Szombaton meg moziba mentünk a Human Insecttel, a Takeshist néztük meg. Az alaphangulatot már az is megadta, hogy – itt nem részletezendő okok miatt – egy órával korábban értem a moziba, ami a Művész volt, és rögtön szembesültem is ott egy levegővel kitömött (felfújt?) nyúltetemmel, meg ugyanez tehénben illetve vaddisznóban, a Taxidermia plakát alatt. Az én érdeklődésemet komolyabb problémák iránt könnyű felkelteni, úgyhogy még akkor is azon gondolkoztam, hogy a három állatot vajon valódiból varrták-e össze, amikor leültem kávézni, ahol is velem szemben egy kopasz srác ült. Annyira, hogy még a szemöldöke is le volt borotválva. És akkor megittam a kávémat, és átültem valamelyik repülős székbe, és ott meg egy olyan pali foglalt velem szemben helyet, aki végig már-már az átesésig előrehajolva ült, majd hirtelen felállt, és gyors léptekkel megközelítette a büfét, majd sarkon fordult és kisietett a moziból, na ilyeneknek voltam én ott kitéve.

És aztán megjött az emberi rovar, és bementünk a terembe (noha tíz perccel idő előtt érkezett, valahogy sikerült 3-4 perccel az előadás kezdete után beülnünk), és ott európai fejek kínaiul beszéltek a képernyőn, vagy valami más nem-japán nyelven (és kurvára nem magyarul, az itt írtak ellenére, vagy pedig én vagyok a hülye, feliratozva mindenesetre volt), úgyhogy megkérdeztem az előttünk ülőket, hogy mi is ez tulajdonképpen, és ők felvilágosítottak, hogy a Ballada, de csak kísérőfilm. Aztán hálistennek vége lett, és megkezdődött az igazi (írta, vágta, rendezte és a főbb szerepekben játszik Kitano Takeshi), ami nekem tetszett, de csak annak érdemes megnézni, aki már végigrágta magát legalább 5-6 filmjén. Hangulatilag nagyon ütött (volt például ez a mondat benne, hogy van, amikor egy gyönyörű hernyóból egy csúf éjjeli lepke lesz), a sztorija viszont egy ilyen szürreális, önmagába visszakanyarodó, az álom és a valóság között ingadozó gombolyag, amolyan Lost Highway meets Violent Cop életérzést áraszva, ami más néven fíling. Volt benne olyan, hogy egy óriási műanyag hernyó időnként táncol, máskor meg a földhöz vagdossák a fejét, meg visszatérő elemként két sumobirkózó, illetve megemlíteném még a női mellen scratchelést, amit a Humannál is lehet olvasni, aki egyébként azt mondta, hogy jó a kabátom, de tényleg. A piros. meg a filmre is azt mondta, hogy hát ez jó volt.