Természetesen azért maradt nála a kulcsom, mert tegnap megint úripicsáskodtam, és vele vezettettem a moziba. A programot egyébként úgy jelentette be két nappal korábban, hogy akkor csütörtökre beszélte meg a Gináékkal azt a filmet, amit meg akartam nézni, pedig neki egyáltalán nem úgy vezettem fel a témát, hogy meg akarom nézni, hanem úgy, hogy neki biztos tetszene ez a film, mert arról szól, hogy nincsenek többé gyerekek (ez az alapfelvetés egyébként zavart is, mert manapság már mi sem könnyebb, mint gyereket csinálni, elég hozzá egy petesejt meg egy hímivarsejt vagy akármilyen őssejt, aztán a filmben szó nem esett lombikokról, csak szmog volt, és mindenki nézett maga elé szomorúan), neki egyébként tetszett is, nekem viszont három dolog van filmekben, amit nem bírok, az egyik, ha szemekkel csinálnak valamit, a másik, ha macskákat bántanak, a harmadik meg a nemi erőszak / szülés kultúrkör, tehát bármi belső női nemiszervekkel kapcsolatos dolog, és akkor beülök egy filmre, ami elvben arról szól, hogy senkinek nem lehet gyereke, erre az arcomba nyomnak egy (fájásokkal együtt) kb 30 perces szülési jelenetet, látom a fejét, meg köldökzsinór, úgy naturalisztikusan. Hát éreztem az iróniát.

(Egyébként, csak úgy kisbetűvel jegyezném meg, hogy én amúgy nem igazán hiszek abban, hogy az emberiség valamiféle pozitív dolog lenne az univerzum szempontjából, és különösebben érdemes lenne harcolni azért, hogy ne pusztítsa ki önmagát. Amiket magasabbrendű értékeknek nevezünk, azok ilyen öncélú dolgok, amiket csak mi (maga az emberiség) vagyunk képesek értékelni, egyedül talán a molekuláris szerveződés igen magas fokát (információ, meglehetősen sikeres harc az entrópia ellen) tudnám a javunkra írni, de ez is biológiai, nem pedig szellemi kvalitás, az evolúció csodája.)

A Ginával kapcsolatban meg néha nagyon nehezemre esik, hogy ne szólítsam mamának, különösen akkor, amikor így előre foglal nekünk jegyeket egy filmre, vagy ránkszól, hogy adjuk oda a parkolójegyünket, mert le kell húzni a pénztárnál, ugyanakkor az, hogy vagy szélsőségesen motorosnak, vagy szélsőségesen goth csajnak öltözik, némileg konfúzálja bennem a szülői képet. Azt viszont eldöntötte, hogy megtanít nekem recepteket, és nem kispályázik, úgyhogy amikor bejelentettük, hogy valamikor mostanában átmegyünk hozzájuk filmet nézni, mi visszük a dvd-t (Night Watch), ők meg főzzenek (ennél a résznél ki is fejtettem, hogy valami csirkés dolgot, meg sütit, mert kaja tekintetében jobb nem teret hagyni a félreértéseknek), akkor a Gina rögtön kitalálta, hogy mostanában úgyis annyiszor eszébe jutok főzés közben, töltsük nála az egész délutánt, és akkor több menüt is végig tud velem venni.

Meg beszéltünk az ilyen párkapcsolati izékről is, mondtam például, hogy múltkor is megyek haza, és hallom, hogy a pasim kiabál valamit az emeleten, közelebb érve kiderül, hogy konkrétan azt, hogy "fussatok, thai kurvák, fussatok". Nekik meg van egy (remélhetőleg) imaginárius Beájuk, a pasija például mindig megkérdezi a Ginát, hogy mennyi időre megy el, érdemes-e áthívni a Beát, meg a Gina mindig hazaszól, hogy most indul, el lehet küldeni a Beát. Az is szóba került, hogy míg nálunk az okoz konfliktushelyzetet, hogy mondjuk átrakom a kád egyik sarkából a másikba a szappant, és olyankor a fiúm nem tud fürödni, csak néz rémülten, náluk olyanok vannak, hogy a pasiját tekintetes úrnak kell szólítania, meg ha elfogy a lájtkólája, akkor nem is az, hogy szól, hanem addig kocogtatja a dobozzal az asztalt, amíg a Gina nem hoz neki újat (ezen a lájtkólás dolgon nagyon röhögtem, ugye a Gina pasija ilyen nagydarab, hosszúhajú, motoros típus, és akkor nem sör, hanem lájtkóla, meg ugyanazt a salátát eszi a mekiben, mint én, csak macsósan két öntetet rendel hozzá, és kiborul, ha nem kap hosszú szívószálat, a fiúm ilyenkor mindig megjegyzi utánozhatatlan hangsúllyal, hogy hát a chopperesek, azok ilyenek).

Aztán a Gina elkezdte mesélni azt is, hogy furcsa, mert csak egyszer voltam a társaságukkal motorozni, de azóta így mindig rólam beszélnek, erre a fiúm megkérdezte, hogy hát mégis mit (én nem voltam benne biztos, hogy akarom tudni). És akkor a Gina mondta, hogy például a D. (aki lány) nagyon pozitívan csalódott bennem, azok után, amit hallott rólam tőlük, erre már muszáj volt megkérdezni, hogy mégis mit hallott, és állítólag a Gina úgy írt le, hogy én is olyan számítógépes, egyéb tekintetben pedig néma típus vagyok, a fiúm meg kényszerítette, hogy megnézze a csecsemőkezes képeket, meg jellemzett engem általánosságban véve is (ezt nagyon el tudom képzelni, egyszer hallottam, amint büszkén meséli a haverjának telefonon, hogy és a csajom szeret temetőbe járni hullákat kiásni, időnként haza is hoz dolgokat), és ez elég alapozás volt D.-nek ahhoz, hogy aztán pozitívan csalódjon bennem. Az szerencsére nem derült ki, hogy a többiek mit gondolnak rólam, mert időközben elértük a parkolóházat, mindenesetre tegnap is nagyon jól szórakoztam.