Az van, hogy van nekem egy barátnőm. Jobban mondva barátnőnek azért lehet, hogy nem nevezhetném, inkább csak ilyen női ismerős, nem netről, máshonnan (amúgy sem netezik nagyon, a blogomhoz sincs semmi köze, IRL típusú személyiségnek nevezném). Most egy régebbi levél kapcsán jutott eszembe, felvettük a kapcsolatot, és hát hétvégén talán pont a viszonyunk lazasága miatt (közös ismerősök hiánya, relatív veszélytelenség) kijött belőle egy csomó minden. Az igazi barátainak értelemszerűen nem beszélhet ezekről, viszont nem igazán tudja, mit tegyen, úgyhogy felajánlottam, hogy majd én megkérdezem az én *barátaimat* (szóval aki halálosan gyűlöl engem, az légyszi most ne kommenteljen, de az se, aki nem halálosan, hanem szimplán csak utál). Igazából leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy tényleg arrafelé tart-e morális felfogások szempontjából a világ (engem is beleértve), amerre szerintem, vagy van még remény.
A helyzet a következő: Hófehérkéért pár éve eljött a herceg, minden szép és jó volt, összeházasodtak, boldogan éltek. Engem igazából mindig is az érdekelt a legjobban, hogy de azután mi történt, na hát ebben a történetben az történt, hogy született egy kislányuk, és továbbra is minden szép és jó volt. Hófehérke otthon maradt a gyerekkel, de azért időnként el-elszabadult, illetve a herceget is könnyek és hiszti nélkül el-elengedte bulizni a barátaival. Egy időben kicsit gyanús lett neki, hogy egy gonosz mostohatestvér típusú csaj mintha állandóan a hercegen lógna a közös találkozásaik alkalmával, akkor ezt szóba hozta, de meg lett nyugtatva. Pár hete-hónapja viszont egy jóakarójától kapott egy pakkott egy csomó bulis képpel, amiken mind egymás mellett áll-ölelkezik a herceg és a gonosz mostohatestvér. Egy alkalom még elmenne, de azok a képek öt-hat különböző eseményen készültek az elmúlt félévben, ráadásul a herceg ezen időszak alatt mélyen hallgatott a gonosz mostohatestvérről, pedig a többi barátját-ismerősét szóba hozta, amikor a bulikról beszélt. Hófehérke nem konfrontálta a herceget, mert borítékolni tudta volna, hogy tagadni fog mindent, akárhogy is áll a helyzet (drágám, most nekem hiszel, vagy a szemednek), viszont nagyjából 90%-ra meg van azóta győződve a vádlott bűnösségéről. Azért nem akar szólni semmit, mert nem szeretné, hogy a válásig fajuljanak a dolgok (elsősorban nem az anyagiak miatt, hanem mert szereti a férjét, és nem akarja, hogy a gyerek apa nélkül nőjön fel), viszont az elfojtott feszültség nem tett jót a kedélyállapotának, és ez kezd a családi életükön is meglátszani.
Ez idáig elég egyszerű, de van folytatása is. Hófehérke ezidáig hírnevéhez méltóan viselkedett, az elő-előforduló udvarlókat tekintetének villámos sugarával verte vissza, még csak flörtölni se igazán flörtölt senkivel. Pedig volt, akin megakadt a szeme, de azzal az illetővel – nevezzük a legkisebb szegénylegénynek – minimalizált minden kapcsolatot, hogy kisebb legyen a kísértés. Most viszont váratlanul felbukkant a szegénylegény, hogy megkérje Hófehérke kezét-lábát-mindenét (a félreértések elkerülése végett, nem házasodni akar). Ebben a megváltozott helyzetben Hófehérke hajlana is rá, hogy igent mondjon, noha nem akarja elhagyni a családját, de úgy érzi, hogy a megtiport önbecsülésének jót tenne a rajongás, a szexről nem is beszélve, illetve, ahogy fogalmazott, ennyi neki jár. Már csak azért is, hogy egyensúlyba billenjenek a dolgok. Szigorúan csak egy kis nyári románc, nem több.
Na, és ha már így berobbantam az életébe, akkor, mivel szerinte én érdeklődöm az ilyen lelki dolgok iránt, megkérdezte, hogy szerintem mit tegyen, én meg (el nem ítélhető módon) a magam sajátos okai miatt azt javasoltam, hogy go for it (ugyanakkor engem nagyon elszomorít, hogy asszem, nem is ismerek olyan párt, ahol valamelyik fél ne lépett volna félre ilyen vagy olyan formában, néha tényleg reménytelennek tűnik ez az egész párkapcsolatosdi), de kíváncsi vagyok, hogy ki mit mondana, és miért. A válaszok összegzését és a jobb ötleteket majd továbbítom kivonatos formában.
settenkedve lopakodó 
bizalom és bizalmatlanság illetve kényelem és elviselhető kényelmetlenség. no meg a kapcsolat létének alapja és annak tartós megléte.
bizalmat van aki könnyen, van aki nehezebben ad. ugyanez lehet az elvesztéssel is. de újra bizalmat adni az már mindig nehéz kérdés. bizalmatlanságban és kétségek közt élve szép lassan minden megromlik.
a legnagyobb kérdés, hogy a kapcsolat milyen alapokon nyugszik és milyenek az érzelmi irányultságok és azok erőssége. csupa olyan dolog, amit objektíven max egy külső semleges személy láthat esetleg meg. ha bele bír a kellő mélységig látni. ennek hiányában hófehérkének kell ezeket végiggondolni, hogy kb miért is vannak együtt. itt a legnehezebb azt kitalálni, hogy a herceg oldaláról mi lehet a kötődés alapja. avagy mi lehetett. hisz kérdéses lehet, hogy ez még manapság is működik e.
amely kérdés tisztázásához már kellenek mind a ketten.
a csapda ott van, hogy sérülések nélkül közel lehetetlen egy tiszta eredménnyel egy ilyen beszélgetésből kijönni. hisz ha működne olyan szinten a kapcsolat, a probléma fel se merült volna.
és innen jön a valódi dilemma, hogy mi is a lehetséges nyereség a kapcsolatban. avagy mi szól a jelen – még tán – elviselhető kényelmetlensége mellett és a jövő – esetlegesen nagyobb – kényelme ellen.
ebből a helyzetből hófehérke csak úgy jöhet ki jól, ha valami tartós változást csinál az életében. ez lehet a herceggel való kapcsolatának újragondolása és új alapokra helyezése avagy ennek a kapcsolatnak a megszakítása. a szegénylegény csak a problémát növeli, kivéve ha belefér az első megoldási variánsba és őt is bevonják valahogy – akár a mostohával egyetemben egy grupi keretében – a kapcsolatba.
a gyerkőc meg lényegében így is úgy is megszívta. avagy egy békésebb jövő variációban csak nyerhet.
hűség és társai.
az ember alapvetően érzelmi szinteken ösztönlény, a racionális gondolkodás könnyen lekapcsol.
szebben megfogalmazva: fasz feláll, ész megáll. onnantól már csak a pillanatnyi helyzet versenyzik a hosszútávú érzelmek erősségével. és erre nincs permanens megoldás. egy eskü max bűntudatot növeszt. utólag. és csak az arra hajlamosokban.
KedvelésKedvelés
basszus már itt is
KedvelésKedvelés
Én nem cifrázom, Kiccsillag (2009. 07. 21. 9:07) és Imre42 (2009. 07. 21. 10:59) véleményével értek egyet.
KedvelésKedvelés
Én elég fekete-fehér vagyok e tekintetben (más tekintetben is), tehát:
1. apuval beszélni
1.1. ha lehet, kiderül az igazság
1.1.1. ha tisztázzák, akkor az mindkettőnek jó
1.1.2. ha válás lesz a vége, akkor az annyit jelent, hogy amúgy is válás lett volna
1.2. ha nem lehet, le kell vonni a következtetést: alapvetően probléma van a kapcsolatukkal
2. eldönteni, miért akar anyu félredugni
2.1. bosszúból (keserű szájíz a vége)
2.2. önbecsülésből (nem használ, és ki akarja végül szembeköpni magát)
2.3. csak úgy (saját morál, de legyen tisztában, mit tesz)
2.4. szerelemből (ld. 1.2.)
3. átgondolni, mi a probléma a kapcsolattal (<– a férj külön jár bulizni, elég gyakran)
Alapvetően én azonban azt vallom, hogy a félredugás nem megcsalás.
