a birkákrul

Na szóval úgy volt ez a birkás ügy, hogy a fiúmék hosszú évek óta minden Pünkösdkor mennek Padisra barlangászni, és amióta tud a létezésemről, engem is visz. A hely és a társaság kellemességeiről sokat elárul, hogy bár eddig minden évben volt valami különösen súlyosbító tényező, azért minden évben tökre várom.

2006-ban például kétoldali tüdőgyulladásom volt, de már egy hónapja, esténként olyan 38-39-ig felment a lázam, és szinte egész idő alatt esett olyan 10°C körüli időben.

2007-ben erősen szakítófélben voltunk, amiről akkor a fiúm állítólag még nem tudott, pedig én már hónapok óta, mindenesetre beszélni nem nagyon beszélt hozzám, szóval lélektanilag egyedül voltam egész idő alatt. Esett az eső, és olyan 10°C körül volt.

Azután mégsem szakítottunk, hanem inkább csináltunk egy gyereket, aminek azóta is nagyon örülünk, mindenesetre 2008-ban az említett gyerek több ízben megpróbálta kicsire rugdalni a tüdőmet túra közben, és bár hormonálisan mindeközben nagyon boldog voltam, és a fiúm is folyamatosan ölelgetett, de a hasam nem kicsit fájt. Pár héttel később a gyerek le is rúgta a méhlepénye felét, majd kiesett belőlem, de ez egy másik történet. Természetesen sokat esett, és tekintettel az extra korai pünkösdre, olyan 0°C körül volt a hőmérséklet (éjjelente -10°C).

Idén a gyerek lett volna a nehezítő tényező, a maga valójában, de végül nem volt az, viszont én olyan 15°C fokos napközbeni hőmérsékletre készültem, amihez képest nagyon örültünk, amikor egyszer kivételesen felment 7°C-ra. Ha már szóba hoztam a készülődéseket, eddig olyan másfél óra alatt pakoltam össze az útra, most két teljes nap kellett hozzá, mert a gyerek eze-aza (még az orvosomat, gyógyszerészemet is végigkérdeztem, milyen úti patikát vigyek neki, meg ilyenek), meg az én kényelmi izéim (gondosan megválasztott három darab könyv mindenfajta hangulati állapotra, gyerek széke, melegítős kaja, hideg kaja, zöldség, szendvics, gyerek polifoamja, hány nadrágot vigyek, ilyen cumi, olyan cumi, ilyenek), sütit is sütöttem, meg minden, amihez képest a fiúm az utazás reggelén olyan tizenhárom percet töltött azzal, hogy bedobált pár barlangászcuccot és alsónadrágot egy zsákba, illetve elrakta a főzőjét. A vízmelegítő edényt otthon hagyta, pedig én tea nélkül nagyon udvariatlan szoktam lenni reggel, de megoldottuk, viszont ő szólt a gumicsizmám végett, illetve a székemet is hozta.

Az előregondolkodásunk következtében idén még napsütésben felértünk  (ami eleve megdöbbentő, hogy olyan korán, illetve az is, hogy sütött a nap), és hát sokkal kellemesebb napsütéses három fokban délután sátrat verni, mint a hajnali két órás három fokban sötétben. Mármint én most nem vertem, hanem elrohantam birkát fotózni, mert erdélyibirka-fétisem van (biztos erre is van valami support group), talán azért, mert arrafelé ez az egyetlen állat, amiről el tudom képzelni, hogy esetleg nem képes engem megenni. A pálmát az emberevő disznók viszik, amiket tavalyelőtt, autós eltévedés közben találtunk (mármint a fiúm szerint ő nem tévedt el, csak nem tudta, pontosan hol vagyunk), hogy egyszer csak a bukkanó mögöttott áll három akkora disznó, mint egy tehén (folyamodott a költői túlzás eszközéhez lucia, de tényleg rohadt nagyok voltak), és agresszíven néznek.

Mindenesetre a birka kedves tekintetű, békés állat, és nagy tömegben igen dekoratív (bár nagy tömegben mi nem):

 

