De lehet egyébként ám, hogy az ősz van ránk ilyen hatással, vagy a monoton munkakörülmények (most annyira nyugi van, hogy egy akvárium jelenléte például már a duplájára emelné a pulzusunkat), mindenesetre én sem vagyok semmi.

1. Mondom ma reggel a Beának (üvöltöm utána), hogy látom, levágatta a haját. Ő visszaüvöltött, hogy kábé három hete, úgyhogy amikor közelebb jött, mondtam neki, hogy de legalább láthatja, hogy figyelek rá, még ha nem is folyamatosan. Ő azt felelte, hogy a párjával mi nagyon jól megértenénk egymást (ezt én már akkor leszűrtem, amikor mesélték, hogy a párja azzal indított itt a cégnél (régebben itt dolgozott), hogy hozzá a beosztottjai lehetőleg ne szóljanak egy szót sem, ha valami bajuk van, oldják meg, de a legutolsó esetben zaklassák őt bármivel is, mert nem szeret beszélgetni).

2. Tegnap felmegyek VNC által a földrajzilag még mindig a kommunában elhelyezkedő gépemre, elindítom rajta a bittorentet, nem megy, és akkor majdnem felhívom a rendszergazdát felháborodva, hogy miért nincs ott már megint net. Miután, ismétlem, rávéencéztem a gépre.

3. Szintén tegnap reggel még otthon, szokásos pisi, kézmosás, majd valami víz feltörléséhez szükségem lett volna a vécépapírra, és ezzel kapcsolatban pár másodperc múlva kénytelen voltam szembesülni a ténnyel, hogy sikerült a kb 4 négyzetméteres fürdőszobában elvesztenem a vécépapírt. Végleg. Na jó, mejdnem végleg, félórán keresztül kerestem, és amikor kibontottam a következőt, akkor természetesen meglett.

Azért jól esne, ha legalább azt felhozhatnám mentségül, hogy máson gondolkoztam.