A megcsalás a félreszerelmesedés (akár dugás nélkül), és az eltitkolt félredugás. Nem állítom, hogy mindenről be kell számolni, de általánosságban meg lehet állapodni. Mindenkinek igénye a változatosság, férfiaknak statisztikailag jobban. Semmi értelme, hogy titokban, a titokból kifolyólag érzelmileg megtámogatva, a mással dugni akarást szerelemnek értelmezve tönkremenjen a kapcsolat.
(Utóbbival nem kell egyetérteni, én így gondolom.)
KedvelésKedvelés
Mivel láttam már szembesítő beszélgetés után (eredmény: vallott) válni-nem válni kérdésen őrlődő, sok kilót leadó fiatal anyukát, akinek a gyereke csak attól kezdve lett magatartászavaros az iskolában, amióta a szembesítés után mélypontra került anyu és apu kapcsolata, hát én nem feltétlen beszélgetnék. Pláne, mivel Hófehérke hosszú távon a Herceg mellett maradna, megvannak rá az okai. Nem biztos, hogy attól boldogabb lenne, ha mindenképpen azon dolgozna, hogy valamiképpen kibújjon a szög a zsákból és Herceget hamuban sült pogácsával – vagy anélkül – útjára küldje.
A Szegénylegénnyel való kapcsolatát, ha elhatározza, hogy csak futó kaland és kihozza belőle élvezetben amit tud, akkor annak lesz egy szép kis íve, amelyben igen, benne lesz az is, amikor éppen érzelmileg is belemerül, de amikor elveszti ez a kapcsolat is a csillámport, akkor szépen megnyugodva, lelkileg is kielégülve (szeretve volt) vissza lehet térni a hétköznapokba. Szerintem a gyerek kevésbé lesz nyomott egy éppen kiegyensúlyozott anyukával, mint egy szája szélét rongyosra harapdálóval.
Persze Hófehérke legyen diszkrét, még mindig megeshet, hogy tényleg ártatlan a Herceg, de ez valóban nem a Szegénylegény-ügyhöz köthető. Jobb is, ha nem revans, csak kiegészítés ahhoz, amiből otthon kevés jut.
Eljön az a kor, amikor mindketten megállapodnak, megnyugszanak és nem lesznek már olyan igányeik, amiket kívülről kell pótolni, viszont összeköti őket továbbra is az előzőleg együtt töltött 25 év, közös emlékekkel, amikről beszélgetnek és külön emlékekkel, amikről nem beszélnek.
Nem is igazán értem, hogy hogy tud minden előttem szóló ilyen erkölcsi magaslatokban lenni, hogy na megcsalás az aztán nem, sehogy, semmikor és felszegett fejjel egyedül nevelő anyaként boldoguljon szerencsétlen Hófehérke. Szerintem a következő kapcsolatai sem lennének minőségében mások, csak ott más lenne folt jellege. Mint ahogy most tudja, hogy Szegénylegénynek is vannak olyan dolgai, amiket hosszú távon nem tolerálna. Ha Herceg pedig olyan, akivel öregkorában szívesen nézi a naplementét, hát akkor maradjon vele, úgy, hogy ezt közben magának is elviselhetővé, könnyebbé tegye.
Szerintem.
KedvelésKedvelés
Hát ehhez nekem van egy érdekes sztorim. Barátnőm igen vallásos három gyerekes nős pasi szeretője volt évekig. A viszony akkor kezdődött, mikor a nős embernek egy éven aluli volt a harmadik gyereke. Asszony leharcolt volt persze, ki ne lenne három kicsivel, stb. A jóember ahelyett, hogy asszonynak segített volna kicsit, esténként bőszen imádkozott (mert hiszen hithű katolikus volt), hogy hadd legyen az életben még egyszer szerelmes! Hát lett. Nekem csak az volt a fura, hogy Nagy Katolikus hősünk miért nem azért imádkozott a Jóistenhez, hogy a FELESÉGÉBE legyen még egyszer az életben szerelmes??? (Félreértések elkerülése végett nagyon tisztelem a vallásos embereket, viszont az álszenteket, akik azért imádkoznak, hogy megcsalhassák a feleségüket, na, azokat utálom.)
A dologból azt akartam kihozni, hogy nyilván Hófehérke sem tökéletes, biztos nem figyelt annyira a pasijára a kicsi mellett, esetleg este nem mindig volt hancúrkész, mert egyszerűen fáradt volt – mindezek mégsem adnak felmentést a házassági eskü alól. Legalábbis az enyémben nem az volt, hogy “Hozzá hú leszek, vele megelégszem, kivéve, ha 1) nem figyel rám, 2) gyereket vár, 3) bunkó velem, 4) csúnyán néz rám, 5) csak úgy.”
A lényeg: csak Hófehérke tudhatja, hogy hercegének meg tud-e bocsátani, de szerintem még egy viszony csak nagyon bonyolítaná a dolgokat. Szerintem ne tegye. Ellenben hercegére koncentráljon, sürgősen találja ki, hogy kell-e még neki, és ha igen, akkor ezerrel kezdjen hozzá a kapcsolat rendbetételéhez. Ha elkezdi, akkor ideje se lesz a viszonyhoz. Egy kapcsolat rendbetétele bizony éjszakákon át tartó beszélgetésekkel és egyebekkel jár (I’ve been there), vagy erre, vagy arra áldoz időt és energiát, egy fenékkel két lovat ugyebár…
Persze mindez szerintem. Igazából csak ő tudhatja.
(Nekem egyébként gyanús a képküldéses dolog is. Ki lehet vajon a jóakaró? Biztos, hogy jót akar? A brazil szappanoperákban ilyenkor kiderülne, hogy a mostohatestvér photoshopolt pár képet bosszúból, mikor a herceg visszautasította. És mint tudjuk, az élet néha durvább, mint egy brazil szappanopera.)
KedvelésKedvelés
Szerintem csakis szigorúan morális alapon szabad eljárni az adott helyzetben. Ez azt jelenti, hogy ha Hófehérkének tetszik a szegénylegény, és van valamelyes lelki vonzalom is, akkor célszerű lefeküdni vele, mert ha erre nem kerül sor, akkor Hófehérke egyszer majd frusztrált – sőt egyre frusztráltabb – lesz a kihagyott ziccer miatt, és a frusztációt a környezeten (gyerek, Herceg stb)fogja levezetni, ami nem jó senkinek. Ha viszont nem tetszik annyira a szegénylegény, és csak bosszúszexről lenne szó, akkor jobb hagyni a fenébe az egészet, mert a bosszú egyrészt csúnya dolog, másrészt meg rendszerint nem szokta elhozni a remélt elégtételt. Uff.
KedvelésKedvelés
Én egyszerű lány vagyok, nem bírom a párhuzamos dolgokat, már csak ezért sem lenne nosztalgiaszex a legkisebb szegénylegénnyel, bármennyire is azt mondják, hogy a bosszúszex és békülősszex is isteni (olvastam :D).
Viszont semmi taktikai érzékem, mindig megkérdezem, ha valami érdekel, tehát szegény Herceg mondjuk pont a vasárnapi családi ebédnél a leves tálalásakor szembesülne az érdeklődésemmel. De nem kutatnék, nem beszélgetnék a harmadikkal, mert minek. Ez kettőnk kapcsolata, a harmadik max. katalizátor, és nekünk kell lerendezni, nem neki.
Ha azt mondja, nincs semmi, rendben. De én is elvárok majd pontosan ennyi toleranciát és az ártatlanság vélelmét, ha én kerülök egy ölelgetős buliba, ahol kompromittáló fotók is készülnek rólunk. :)
KedvelésKedvelés
Én nyina: 2009. 07. 21. 9:31 és little drama queen: 2009. 07. 21. 10:47 véleményét teljesen osztom.
+
Amúgy, kiderítendő, hogy tényleg mi van (pl montázs-e a fotó, házastárs igazat mond-e…stb.): felkérném a házastársamat, hogy az előtt a boszi előtt egy buliban csókolózzunk egy igazán jót, és egész este csak velem táncoljon, de a táncok között 3-asban beszélgessünk a boszival, ahol én biztosan a családunkról beszélnék sokat. Ha nincs semmi köztük, akkor ez mindenkinek jó lesz, én is szívesen beszélgetek a barátnőmmel az ő barátnőjéről és arról, hogy akarnak közös gyereket majd (ők leszbik), és örülök, ha nekik jó a kapcsolatuk (pedig a másik leszbi lány, a barátnőm társa: rám a nemem szerint lehetne féltékeny). Naés lesz egy jó estéje mindenkinek: baráttal lesz beszélgetés (ott az a fontos), házastársak között lesz közeli tánc, csók, és családi jövőkép megosztása. Ha ezt mindenki vállalja (akár gyakrabban is), és ebben jól érzi magát: akkor nincs egyéb tartalma a barátságnak.