Amikor éppen nem birkát fotóztam, akkorúgy viselkedtem, mint a barlangászok szoktak idejük 90%-ában, vagyis ettem, aludtam, illetve néztem magam elé csak úgy. Ja, olvastam némi könyvet is, a Czeizel-féle Tudósok, gének, szégyenekből a Neumann Jánosos fejezetet, ami tök jó volt ilyen helyre, mert ugye a részletes családfákkal kezdődik minden rész, amihez otthon nincs türelmem, viszont ott nyugiban teljesen bele tudtam merülni, hogy akkor most N. J. üknagynénjének unokáival mi lett (voltak egyébként tök horror sztorik is benne, az egyik női szereplő például túlélte a holokausztot, bár a férje odaveszett, utána Svédországba költözött a gyerekével, akit addig jólelkű szomszédok bújtattak, viszont a fia felnőve megölte őt a fürdőkádban, skizofréniából kifolyólag, meg ilyenek). Mindenesetre én nagyon szeretem Czeizel stílusát, egyrészt ő is habozás nélkül képes kijelenteni abszolút nem PC módon, hogy a nők gyengébbek a felső matematikában, ez van, másrészt meg olyan kis nüanszok vannak a jellemzéseiben, hogy (nincs kedvem lemenni a könyvért, fejből idézek) XY soha nem vetkőzte le teljesen arisztokratikus beidegződéseit, például nagyon türelmetlen volt a nálánál gyengébb értelmi képességűekkel, és szeretőt tartott. Itt elmerengtem, hogy esetleg rábeszélhetném a fiúmat, hadd tartsak szeretőt csak az arisztokratikus látszat kedvéért, mert türelmetlen már vagyok.

Na de vissza Padisra, azért kirándulások is voltak két eső között-közben, továbbá minden egyes napfényes pillanatot lefotóztam szerintem:

Felül balról jobbra a Szamos-bazár környéke (a Szamos forrásvidéke), a Glavoj-rét (ahol táboroztunk), illetve a Ponor-rét látható, ami időnként nem patakos, hanem tavas, de most száraz volt az idő (akár több órára elállt az eső). Alul a valamelyik Szamos, amint belefolyik a barlangba, továbbá egy gőte, és még több Szamos bazár (vacak fotó, rosszak voltak a fényviszonyok meg amúgy sem vagyok a kamera ördöge, de legalább látszanak rajta a nagyon magas fák a nagyon mély patak felett). A tájon kívül különös örömmel töltött el, hogy a hidegre és a sportos életmódra való tekintettel tökre nem figyeltem oda arra, hogy mit eszem, és este nyolc után minden lelkifurdalás nélkül zabáltam sült szalonnát zsíros kenyérrel. Sajnos nagyon hamar hazajöttünk, pedig még egy csomó könyvem maradt, meg egy csomó kaja (olyan 50 liter, amire a fiúm azért megjegyezte, hogy úristen, majdnem éhen haltunk, de ő ettől fél irracionálisan, mint én a tehéntől). Hát ez volt Pünkösdkor.

Advertisements

18 thoughts on “a birkákrul

  1. lucia

    Hát, a tavalyi Pünkösd majdnem a lehető legkorábban volt (egy nappal lehet még korábban Pünkösd), Padis környékén meg amúgy is mindig olyan 20 fokkal hidegebb van, mint bárhol máshol, úgyhogy a hegyek északi oldalán térdig érő hóban gázoltunk konkrétan.

  2. imre42

    Hm, furcsa, nekem úgy rémlik (márpedig rohadtul emlékszem rá), hogy a 2008-as Pünkösdkor kifejezetten jó idő volt, bár az igaz, hogy én nem Padisban voltam, hanem a Pilisben.
    Az idei időjárás meg mit sem számított, mert ezek az ostoba spanyolok még azt sem tudják, hogy ez munkaszüneti nap.

  3. pappito

    biztos vagyok benne, hogy akik itt sokat dolgoznak a birkákkal, azoknak nem feltétlenül a megevés jut az eszébe. Van ez a sztereotip, ám ordas sejtésem szerint nem minden alapnélkül való gyanú a “magányos birkapásztor a hegyen + gumicsimma + fokozott szabadságérzet”-ről és a mindenféle interakciókról, és ez bizony minden birkás népnél megvan, az erdélyi hegyekben is, itt a zátonyon is meg a balkán birkában gazdag részein is. Valahogy bázikus folkelem, vagy mi. (ez az általam emlitett filmben amúgy kellemesen hangsúlyos is)
    Szóval, nekem inkább a megevés :)

    Mellesleg itten (sőt ittensd) sem csak megeszik a birkát, hanem ügyesen nyírják is, a gyapjúból pedig elképesztően klassz dolgokat csinálnak, amik a sport/túra áruházak szemérmetlenül árazott technikai ruházatával van egy árban.

    Sőt, volt szerencsém egy itteni tengerszem jellegű boltban végighallgatni egy dagályos okfejtést, hogy ha már megvenném az ezerdolláros kabátot (ami nem csak vízálló, meleg, páraáteresztő, lavina esetén hazatelefonál, beállítja a vércukromat, tűzálló, lepattanik róla a helikopter lapátja, golyóálló, valamint kilencszemélyes sátorrá alakítható úgy, hogy továbbra is viseljük) akkor tulajdonképpen meg se vegyem, ha nem veszek mellé igazi birkából készül alsóruházatot négyszáz dollárért, mert anélkül szart se ér.

