azt hiszem a te életed más. Én soha nem tudtam igazán munkának nevezni a modellkedést, még ha sokan ezzel vitatkoznak is. Persze, fárasztó lehet különböző pózokat megtartani, de azért ez az élet valljuk be, mégsem annyira nehéz!

    Kedvelés

  4. menjmar

    ahogy mondani szoktam akkor amikor mindkét gyerek, az ember meg a telefon is csörög egyszerre:
    -Nem tudok szétszakadni…de már kezdek…
    :DD
    nem találtál még plusz kéz odavarró plasztikai sebészt? ha igen, elkérném a számát :D

    Kedvelés

  5. lucia

    Dorcsi: a múlt héten egy fél (hosszú) könyvet lelektoráltam, egy másik felet (rövid) lefordítottam, meg még egy próbafordítást is lenyomtam, a maradék időben vagy gyereket etettem, vagy aludtam, ide már nem volt kapacitásom :)

    Kedvelés

  6. JoeP

    – Abszolút off –

    Ma délután leugrottam a közértbe, hogy vegyek valami édességet és megakadt a szemem egy zacskó Jelly Bean-en. Gondoltam, megkóstolom… de borzasztóan drága volt. (Saccra olyan 25 deka, 10 dollár.) Ez reális ár? Vagy ennek a tipusnak olvasztott arany lehetett a közepén?

    Kedvelés

  7. tzg

    Másodszor volt a levél…elsőre én is cikkszereplő voltam (legelső szám, kórházbezárások, kontra kismamák lelke), azért nem járt semmi, csak a dicsősség (meg újabb cucc D. emlékdobozába, hogy majd mondhassam neki, látod, fiam, nagyra vagy hivatva, már 1 naposan benne voltál az újságban….)

    Kedvelés

  8. ukulele

    “Irigyeim sokan vannak,
    Mint a kutyák, úgy ugatnak,
    Adok nekik víg napokat,
    Hadd ugassák ki magukat.”

    Magyar népdal

    Ugass, Fru!
    Adjál még nekik, Lucia.
    :D

    Kedvelés

  9. Encsi

    (off) De bírom az ilyen ítélkezőket… (on)
    Lucia, mystery boy joe eddig szimpi, picit nevelsz még rajta, hogy borogassa is a hajnali táskáidat a mirelittel, és érdemes lesz a megtartásra… :)) De eddig ígéretesen hangzik. Örülünk.

    Kedvelés

  10. Fru

    Csak kérdés: Valamelyik kommentedben írtad, hogy nem ismerheted a gy.a. összes _új_ csaját, ennek olyan negatív hangja van, hogy esetleg több is volt, ha volt, viszont te is most írtad, hogy mr. távcsővel vége, de most már akkor új van… akkor ez teljesen ugyanaz. hát csak ennyi. Várjuk a cikket.

    Kedvelés

  11. tzg

    A Marie Claireben már én is voltam 2szer is :)
    Egyszer mint hónap levele…és iszonyatosan lelombozódtam, mert az volt az első hónap, hogy kozmetikumot (nagyon drágát, márkásat, de mégis kence) kapott a hó levele, és nem Rinaldi ékszert…pedig arra a nyálam folyatom azóta is…..

    Kedvelés

  12. lucia

    Benenn: valami olyasmi, hogy hogyan oldják meg az egyedülálló anyák a szórakozást, és van élet a váláson/szakításon túl is. gyerekkel.

    Kedvelés

  13. lucia

    GhostPunk: az csak fordítás volt, és végül nem jelent meg, mert botrány lett volna belőle (nem a fordítás színvonala miatt:)), viszont legalább kifizették.

    Kedvelés

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .