Régebben, amikor még a budai oldal laposabb területein laktam, én is mindig csodálkoztam, hogy mit kell hisztizni a kétcentis havakon, de most szombaton nálunk is tragikusak voltak a körülmények a kis, meredek utcákban, ahol a kereszteződéseket nem lehet belátni, és az allék általában kerítésben (közvetlenül a keresztutca mögött) végződnek. Még szerencse, hogy az idei tél hétvégére esett.

(Amúgy most az van, hogy depresszió, nagyrészt endogén, kisrészt szituációs, a nyilvános önsajnálatnál viszont büdösebb nem sok van, ráadásul kevés benne a vicces elem, úgyhogy majd inkább utána írok, addig egyéb csatornák, reméljük, Delhi napsütése rosszkedvünk telét satöbbi).