Amúgymeg, ha nincs senkije a másiknak, miért féltené a telefonját, a méljeit? Én sem nézegetem, demondjuk ha elkérem kölcsön (telefont, laptopot), akkor miért ne adná ide? Miért csukná be mindig a postafiókját, ha felkel a géptől?
És annyi még, hogy az érzelmi őszinteség feltétele az intimitásnak, ami feltétele a jó párkapcsolatnak és a jó családnak. (Érzelmi őszinteség alatt azt értem, hogy semmi fontos dolog nincs eltagadva, és nincsen hazugság. De lehet olyat mondani, hogy a b.nőmmel beszélgettem, de nincs kedvem elmondani, hogy mit.)
Ha bárkinek van egy fontos (csak lelki) barátja (akármilyen nemű is), akivel van egy nagy érzelmi közelség, ami még abban is megmutatkozik, hogy át is ölelik egymást: az totál oksa, DE az nagyon furcsa, hogy a társ erről az emberről nem is hall. Olyan ez, mint a hobbik, hogy jó, nem akar az ember mindig és mindenről a házastársával beszélgetni, de azt azért lehet róla tudni, hogy ez és ez a hobbija, és XY az egyik legkedvesebb barátja, és időnként beszélhetnek neadjisten 3 szót is egymással erről… (aki ebben a szerepben, hogy közeli jóbarát lehet egynemű is, ellenkező nemű is, lehet biszex is, hetero is, homoszexuális is, hogy levevődjön a másik testéhez való közelség problematikájának az elmúlt századokból fennmaradozott tabu oldala.)
De az furcsa, hogy valakinek van egy jóbarátja, akiről a másik mégcsak nem is tud, vagy nem tudja, hogy milyen jókat buliznak együtt, vagy XY házastársa meg mondjuk karate nagymester, és mégcsak nem is sejti a társa ezt róla… Azután kap egy csomag fotót, hogy másik oldala is van, annak az embernek, akivel él, mertmondjuk karatenagymester. És ez pont ugyanaz a szitu: hogy ez is nagyon rosszul esne a másiknak: mert a hazugság megléte (és nem tartalma) az, ami tönkreteszi az érzelmi közelséget és biztonságot.
sztem.
KedvelésKedvelés
bocs,nem vagyok képes mindet végigolvasni,lehet írta más is,amit gondolok. TISZTELET! -na ez vész el ebben a buliban. már ha van még. jó nagyon a félreszórakozás,nagyon édes lehet a bosszú is,csak hova visz ez? egyszer csak majd újra tisztelni fogják egymást? és saját magukat? mindig ez lesz. adok-kapok. én ezt végigcsináltam. nem egyszerű amikor azt hiszi szereti a férjét. akkor minek a szegénylegény?? akkor imádom,és küzdök érte,és arra figyelek. ha a szegénylegény jöhet az ágyba,akkor kit imádok?? akkor mit akarok megmenteni? önáltatás sajna amit ez a lány csinál. meg majdnem mindenki.
KedvelésKedvelés
Gra: ez tök oké, és én is eszerint élem az életem. De az előző pasim, mint kiderült, végtelenül link alak volt, rövid, féléves kapcsolatunk során három nővel csalt meg, időnként átfedésekkel. én meg mindig mindent elhittem, amit mondott, mert ugye a bizalom az első, nem kutakodtam a két napra nálam felejtett telefonjában, nem bogarásztam a mailjeiben, de azután, amikor becsapott a ménkű, úgy éreztem, sok időt és megaláztatást spórolhattam volna meg, ha egy kicsit kevésbé vagyok naiv. szóval ebben sem foglalnék egyértelműen állást (ugyanakkor nem szoktam rá a telefon- és mailnézegetésre). az persze nem árt, ha az ember nem túráztatja magát állandóan.
KedvelésKedvelés
meg vagy masfel eve irtam ezt egy baratnom kapcsan, aki amugy akkor nagyon megkoszonte, hogy igy es ezt mondtam, es sikerult a kapcsolat utolso harom honapjat normalisan, boldogan tolteni a pasival. aztan vegul azert mentek szet, mert nem voltak egymashoz valok, nem azert, mert megvolt a gyanu. Szerintem ez a szosszenet most is ideillik, remeljuk Zsuzsanak hivjak a lanyt :-)
“Torkig vagyok a nőkkel.
Már épp rávettem magam, hogy lemegyek boltba cigiért, meg vadászok valami vacsit, amikor csörgött a telefonom. Zsuzsa hívott, hogy tegyek meg neki egy szívességet. Éspedig hívjak fel egy telefonszámot, és kérdezzem meg hogy ki az, mert a pasija telefonjában benne volt ez a szám és szipp szipp.
Zsuzsa bazmeg, így akkor sem lehet egy kapcsolatban élni. Keresel valamit, és ha megtalálod, nagyon rossz lesz neked, ha nem találod meg, akkor sem lesz jó, és keresed tovább. Ennek így mi értelme?
Zsuzsa bazmeg, tanuld meg azt, amit én is megtanultam. Egy pasinak a telefonja tabu. Az e-mail fiókja tabu. Hogy milyen hajszál van az alsógatyájában, na, még az is tabu.
Ha nem bízol meg benne, mert egyszer elbaszta, akkor hagyd a picsába. Ha nem tudod, hogy tényleg elbaszta-e (vagy csak azt hiszed), akkor kérdezd meg. Ha azt mondja, nem baszta el (azt fogja), akkor vagy hidd el, vagy hagyd a picsába.
Könnyen lehet, hogy elbaszta, és te elhiszed, hogy nem baszta el. Na és akkor mi van? Boldog vagy ha hiszel az ártatlanságában, vagy nem vagy boldog? Segítek: boldog vagy. Boldog vagy, ha állandóan keresgéled a bizonyítékokat, vagy nem vagy boldog? Segítek: nem vagy boldog.
Amúgy is teljesen mindegy. Ha egy pasas megosztja veled a lakását, az ágyát, a baráti körét, a másnaposságát, és mindezt szívesen teszi, akkor te vagy neki az első. Még ha el is baszta egyszer. Ha ezt nem hiszed el, és nem bízol benne, és lehúzol vele még 2-3 évet, amit állandó jellegű nyomozással töltesz, akkor elvesztettél 2-3 évet az életedből, és ráadásul még hülye picsa is vagy.”
KedvelésKedvelés
Háth… én tuti odaadnám a nagyszülőknek a gyereket, előtte bevetném magam egy sexshopba, vennék vmi extrém rucit plusz bilincset. Herceget este bevárnám, ajtót kulcsra, egy kis pezsgőt, bilincsek kattannak, és amikor már eléggé forr a hangulat, akkor közölném, valljál apám :) Ha nem hajlandó, akkor közölném, jó, akkor hagylak egy kicsit gondolkodni. És ekkor otthagyni kifeszítve, totál izgalomba, és elmenni egy jó két órás mozira :)
Hátha mire hazaér Hófehér a Henci is beszédesebb lesz.
Azt azért hozzátenném, hogy én lehet, hogy a mostoha copfját is erősen megcibálnám. Mondjuk, ha neki is van kit megcsalni, lehet ott ejtenék el pár szót. :)
Zárszóként: ha felmerül a gondolat, ott már nincsen sok minden rendben, és ha már felmerült, sztem nem lehet meg nem történtté tenni.
KedvelésKedvelés
velem ugyanez történt egy évvel ezelőtt. kb. ugyanúgy éreztem, mint hófehérke, azzal a különbséggel, hogy nem volt gyerek, és a tagadás ténye csak egy darabig állt fenn: az úr bejelentette, hogy akkor ő most megy, majd három hét múlva visszajött, hogy tán mégse.
akkor újrakezdtük. azért nem mondom, hogy megbocátottam, mert szerintem a megbocsátás akkor igazi, ha az embert már nem tölti el indulattal az, ami miatt dühöngött, ez pedig rám nem igaz. dolgozunk a kapcsolatunkon, és időnként rohadt nehéz, sokszor megkérdőjelezem saját döntésem. igyekszünk azt, ami szarrá ment, újból felépíteni. egy év után sem vagyok biztos benne, hogy sikerült-e. nem tudom, hogy megéri-e az energiabefektetés. azt viszont gondolom, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt.
hófehérke, ha bővebb beszámolót akar, priviben szivesen elmesélem neki, írjon az emil-címemre.