    Ez egyrészt elégedettséggel tölt el, hogy a természet is tud olyan meleget (jó, tudom, szövőszék) mint a tudomány, másrészt meg ezek a lokálok hajlamosak ilyen dolgokat viselni olyan körülmények között, ahova egy egyszerű magyar kéktúrázó rövidgatyában menne. Az külön érthetetlen, hogy ennek ellenére most, hogy -3 volt reggel, rövidgatyában lófrálnak.

    hát ennyit a birkákrul és azok hafznoffágárul.

    mindezt csupán azért mondom el, hogy érzékeltessem, hogy a kromoszómafüggő táplálékorientáltság nem kizárólagos, a birkát nem csak eszi, hanem bassza és hordja is az ember, sorrendre ügyelni.

    a gyerek meg vegyen mindent a szájába, az ebben a korban még interfész, plusz lehetővé teszi, hogy a mindent elborító gyereknyál miatt sopánkodjuk. meg vicces.

  4. diogenesblues

    “Itt elmerengtem, hogy esetleg rábeszélhetném a fiúmat, hadd tartsak szeretőt csak az arisztokratikus látszat kedvéért, mert türelmetlen már vagyok.”

    Ezért a mondatért párszáz bestseller-író éveket adna az életéből.

  5. lucia

    pappito: kösz, akkor kipróbálom majd a receptedet, egyébként meg érdekes, hogy minden pasinak a megevés jut rögtön eszébe a festői birkákról, ezek szerint hiába magyarázom a gyereknek, hogy nem kell mindent a szájába vennie, ami tetszik neki.

    NZ is nagyon szép egyébként a képeken, itt sajnos nincs tenger.

  6. pappito

    “mert arrafelé ez az egyetlen állat, amiről el tudom képzelni, hogy esetleg nem képes engem megenni”

    csek zisz, második film:
    http://www.pappito.com/2008/03/25/filmek/

    A birka meg birkaizű, ám a faggyúízt a hozzá nem értés okozza. Mivel mi egy szigeten lakunk cca. 45 millió birkával, itt ezt eszi a nép (meg exportálja) és még csak nem is éreztem soha faggyúszagot, akkor sem, ha én magam birkáztam otthon.
    ( http://www.pappito.com/2008/06/22/gasztro-barany-szolovel-es-mandulaval/ )

    Szóval, sajnos ki kell mondani, hogy arrafelé egész egyszerűen inkább megeszik a faggyúízűt, mintsem megtanulnák rendesen megcsinálni, pedig a bárányhús nagyon finom. Megkockáztatom, hogy ha valaki itt megpróbálna olyan faggyús, csicsogós, szilánkos birkapöcit csinálni, mint ami ott megy, hát az elsők között lenne, akit a falhoz állít a forradalom.

    De jó nézni, hogy a tradicionális “zöld lankák birkákkal” téjkép milyen szép ott is, más növényzettel. Gyönyörű az a vidék.

  7. a.

    mivel nem ertek hozza, csak csinalom, igy muszaj eszet osztanom.

    szoval ha veszel baranyt a boltban (majd a gyulesen lerajzolom hol vedd), es csak ugy beteszed a sutobe (fazekba), akkor joesellyel fggyu ize lesz, fokent azert, mert egy csomo faggyu van rajta.

    az ember addig faragja meg kapirgalja, amig le nem jon rola mindn, es akkor marad a szinhus (plus csontok, barany-testtajektol fuggoen). azt utana lehet sutni, fozni, kulonfele szoszokba hempergetni, es nagyon finom barany ize lesz.

    vagy az ember elmegy indiai etkezdebe, a spenotos barany nagyon finom a legtobb helyen.

    most belinkelnem az un. blogombol a megfelelo receptet, de azota mar ketszer letrooltem az un. blogomat.

  8. exmanka

    Éérdekes, én akkor, két éve észre se vettem, hogy szakítófélben vagytok. Azt tavaly igen, hogy terhes voltál :).

  9. lucia

    maszogep: hát ami birkát én eddig ettem, az mind faggyúízű volt, de valóban megnyugtató az erdő közepén, ha ott van az ember körül egy csomó gyapjas kajaféle mindenesetre.

  10. Benenn

    Nem hiszem, hogy eddig túllihegtem volna a rajongást, de ezt az írást nagyon szeretem. Jó kedvem kerekedett tőle, kösz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s