Tegnap este, ahogy kifordultam a dolgozóból és ráálltam a hálószoba felé vezető útszakaszra, az ágyon fekve olvasó (igen, könyvet) fiúm látképe tárult a szemem elé, vissza is kanyarodtam rögtön, hogy na, ezt kezdjük újból, de aztán elszégyelltem magam, mert ugye GGG (good, giving and game) girlfriend vagyok (credits where credits due), meg se nyikkannék például, ha arra lépnék be a szobába, hogy a fiúm az én fehérneműmben mászkál, úgyhogy, bár ez a könyves dolog túl volt az általam elképzelhetőnek tartott határokon, azért próbáltam természetesen viselkedni, csak néha sandítottam oda titokban.

Aztán ma hazajöttem a munkából, és ott találtam magunkat a kanapén, ahogy karbidlámpák és aerob edzés helyett pszichoanalízisről beszélgetünk, amit a fiúm kezdeményezett. Ezt követően megemlítette, hogy M-nek pasija van és már nem beszél hülyeségeket. Továbbá ma csütörtök, és én nem mentem kocsmába.

Nagyon úgy tűnik, hogy mindenkit kicseréltek az ufók.