KedvelésKedvelés
Nincs erőm végigolvasni a kommenteket, ezért a magam fejéből kipattant lehetősége(ke)t vázolom:
1. Ha szereti a férjét, akkor nyilván őszinték is egymással, és akkor itt az ideje egy nagybeszélgetésnek arról, hogy valóban komolyan kell-e venni az ölelkezős képeket, vagy csak kompromittálni kívánják szerencsétlen csávót.
2. Ha komolyan kell venni a képeket, el kell merengeni rajta, hogy érdemes-e beszélni még bármiről is.
3. Ha érdemes beszélni, akkor ideje megtudni, hogy mi vitte a pasit másik királyleány karjába, hiszen mint tudjuk, mindenhez ketten kellenek, a kapcsolat elromlásához is. Ha nincs (miről beszélni), akkor a békés különválás még mindig jobb, mint a tüskékkel-a-szívben együtt élés, nehéz időkben a másik szemére hányás.
Az meg már csak szigorúan személyes megjegyzésem, hogy, in my world, ha azon gondolkodnék, ki döngethetne meg úgy igazából, akkor a kapcsolatomnak már régen vége lenne, gyerektől-ágytól-asztaltól függetlenül…
KedvelésKedvelés
Nahát… szóval nekem eleve furcsa, hogy a külön töltött élet minden percéről miért is kellene beszámolni? Nem szeretem, ha egy kapcsolatban megszűnik az egyén és már csak a “mi” létezik, legyen szó pasi-csaj vagy anya-gyerek kapcsolatról.
Ha valaki ilyen kedves, hogy összeválogat egy csomó képet aztán direkt valakinek az arcába tolja, annak nem a Szűz Mária vezeti a kezét, az is biztos.
Ha valaki kitalálja, hogy dugni akar egy házasságban és erre okot is keres magának (lehet, hogy a férjem is megtette), az utána olyan rosszul fogja érezni magát, hogy ihaj.
Hogy el ne mérgesedjen a férj/nej közötti kapcsolat a következőt ajánlom:
Józsikám, a Béla ideadta nekem ezt a paksaméta fotót, amin az Icukát ölelgeted (fotók prezentálása), ez valami vagy semmi? Ha valami, akkor döntsük el, hogy akarunk-e egymástól valamit, ha semmi, akkor mea maxima culpa a gyanúsítgatásért (Bélának meg két koki a fejére).
Az egészben azt nem értem, hogy a hölgy ezek szerint nem mer beszélni a férjével a történtekről, csak magát emészti. Ennek a világon semmi értelme, csak annak, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, egészen addig még sok rossz napot fog átélni, tök fölöslegesen.
A szegénylegényekkel való mellédugásnak az egészhez semmi köze. Most komolyan, valaki abban vár megerősítést, hogy, hé, bejön egy pali, aki nem a férjem, megdughatom, ha megcsalt a férjem? Nem, vazzeg, akkor dughatod meg, ha megakarod, ennek 0 köze van a férjhez vagy a férj bármilyen tettéhez vagy egy gyereknek.
Az meg természetes, hogy valaki szereti azt az embert, akitől gyereke van. Én is szeretem, de 3 év után elküldtem, mert sokkal jobban szeretem úgy, hogy nem egy kerületben lakunk. És persze rengeteg lemondással járt a dolog, meg rossz is volt eleinte, de most már frankó. Az emberek olyan röghöz kötöttek és önállótlanok bírnak lenni, hogy az elképesztő.
KedvelésKedvelés
Az ember, mint faj, tudomásom szerint (szakirodalom) biológiai értelemben egymást követő, pár éves, _nagyjából_ monogám párkapcsolatokra optimalizált.
Másfelől: megígérni, hogy egy bizonyos időponttól kezdve (cca.) ötven-hatvan évig nem fekszünk le mással, csak egyetlenegy bizonyos emberrel, soha nem simogatunk, érintünk meg intim módon mást, csak őt, soha nem beszélgetünk mással úgy, nem nyílunk meg más előtt, csakis előtte… hát, számomra elég idióta elképzelésnek tűnik.
(Arról nem is beszélve, hogy az egész ‘kizárólagos párkapcsolat’ ötlet nyilvánvalóan társadalmi/történelmi termék. Lásd még nő mint vagyontárgy, férfi mint családfenntartó stb. – Ezzel az erővel morálisan kötelező lehetne a kacagány viselése – valamikor hasznos volt – meg a jelképes koponyalékelés is.)
KedvelésKedvelés
“Lucia, viszont a te kommentedből azt szűrtem le, hogy a csaj alapvetően döntött, a férje mellett, csak nem tudja, hogyan tovább.”
nekem igazából az jött le, hogy nem mellette döntött, hanem a változás ellen.
KedvelésKedvelés
Szerintem meg ne lépjen félre, legalábbis azért ne, mert “nekem ennyi jár”. Ha még mindig szereti a férjét, akkor ez a félrelépősdi csak újabb szívfájdalom lesz, amit hurcolhat magával, ha esetleg a jövőben normalizálódik a helyzet.
Eddigi tapasztalataim szerint hiába mondja azt egy pár bármelyik tagja, hogy meg tud bocsátani egy félrelépést, ez nem igaz, a seb mindig ott marad és a legrosszabbkor, amikor igazán fájdalmat okoz, akkor fogják egymás fejéhez vagdosni a múltat.
Ne lépjen félre, ha mindenáron a kapcsolatban szeretne maradni, már csak a gyerek érdekében se (apu később bosszúból anyu ellen fordíthatja a gyereket – “anyád egy k…”, gyerek meg túl későn jön rá, hogy apu se volt matyóhímzés….
Ne lépjen félre, inkább, ha tud, vagy akar, lépjen le, mert a végén mindenképpen a gyerek fog szívni, ha együtt maradnak.
..én sem láttam még kapcsolatot megcsalás nélkül sajnos.
KedvelésKedvelés
Én sem igazán szoktam kommentelni, de ez a téma most kihozta belőlem a grafománt.
Lucia, szerintem a Te “okfejtésedben” van azért egy igen nagy ellentmondás. Vagy inkább Hófehérkéében. Ugyanis, ha jól értelmeztem, akkor Ő szereit (!), tiszteli(!) a férjét, vele akarja leélni az életét. De… hajlandó lenne egy könnyű, nyári kalandra???
Ha én szeretem a párom, és tisztelem, akkor nem merül fel bennem, hogy megcsaljam egy másik pasival. Persze ez csak az én szubjektív álláspontom.
Ha én szeretek valakit, fontos a házasságom, akkor addig próbálom megbeszélni vele a problémáinkat, amíg nem jutunk el legalább az egyik irányba vezető útra. Ha szeretem megpróbálom vele megbeszélni, nem feltétlenül szembeállítva a képekkel. Mondjuk kezdhetné firtatni, hogy miért kevesebb a szex mostanában… vagy akármi. Biztos, hogy Ő is hibás abban, hogy ide jutott a dolog, de tuti nem az a jó megoldás, ha enged egy vágynak, ami most olyan édesnek tűnik a düh, a mellőzöttség, a megcsalás bíbor ködében…
KedvelésKedvelés
“- Az én véleményem szerint ez a kapcsolat, amennyiben az egyik részről megtörtént a félrelépés, csak úgy stabilizálható, ha a másik részről is. Az L. egyik nagy axiómája, hogy az élet rövid a mártíromkodáshoz (márpedig ő csak tudja), lucia kiegészítése ehhez az, hogy működésképtelen az a kapcsolat, amiben az egyik fél bűntudatos, a másik mártíromkodik. És persze az a kapcsolat sem feltétlenül működőképes, amelyikben mindkét fél bűntudatos, de olyat legalább láttam már :) (újabb kieg.: egyikünk sem életvezetési szakértő, mármint ha engem és az L.-t veszünk).”
a pasim megcsalt vkivel. erre én ráéreztem, rákérdeztem, vallott. már miért kéne nekem erre dugnom vkivel, akivel nem is akarok? nem értem, őszintén. én a pasimmal akarok, nem mással, amennyiben innentől ő is csak velem akar. biztos találhatnék szegénylegényeket, de nem keresem. nekem jó a herceg, ha a hercegnek is jó vagyok én. attól még, mert ő hülye volt, minek legyek én is az?
nem hiszem, hogy a dühöt csak orgazmussal lehet levezetni. azt se, hogy nem lehet annyira szeretni, hogy megbocsáss anélkül, hogy mártírrá avanzsálj.
minek dramatizálni a drámát, meg minek nehezíteni a nehézségeket? oda kell állni, megmondani, mit akarsz, mit vársz, meg hogy tudod-e teljesíteni azt, amit a másik akar és vár, osztán nézni együtt a végtelenbe. a megmondást pedig igény szerint ismételni és végiggondolni a választ.
ha rendbe tudsz jönni önmagaddal, miután megcsaltak, akkor nem leszel mártír. és saját tapasztalatom szerint a megcsaló sokkal előbb feloldozza önmagát, mint a megcsalt őt. úgyhogy a folytonos bűntudat se játszik.
