a kertről

– És mi lenne, ha odabasznánk egy ilyen sziklát a kertbe valahova? – kérdezte tőlem a fiúm pénteken, közvetlen hangnemben. Mondtam neki, hogy jó, erre bővebben belement a részletekbe, miszerint ő egy olyan sziklára gondolt, ami úgy 3 méter magas, és olyan 6 méter hosszú, hadd örüljenek a szomszédok. Erre is mondtam, hogy tök jó, majd fennhangon elábrándoztam, hogy befutja majd a vadrózsa, meg kis hajtások dugják majd elő halványzöld fejecskéjüket a repedéseiből, mire a fiúm azonnal felvilágosított, hogy nem ám, hanem az ilyen földetlen sziklákon nem telepszik meg semmi. Közben csúnyán nézett, úgyhogy én személytelenül, mintegy senkire nem célozva vetettem fel azt az eshetőséget, hogy kivéve, ha esetleg valaki időnként földdel dobálja azt a sziklát, erre viszont a fiúm azt felelte, hogy egyáltalán nem fogjuk földdel dobálni, titokban sem, hanem rendszeresen mossuk majd. A kép, amint rendes szuburbánus népek módjára hétvégente kivonulunk majd a kertbe (a házban huzamosabban úgysem szabad majd tartózkodnunk ugye, még összejárkálnánk a nagy üres minimalista tereket az idomtalan testünkkel), és én elégedett mosollyal az ajkamon figyelem majd, ahogy a fiúm sziklát mos, határozottan vidámabbá tette az estémet.

Aztán szombaton felmerült a megfelelő szikla súlyának problematikája, kérdezte a fiúm, hogy hogyan kell a tojás térfogatát mérni, mondtam neki kissé nagyképűen, hogy az elég bonyolult lehet, mivel az ellipszis kerülete is már integrálszámítás, próbálkozzon inkább közelítéssel, erre két perc alatt talált a neten egy képletet, miszerint a tojás térfogata az 4/3 x Pi x a x b x c, ahol az a, b és c a megfelelő rádiuszok, az x meg nem az ismeretlen, hanem a szorzás jele. Ez mondjuk így utólag eléggé nyilvánvaló a gömb térfogatából levezetve, de akkor is gondolta volna a fene, mondta is a fiúm, hogy azért ez a kör dolog nagyon ki van találva, a Pi meg egyenesen odabasz. Lényeg, ami lényeg, a sziklánk borzasztó súlyos lesz, szerencsére Telki környékén van egy csomó bánya, de még így is, úgyhogy javasoltam, hogy több darabban szállítassunk, aztán majd összeragasztjuk, ha lehetséges olyan. Erre a fiúm, hogy persze hogy lehetséges, rekultivációnak hívják, és neki papírja van arról, hogy ért hozzá, úgyhogy a leendő érdekes programjaink spektrumja újabb elemmel gazdagodott, asszem, az elkövetkezendő 20 évben nem nagyon fogok unatkozni.

8 thoughts on “a kertről

  1. zsoltu's avatarzsoltu

    na de hát tényleg sokat gondolok a házatokra. ez van. olyan kevés embert tudok érdeklődve olvasni, közülük mosolyogva még kevesebbet, egyébként is olyan kis mizantropikus itt a talaj, szóval hát persze, hogy gondolok rátok. mármint a házra, meg az élésre benne. meg ugyebár az a nagykopasz északi fíling az nekem is bejön – na jó, néha meg a mediterrán papayazabálós, de e kettő csak a hülyék szerint ellentéte egymásnak. szerintem párhuzamos létlehetőségek.

    Kedvelés

  2. Ismeretlen's avatarlucia

    egy elejtett megjegyzésből, miszerint egy ekkoráról még nem lesz nagy bajom, ha leesek, mindenesetre arra következtettem, hogy igen, rámászás lesz az ő funkciója.

    Kedvelés

  3. ZeldushkaTimurovna's avatarZeldushkaTimurovna

    én a stonhenge mását akrtam kicsibe, mikor szülőkkel bazinagy kertes családi házba költöztünk. aztán egyszer, mire hazaértem, egy sufni fogadott a gondosan kiválasztott rituális áldozati helyemen.
    és még csak szalonnát se lehet sütni rajta…

    tojás alakú lesz a szikla?
    csak mer hátha kikel belőle egy sárkány vagy ilyesmi, lehet, h azért kell mosni annyit:)

    Kedvelés

  4. Ismeretlen's avatarlucia

    nagy a kert, ráadásul lejtős, meg szeretjük is az árnyékot.
    ezen az “elgondolkodtam a hétvégén a házatokról”-on meghatódtam, egyébként a visszhangosság már szóba került, meg lesz oldva valahogy, még nem tudom, hogy hogy.

    Kedvelés

  5. zsoltu's avatarzsoltu

    csak figyelmezzetek az árnyékolásra. nagy kő, sok árnyék, rossz levegő, pudva.

    aztán meg: elgondolkodtam a hétvégén a házatokról. ha ennyire minimál, akkor mi fogja megakadályozni, hogy mint egy rossz vasútállomáson, úgy visszhangozzanak a termeitek? mert biza annál idegesítőbb nincs, mint a visszhangos szoba. ott aztán se tévé, se zene, se beszélgetés, se semmi. ebbe a projektbe hangtechnikust vontok-e be? nem viccelek. lehet, az is elég lenne, ha egyik fal se lenne merőleges és vinkliben, hanem pár fokos eltéréssel. ami nehezíti a burkolást, de talán csökkenti a visszhangosságot. vagy drapériák lesznek? vagy speckó hangelnyelő falburkolat?

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) PsycloneJack bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .