arról, hogy nem én tehetek róla

Amúgy meg stressz hátán stressz voltam tegnap dél óta, mert két alvállalkozó is eltűnt nagyon sürgető határidőkor, ami sokba kerülhetett volna nekünk, ráadásul nekem kellett volna jobban felügyelnem őket, és nem hinni szép szavuknak, de reggelre megoldódott. Szóval levezetésként jártam egy kört a kamionok között lent az objektum területén, és hálistennek behívott megint a felszámolás alatt álló szomszéd régiségkereskedés üzletvezetője, akire mély benyomást tettem azzal, hogy fiút fogok szülni, és felszólított, hogy válogassak nyugodtan, ami megtetszik, úgysem tudnak már mit csinálni a dolgokkal. A tegnapi hasonló jelenet során meglehetősen visszafogottan viselkedtem, mégis összevonta otthon a fiúm a szemöldökét, szóval ma ki fog rúgni. Mentségemre szolgáljon, hogy csupa hasznos dolgot válogattam, kovácsoltvas újságtartót, meg kő edényalátétet, és valószínűleg ő is nagyon tudná értékelni az antikosra pácolt, kék virágmintás tálcát, ami gyönyörűen megy majd a kék kő tányérjainkhoz, ha látná a színeket, a genetikai adottságairól meg nem én tehetek. Mindegy, majd megpróbálom valahogy megmagyarázni (drágám, a rózsaszín virágos fadobozba pont beleillik a borotvahabod), a madár nélküli kalitkát is sikerült.

Advertisements

2 thoughts on “arról, hogy nem én tehetek róla

  1. manka

    zoárdnak úgysem árt majd egy madártárs, aki andalító dallamokat csicsereg neki esténként, hogy elnyomja a Harry Blogger-felolvasásotokat :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s