KedvelésKedvelés
Gra: az első két kommented nagyon bejött, mert igazából én is a legegyszerűbb megoldásnak drukkolok, bármilyen is izgalmasak a balhésabb dolgok. de szerintem minimum gyanús, hogy egy olyan kapcsolatban, ahol beszámolnak egymásnak a külön töltött életükről a felek, egy ennyire közeli barátról 0 szó esik fél éven át. csak azt tudom elképzelni mentségnek, hogy a féltékenykedés elkerülése a célja a dolognak.
KedvelésKedvelés
olvastam a kommenteket, és egy rakás, egymásnak totál ellentmondó érzés meg gondolat fogalmazódott meg bennem. szinte mindenkivel és minden érvvel egyetértettem.
Lucia, viszont a te kommentedből azt szűrtem le, hogy a csaj alapvetően döntött, a férje mellett, csak nem tudja, hogyan tovább.
és igazából tényleg egy csomó apróság hiányzik az infókból, pl. hogy egyébként milyen a kapcsolatuk, mennyire érzik jól magukat egymással, van-e közös program, hogy kezelné a tényt, hogy megcsalják, meg tudna-e bocsátani teljes szívéből, mit érez a férje, változott-e valami… ezek fontos dolgok, mert normális döntést csak ezek ismeretében lehetne hozni, de ezt meg nem tudja más, csak a feleség.
mondták itt már m,ások is ezt a teljes, önmagával szembeni őszinteséget, ami nem olyan egyszerű, mint első látásra tűnik.
mert az, hogy valaki jól néz ki, nincs elhízva, főz, mos takarít, neveli a gyereket, nem egy plusz érdem, hanem csúnya szóval elvárás, alap, igény, önmagával szemben is.
jó, hogy ezek a dolgok vannak, de valami akkor is hibádzik. mondjuk nem tartja oda a hátsóját, a pasit meg a fene eszi meg érte. de lehet bármi más is, hogy naponta egy órára magára csukhassa az ajtót, amit mondjuk eddig figyelmen kívül hagytak.
az meg, hogy egy pasi nem fotóztatja magát a szeretőjével, az nem teljesen fedi a valóságot. miért ne fotóztathatná? ha nincs csók, vagy az ölelésnél egyértelműbb helyzet, simán tagadhat, abban a tudatban, hogy még ha tudják, vagy sejtik is, egy ölelkezős kép még nem bizonyíték.
KedvelésKedvelés
“a megcsalás ténye szerintem bizonyítottnak vehető, mert ha nem arról lenne szó, akkor pár szó említés minden bizonnyal történt volna egy _ennyire_ közeli barátról, akivel ennyi sok időt tölt a férj.”
aha, tehat azert biztos a felrekuras, mert sok idot tolt a ferj a masik lannyal, es nem beszel rola?
ez azert nekem meg mindig egy kicsit eros.
KedvelésKedvelés
Na most hogy mindenki jól megmondta a tutit, végre engedett bejelentkezni a rendszer. A biztonságos elméleti síkon maradva, csak annyi okosságot fűznék hozzá az eddigiekhez, hogy a kifelé keresgélést szerintem az aktuális kapcsolat hiánya mellett még az említett bizsergés keresése is okozhatja, ami emlékeim szerint nagyon kellemes dolog, de a tartós monogám kapcsolatból azért valljuk be kikopik idővel. Más kérdés hogy csak emiatt mennyire bunkóság kifelé keresgélni.
Valamint, bár kétségkívül nem erre halad a világ szekere, de azért szerintem léteznek még hűséges párok. Tudtommal.
Nyilván hogy Hófehérke úgyis azt fogja tenni amit ő gondol, én a helyében akkor is a megbeszélést erőltetném.
KedvelésKedvelés
na, akkor most én is kifejtem a véleményemet itt a saját blogomban, mert úgy tűnik, ezt a mesevilág életének ecsetelése közben elmulasztottam :)
– Hófehérke nem “a gyerek miatt” akar együtt maradni a férjével, hanem mert állítása szerint szereti, a megcsalásos ügyet leszámítva tiszteli, és szeretné vele együtt felnevelni a kislányukat. van ilyen.
– Hófehérke nem hibáztatja a gonosz mostohanővért, az nem tartozik neki hűséggel (bár azért némileg lekiskurváztuk a beszélgetés során, de van ilyen, ennyi jár:)).
– a megcsalás ténye szerintem bizonyítottnak vehető, mert ha nem arról lenne szó, akkor pár szó említés minden bizonnyal történt volna egy _ennyire_ közeli barátról, akivel ennyi sok időt tölt a férj. De kibicnek sarkos állást foglalni könnyű, Hófehérke szerint van némi esély arra, hogy nem történt semmi (v.sz. vágyálmokba való kapaszkodás, de a világon nagyon sok furcsa dolog megtörténik), és hülyét csinálni magukból sem akar.
– Hófehérke egy alapjáraton értelmes, vidám, jó humorú nő, nem kövér, nem ápolatlan, nem visszataszító, mos-főz-mosogat a férjére, állítása szerint nem rinyál a vécéülőke miatt sem, szépen ellátja a gyereket, a szexet inkább kevesli, mint sokallja, ha ő az oka a megcsalásnak, akkor szerintem minden nőben lehet okot találni (de persze én csak az egyik oldalt ismerem, és nem élek velük).
– a gyereket nem ismerem, fogalmam sincs, milyen hatással vannak rá a dolgok. viszont tapasztalatom szerint az elvált apukák inkább csak vendégszereplők lesznek a gyerekük életében, a férfiaknál az együttléttől (including fektetés, lázmérés, nyűgösebb részek) alakul ki és marad fent a kötődés, de lehet, hogy én csupa pszichopatát ismerek.
– Hófehérke állítása szerint egyáltalán nem szándékozott félrelépni, mielőtt kipattantak a dolgok, pedig lett volna rá lehetősége, évek óta ismeri a szegénylegényt, de eddig nem kereste az alkalmat, sőt. és azt mondta, hogy még így a legnagyobb bizsergés közepette is tisztában van vele, hogy minden bizsergés elmúlna, ha összeköltözne a tárgyával, mert vannak a másik pasinak olyan dolgai, amiket soha nem tudna elfogadni.
– Az én véleményem szerint ez a kapcsolat, amennyiben az egyik részről megtörtént a félrelépés, csak úgy stabilizálható, ha a másik részről is. Az L. egyik nagy axiómája, hogy az élet rövid a mártíromkodáshoz (márpedig ő csak tudja), lucia kiegészítése ehhez az, hogy működésképtelen az a kapcsolat, amiben az egyik fél bűntudatos, a másik mártíromkodik. És persze az a kapcsolat sem feltétlenül működőképes, amelyikben mindkét fél bűntudatos, de olyat legalább láttam már :) (újabb kieg.: egyikünk sem életvezetési szakértő, mármint ha engem és az L.-t veszünk).
– Ha már így belejöttem ebbe az észosztásba: szerintem (a) a házassággal egyik fél sem fogad vakságot, csak hűséget, viszont (b) azért van a szabad akarat, hogy az ember felülemelkedhessen magán, és tudja, mikor kell nemet mondani, még ha nehéz is, mert van szeme (ez olyan, mint a sorozatgyilkosoknál, hogy lehet, hogy bántalmazta az apja és nem szerette az anyukája, de neki kell meghoznia a döntést, hogy legyakja-e a turistákat, és ha meghozta, akkor vállalnia kell a következményeit). Ami engem illet, én csak a váratlanul letaglózó nagy szerelmet tartom oknak a megcsalásra, azt a fajtát, amikor az ember hirtelen megtalálja élete párját (vagy akit annak hisz valamilyen szempontból), de az emberek sokfélék, sokféle értékrenddel és tűrőképeséggel, és ez nem rossz, hiszen mindannyiunkat hosszas evolúciós szelekció során termelt ki az univerzum, nem véletlenül vagyunk olyanok, amilyenek (hópelyhek! megismételhetetlen, egyedi hópelyhek! – lovalta bele magát lucia az emberiség dicsőítésébe).
mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz, érdekes figyelni ezeket az emberi drámákat.
KedvelésKedvelés
ja es meg valami szol a pasas mellett: minden rosszakaro a letezo legdurvabb bizonyitekokat kuldi el ilyenkor.
Ha esetunkben a letezo legdurvabb bizonyitek nehany olelkezos kep volt, akkor valoszinuleg nem is tortent tobb, csak ezeket tudta az a szerencsetlen osszeszedni, hogy hatha a feleseg raharap.
Lehet, hogy a legjobb megoldas az lenne, hogy Hofeherke nevetve odavetne a pasas ele a kepeket, hogy nezdmar, ezzel akartak beloled hulyet csinalni. A pasas laszolag rohogne egy jot, de egyebkent meg kapcsolna, es ha lenne sejtese rola hogy ki tett ilyet, akkor az biztos nem elvezne tobbet a baratsagat. Elvegre a tortenetbol kiderul, hogy a hazassaga neki is fontosabb, mint a letezo vagy nem letezo szeretok..
KedvelésKedvelés
gondoljatok, hogy ha a pasas tenyleg szeretokent tartana azt a lanyt, akkor hagyna magat lefenykepezni vele?
szerintem nem. szerintem ha van is szeretoje, biztos hogy nem az a lany, hanem valaki, akirol a felesege egyaltalan nem gondolna, es akivel semmilyen bizonyithato nyoma nincs a talalkozasoknak.
egyebkent a leiras csupan ennyi:
“kapott egy pakkott egy csomó bulis képpel, amiken mind egymás mellett áll-ölelkezik a herceg és a gonosz mostohatestvér.”
na most akkor minden kedves kommentelo, es Hofeherke is legyen szives magaba nezni, hogy neki nincs-e esetleg olyan ellenkezo nemu baratja, akivel bulik alkalmaval olelkezni szokott, es/vagy mellette all?
vegye elo szepen mindenki a sajat multjat, es szamolja ossze, hogy egy rosszakaro hany olyan fenykepet tudna osszeszedni, amivel kellemetlen helyzetbe kerulhetne az illeto.
azert szerintem eleg durva lenne nehany olyan kep miatt valni, amin oleles / egymas mellett allas lathato…
KedvelésKedvelés
Hófehérke szerintem nem azért akar kavarni a szegénylegénnyel, mert úgy tűnik, hogy a férje megcsalta. Ez csak egy ürügy. A szegénylegény (bár csak gondolatbűn szintjén) ott volt eddig is a fejében, és most végre kieresztheti a szellemet a palackból, nagyságrendekkel kisebb bűntudattal, mintha egy édes, aranyos mintaférj mellől lépne félre.
Go for it, de szerintem ebben az ügyben nagy eséllyel össze fog törni (a csaj), hacsak addig nem megy el nyári szabadságra a lelkiismerete.
KedvelésKedvelés
a gonosz mostohatestvérrel jóban van a csaj? miért nem ül le vele egy kávé mellé, és ugrasztja ki a nyulat a bokorból azzal, hogy “tud mindent”?
KedvelésKedvelés
Szerintem a herceget le kell fokozni. (Szembesítés, konfrontáció, megbeszélés, még egy utolsó esély után.)
A gyereknek nem az az érdeke, hogy míg anya otthon zokog-főz-mos-mártírkodik, addig apa dolgozzon-szeretőzzön.
Játszmázni nem érdemes, mert a hercegek többsége erősen vak ilyesmire – tehát a valós alap nélküli féltékennyétevés kevesebb eredménnyel jár, mintha leülne és megbeszélné vele. Persze játszmázni és női fegyvereket (könnyek, érzelmi zsarolás stb.)bevetni megbeszélés közben sem ér!!!!!
A jó kapcsolat alapja a normális, őszinte kommunikáció (saját magunkkal szemben is őszintének kell lenni, ezt ugyanis sokan elfelejtik…)
Én hiszek a hosszútávon jól működő kapcsolatban, bár ahhoz sok munka kell. Sok munka, hogy együtt változzon mindkét ember, mindig legyen közös cél és ne legyen megalkuvás, elfojtott dolog.
Hófehérke először tisztázza le magában, hogy mit akar, milyen lehetőségei lesznek herceg nélkül, megéri-e, ha folyton azon kell aggódni, hogy a herceg vajon csalja-e őt stb.
Miután rendbejött magával, a és b terveket készített, üljön le és higgadtan beszélje meg párjával.
KedvelésKedvelés
Ellentmondást vélek felfedezni már a kérdésben is. Hófehérke legelőször is fejezze be az önmagának hazudozást, és ismerje be szépen, hogy nem kis nyári románcot akar, hanem azt, hogy valaki szeresse. Annál is inkább ismerje be, mert nagyon helyesen teszi, hogy ezt akarja.
Csak valószínűleg munkál benne az a szabványos téveszme, hogy többet jaj nem lehet, mert a gyerek. Hát megsúgom, a gyereknek még az is kevesebbet árt, ha apa nélkül nő fel, mint ha egy nemműködő családban. Az meg pláne nem tenné tönkre, ha egy normális, az anyját és őt is szerető férfi nevelné fel, akinek történetesen pár ezrelékkel kevésbé azonos vele a génkészlete, mint az eredeti apának.
Úgyhogy persze, go for it, csak előbb az okokat meg célokat tessék tisztázni, mert nem mindegy.
Aztán persze az is lehet, hogy tévedek, és jelen esetben nem erről van szó, ennyiből nehéz megmondani, de láttam már ilyet.
Mellesleg pedig a férjjel még csak nem is az a legnagyobb gáz, hogy félrekúr, hanem hogy ilyen pofátlanul hazudik. Félrekúrásért esetleg még járhatna még egy esély, de így nem.
Délibáb: Nem értelek, amit te kontraként felhozol (hogy a nő esetleg beleszeret a szeretőbe), az szerintem nagyjából a legjobb előfordulható verzió.
KedvelésKedvelés
A gyerek már rég sérül-sérült valamennyire. Az őszinteség hiányát pont a gyerekek érzik meg legjobban, mert nem hülyék csak kicsik. De éppen ezért meg még érteni nem értik. Ami lejön a gyereknek az a hiteltelenég, és ez belevésődik ám a kis lelkébe (ezt a legtöbb szülő akik között nincs minden rendben, hajlamos a szőnyg alá söpörni). Na mindegy, nem a gyerek a kérdés elsősorban hanem a két felnőtt (?) kapcsolata.
Házasság-e még az, ahol nem lehet őszintén beszélni? Ha ez nincs, akkor mi van?
Szerintem sem a legjobb ötlet “kutyaharapást szőrével” ebben az esetben, még ha önbecsülést javító hatása tagadhatatlan és kevéssé elítélhető is lenne, szerintem nem abba az irányba mutat hogy megoldódjon a helyzet. Ismerek olyan párt ahol mindkettőnél megvolt a megcsalás majd ezután jött a katarzis és végül tényleg elmélyült a kapcsolat és egymás mellett döntöttek immár valóban. De ez inkább a kivétel szerintem…..
Hosszabb távon nem nagyon lehet elkerülni a tiszta vizet a pohárba….lehet ezt húzni-halasztani, de kinek jó az?
KedvelésKedvelés
Bocsi Lucia, én úgy értelmeztem, hogy a képek (kvázi bizonyosság) óta asszonyka végképp nem konfrontálódik, mert “Azért nem akar szólni semmit, mert nem szeretné, hogy a válásig fajuljanak a dolgok”.
Mondjuk szerintem megbeszélés nélkül akkor sem fog menni, ahogy azóta mások is írták: ha nincs meg az ok (és igenis kettőn áll!), akkor nincs mire alapozva változtatni.
Huh, nehéz dolgok ezek.
KedvelésKedvelés
Az én verzióm biztos fura (fogjátok a koromra), de én az az énüzenetes típus vagyok, úgyhogy elmondanám a fotókat, elmondanám, hogy mit súgnak a női ösztöneim, és a(z ezek szerint várható) tagadásra azt válaszolnám, hogy
“Kedves szívem, nagyon sajnálom, de egész egyszerűen a fentiek figyelembevételével én most nem tudok neked hinni. Ami tudod, drágám, azért rossz, mert ettől egészében sem tudok bízni benned, és hidd el, ez hosszú távon nagyon rossz felé vezeti a kapcsolatunkat, hiszen nagyon nehéz úgy rád első emberként tekintenem az életemben, hogy közben nem érzem tőled ennek a viszonzását. Szerinted mit tudnánk/tudnál tenni, hogy javuljon a helyzet?”
Én értem, hogy nem akar borítani, de ez kicsit úgy hangzik, hogy fél, hogy ha kiderülne, hogy van másik nő, és mindenki tudná, hogy a másik tudja, akkor a herceg nem őt választaná? Nem szabadna egy életet ebben a hitben leélni… Ha ez az igazság, végképp nem szabadna ebben a házasságban sokáig élni… Akkor ez most azt jelenti, hogy állítása szerint szeret egy olyan férfit, aki feltételezése szerint a saját családja helyett a gonosz mostohát választaná, ha arra kerülne a sor? Ez mazochizmus…
(Igen, nincs túl sok barátom, de ők szeretni szokták a kíméletlen őszinteséget, segít tisztán látni, ha az ember végigvezeti ezeket a gondolatokat.)
Az szerintem, hogy cserébe ő is félrelépjen-e, igazából szerintem nem is ide tartozik, a választ az előtte elhangzó szembesítő beszélgetésen elhangzottaktól tenném függővé. Olvastam olyanról, hogy a férj megtette, kiderült, és a feleség csak utána tudta magát túltenni és részt venni a kapcsolat renoválásában, miután visszaadta a kölcsönt. Bár szerintem alapvetően ez csak elmélyíti a problémát…
KedvelésKedvelés
szerintem ha hosszu tavon egyutt akarnak maradni, akkor a legegyszerubb, ha nyilt kartyakkal jatszanak, es megegyeznek abban, hogy nyitott kapcsolatban elnek. ha barmelyik felnel elofordul, hogy o maga felredug, viszont feltekeny is a masikra, akkor nem fog mukodni a dolog.
egyebkent en egyetlen olyan esetet lattam, amikor a ferfi tartos felrekefelese utan megis magahoz tert, es huseges lett ismet: amikor a no nem kegyelmezett neki, hanem paros labbal rugta ki, amint kiderult a dolog. Ettol emberunk egybol bekussolt es megszuntette az osszes szeretoi kapcsolatat es azota is boldogan elnek.
Olyat is lattam mar, ahol a no nem volt ilyen erelyes, nem lepett, hanem vart, remenykedett hogy elmulik a dolog es majd minden megy tovabb rendben, de az ilyen eseteknel szerintem a no elvesziti a vonzerejet a ferfi szamara, mert ezekbol nem nagyon lesz tartos hazassag.
En, mint no, vagy kirugnam a pasit es megprobalnek boldogan elni, vagy megprobalkoznek ezzel a nyitott kapcsolat dologgal.
KedvelésKedvelés
szerintem is dugjon egy jo izüt!!!
KedvelésKedvelés
Csak azt nem értem miért nem gondol senki Hófehérke gyermekére?
Azt hiszik az a gyerek nem érzi mi van a szülei között???
Azért mert anyuka nem hisztizik mikor Herceg éppen bulizni indul,az még nem azt jelenti hogy belüről nem csapja ketté az ideg és azt kin vezeti le?na kin ?hát a kiskorún még ha nem tudatosan de akkor is!!!!
A gyerekek megérzik a feszültséget még akkor is ha a lehető legjobban palástoljuk!!!!
A herceg aki nyilván valami miatt kompenzál a másik csajnál.
Nem nőtt még fel az apasághoz,gyereket csinálni könnyű de könyörgöm a gyerek nem egy dísztárgy amit ha éppen úgy van kedvem felrakok a polcra porosodni. Ezzel nem azt akarom mondani,hogy nem lehet külön programot csinálni,de szerintem egy bizonyos határt azért kéne húzni,a buli kontra család között.Mi a faszt keres egy családos ember ilyen sűrün az éjszakai bulikba?????Miről szól az egész?- a Herceg egójáról.
Hófehérke meg jobb lenne ha egy kicsit a sarkára állna és nem dugná homokba a fejét,igen is szembesítse a Herceget a tényekkel,a tagadásból is le tudja venni mi a valós szitu!!!Ha csapodár az ura nem kötelező elviselni inkább váljon el és legközelebb jobban nézze meg kit váaszt!
Az meg , hogy Őneki milyen jól esne ,a Szegénylegény udavarlása az megint miről szól?-Hófehérke egójáról!
A történetnek egyetelen vesztese van a Kiskorú aki szegény nem tehet semmiről de mégis minden rajta csattan!!!!!
Inkább legyen egy boldog anyja egyedül vagy egy megbízható palival,meg egy hétvégi apja akinek fontos a gyereke de a gyerek legalább tiszta átlátható helyzetben nő fel és nem kétségek között!!!
KedvelésKedvelés
És még annyi, hogy ha ez velem történne, én a férjemet nem faggatnám, ha nem akar mesélni, csak megkérném, hogy ha már kis viszonyokba bonyolódik, akkor legalább ne fotóztassa a rajta lógó nőt, és legyen kicsit diszkrétebb, mert nekem ez így rossz.
KedvelésKedvelés
amikor engem csalt meg a pasim, felmerült bennem is, hogy akkor előttem is szabad a pálya. aztán rájöttem, hogy ha valóban szeretem és valóban vele akarom leélni a további évtizedeket, akkor itt most nem igazán az a lényeg, hogy dugjak egy jót mással, bizonyítva neki/magamnak/a világnak, hogy én is dugható vagyok, hanem hogy a haragom, dühöm, megalázottságom, semmibevevésem, az addigi kapcsolatunk sárba tiprása a hátunk mögött maradjanak.
ha én is megteszem, akkor nemhogy túllépünk rajta, de még én is tiprok egyet, én is egy kicsivel nehezítem. ha nem egy látszat-kapcsolatban, csak-azért-hogy-a-gyerekem blabla körítéssel akar ezzel a fickóval élni, akkor itt most elsősorban nem ő a fontos, hanem a kapcsolat, ők. akkor itt most nem a bosszú ideje van, hanem a megbocsátásé.
de megbocsátani csak annak lehet, akiben van gerinc és megmondja a frankót. aki annyira semmibe veszi a másikat, hogy hónapokig nem csak hogy mással hetyeg, de ezt nyilvánosan is vállalja (képek), majd nem mondja el, majd rákérdezésre is tagad.. nos, azt hiszem, ott egy gyermekded faszfejet találunk. én nem biztos, hogy egy faszfej mellett akarnám leélni az életem, sőt, a lányomnak egy faszfejet akarnék mintának és példaképnek.
szóval.
1. rákérdezni konkrétan és tagad és hófehérke 100%ig tudja, akkor csuklás nélkül lelépni, nem a szegénylegény karjaiba, hanem önállóan és függetlenül. ha szegénylegény fontos lesz, akkor majd lehet hozzá fordulni, de átsétálni egy másik kapcsolatba ostobaság.
2. rákérdezni konkrétan és herceg bevall és maradni akar, akkor nagyon nagy lelki tusák árán teljes megbocsátás, vagy lelépés.
3. szegénylegény minden esetben parkolópályán, flörtölni sem, most nem oda kell figyelni. és aki nem tudja magáról, hogy JÓ, hogy NŐ, hogy megérdemli, hogy ne csalják meg, stb, annak nem dugás kell, hanem pszichológus.
4. ha vall és megbocsát, akkor párterápia fasza lehet nagyon.
KedvelésKedvelés
Nekem ez nem tetszik.
Mármint hogy szavazatokat gyűjtesz/gyűjtet veled, a K. Olvasók véleményt nyilvánítanak (természetesen semmi újat, de okoskodni jó, én is szeretek, kibicnek semmise), aztán “Hófehérke” úgyis a saját feje után megy, mert ő van ott és akkor, neki cseppent egy utolsót a “herceg” a pohárba, neki áraszt tesztoszteront a “szegénylegény”.
KedvelésKedvelés
nekem hianyzik par reszlet. pl. mit tagad a herceg? ott se volt a mostoha a bulikon, vagy nem olelgette, vagy a valoban bizonyithatatlan nem tortent semmi? es miert nem jarnak egyutt bulikba? ertem en, hogy a kiralykisasszonyra is vigyazni kell valakinek, de azert ez idonkent megoldhato. meg nyilvan elotte csinaltak ilyet, most a herceg udvartartasa nem hianyolja hofeherket?
egyebkent meg ahogy mar mondtak masok, a kolcsonmegcsalas nem segit. a herceg pedig annal inkabb ki van teve a kisertesnek, minel jobban ellenall, szoval ezt nehez megtorni. foleg erovel.
KedvelésKedvelés
Ha arról lenne szó, hogy mindkét fél félre-félre kettyinget, mindig mással, csak mert kell a változatosság, de érzelmileg nem jelent neki semmit sem, az még beleférhet.
De a gond az, hogy a férfi tartósan szeretőt tart, és semmi értelme nincsen annak, hogy mindkét fél játssza otthon a tökéletesdit, a visszacsalás meg pláne nem megoldás. Ha a nő akar a szegénylegénnyel kezdeni, tegye. De magáért tegye, ne azért, hogy majd hogy megmutatja.
Pont a gyerek miatt kellene válni, hiszen milyen kép alakul így ki benne a világról és a párkapcsolatokról?
KedvelésKedvelés
A félrelépés szerintem mindig a kapcsolatban keletkezett vákum kitöltésére szolgál. Ha megszűnteted a légüres teret, nem marad helye a harmadiknak, sem Hófehérke, sem a Herceg oldaláról. Csak ez a baromi melós, hogy hogyan lesz egy kapcsolat, házasság, hosszú távon tényleg klassz és tartalmas. És hogy valahogy mindig befelé kell az energiákat forgatni.
A félrelépés ebben az esetben tökre olyan, mint egy hideg borogatás egy halálos sebre – nyilvánvalóan nem gyógyít meg, csak csillapít valamicskét.
A Herceget nem az elkövetett bűneivel kell szembesíteni – hiszen nyilván tudja, hogy mit tett, Hófehérke pedig minimum sejti – hanem saját maguk elé kellene rakni egy jó nagy tükröt, és alaposan belenézni. Aztán nagy kínlódással el lehet kezdeni kipucolni a szemetet, és új alapokra helyezni a dolgokat, egymást. Az is lehet, hogy egy kis különélés segítene.
Én éppen friss házas vagyok, és hát nekem is eszembe jutott nem egyszer az utóbbi napokban, hogy akármilyen hűséges és imádnivaló is a férjem, a kísértés mindig ott van, baromira résen kell lenni, hogy mindig te legyél a rajongása tárgya.
KedvelésKedvelés
Encsivel értek egyet, egy ilyen helyzetben szerintem csak ront a dolgon, ha ő (is?) félrelép. Nem beszélve arról, hogy mi van, ha tényleg “ártatlan” a herceg és később kiderül, mit tett hófehérke. (igen, naív vagyok) Amúgy sem hiszek a megcsalás gyógyító erejében, és itt úgy tűnik, már megbocsátott hófehérke, viszont lehet, hogy a herceg nem lenne ilyen belátó. Egyébként ha tényleg megcsalta, akkor egy pöcs, ezt még mindenképpen szeretném hozzáfűzni.
KedvelésKedvelés
Ööö, izé, én nem szoktam kommentelni, meg semmi, de az ilyen témáknál belső kényszer hozzászólni.
Szóval szerintem a viszony mellett szól, hogy:
– helyreteszi az önbecsülését
– levezeti a feszültséget
– “kipróbálhatja”, mit érez a férje
– ha a férj észlel valamit a dologból, remélhetőleg levonja a következtetést, hogy még mindig jó nő a felesége
kontra:
– beleszeret a szeretőbe, (és ez nőknél előfordul)
– lebukik a férj előtt, aki elvtelen módon felháborodik és válni akar.
Gyakorlatban talán az a legpraktikusabb, ha egyelőre marad a lány a titkos randiknál – így megvan az izgalom, meg az érzés, hogy kell valakinek, lehet flörtölni, blabla, de ha mégis lebukik, hivatkozhat arra, hogy *tuti* nem csinált olyat, amit a férje ne tett volna.
PS: genyó dolog a férjtől, hogy ha valóban félredug, nem úgy csinálja, hogy a feleség ne tudja meg. Elég sz*r lehet ez a bizonytalanság.
KedvelésKedvelés
én is azt mondanám, hogy hajrá, ugorjon bele.
csak ennek hatalmas veszélyei vannak, és ha az ember elkezdi, sose lesz vége. mert ha egy-két dugásnál megáll a dolog, annak nincs értelme, mert nem egészségügyi szexre van szüksége, hanem hogy valaki ápolgassa a lelkét, meg megtiport nőiségét.
ha meg érzelem lesz a dologból (megtiportság ápolása másképpen nem működik), akkor megdől a dolog, hogy a férje mellett mindenáron ki kell tartania.
szvsz csak a gyerek miatt nem érdemes senki mellett ott maradni. egyik gyereknek sem tesz jót, ha a szülők marják egymást, márpedig ez az oda-vissza megcsalás el fog fajulni odáig.
szépen csendben és békességben félrekúrni nem lehet.
én a helyében érzékeltetném a kedves férjjel, mindenféle fizikális aktus nélkül, hogy rajta kívül is vannak ám férfiak a világon. meg kell nézni, mit lép rá. ha vállat von, és vonul bulizni, akkor totál felesleges a tortúra, be kell vállalni, hogy lelép a gyerekkel, és kezd egy új életet. ha meg észbe kap, akkor rendbe kerül a dolog (biztos…?), és talán a mostohatestvér is elfelejtődik.
bár először is, nem ártana, ha végiggondolná, mitől jutottak el idáig (mi hiányzik neki, mit nem kap meg, stb). mert ha az ok nem fog változni, akkor fél év, egy év múlva kezdődik elölről megint minden.
rohadt okos kis megoldások fognak itt születni, mert kívülről és idegennel szemben egyrészt nincs tétje, másrészt meg sok dolog sokkal világosabb és egyértelműbb. de ha már huzamosabb ideje ugyanaz a nő lóg a nyakában, ott azért gondok vannak, és ennek a megoldásához mindig két ember kell. mert lehet, hogy a feleség rajta lesz az ügyön, de a férj nem, és akkor hiába minden.
vagy akkor be kell vállalni, hogy ez már így lesz örökké, és minden egyes alkalommal, amikor elengedi egyedül bulizni, azon fog kattogni, hogy kivel. ha meg elmegy vele, akkor meg azon, hogy hol van már negyedórája, melyik wc-ben kit döngethet.
kell ez neki?
KedvelésKedvelés
Encsi: a szembesítés nem járható, a férj rendületlenül tagad.
KedvelésKedvelés
lépjen félre vagy lépjen le.
nincs sok értelme, hogy játssza a tisztességes asszonyt, ha a férje ekkora gyökér.
KedvelésKedvelés
Egyrészt: nem ítélném el Hófehérkét morálisan ha szegénylegényügyileg lépne, hiszen végülis emberek vagyunk, testi-lelki kiteljesedési vágyakkal.
De hozzáteszem, egy (vélt) megcsalás által megingatott házasságot nem az fog megoldani, hogy ő is viszontcsal… Nyilván a férj sem akar borítani mindent, ezért nem rukkolt elő, ha tényleg fél éve tart (?) is a viszony. De cserébe az elhallgatás és a szemet szemért viszony nem a megoldás. Szerintem inkább szembesíteni kéne, és megbeszélni, kit merre visznek a vágyai, és miért nem egymás felé. A homokba dugott fejektől és az elnyelt keresűségtől még egyetlen kapcsolat sem javult meg, ez tuti. Ha tényleg fontos neki a házassága, olyat tegyen, ami esetleg segíthet is rajta, nem olyat, ami még jobban aláássa. Szerintem.
KedvelésKedvelés