De lehet egyébként ám, hogy az ősz van ránk ilyen hatással, vagy a monoton munkakörülmények (most annyira nyugi van, hogy egy akvárium jelenléte például már a duplájára emelné a pulzusunkat), mindenesetre én sem vagyok semmi.
1. Mondom ma reggel a Beának (üvöltöm utána), hogy látom, levágatta a haját. Ő visszaüvöltött, hogy kábé három hete, úgyhogy amikor közelebb jött, mondtam neki, hogy de legalább láthatja, hogy figyelek rá, még ha nem is folyamatosan. Ő azt felelte, hogy a párjával mi nagyon jól megértenénk egymást (ezt én már akkor leszűrtem, amikor mesélték, hogy a párja azzal indított itt a cégnél (régebben itt dolgozott), hogy hozzá a beosztottjai lehetőleg ne szóljanak egy szót sem, ha valami bajuk van, oldják meg, de a legutolsó esetben zaklassák őt bármivel is, mert nem szeret beszélgetni).
2. Tegnap felmegyek VNC által a földrajzilag még mindig a kommunában elhelyezkedő gépemre, elindítom rajta a bittorentet, nem megy, és akkor majdnem felhívom a rendszergazdát felháborodva, hogy miért nincs ott már megint net. Miután, ismétlem, rávéencéztem a gépre.
3. Szintén tegnap reggel még otthon, szokásos pisi, kézmosás, majd valami víz feltörléséhez szükségem lett volna a vécépapírra, és ezzel kapcsolatban pár másodperc múlva kénytelen voltam szembesülni a ténnyel, hogy sikerült a kb 4 négyzetméteres fürdőszobában elvesztenem a vécépapírt. Végleg. Na jó, mejdnem végleg, félórán keresztül kerestem, és amikor kibontottam a következőt, akkor természetesen meglett.
Azért jól esne, ha legalább azt felhozhatnám mentségül, hogy máson gondolkoztam.

én tegnap egyik kezemben a teásbögrémmel, másikban a kakis pelussal közelítettem a szemetest és kicsin múlt, hogy nem a bögre lett kidobva.
KedvelésKedvelés
az egyik barátom pedig karambolozott és széttörte a kocsit, miközben a gyereket vitte az iskolába, mire a gyerek felnézett a képregényből és ártatlanul megkérdezte: miért álltunk meg?
KedvelésKedvelés
Én egyszer a gyerekről felejtkeztem el a hátsó ülésen. Reggelente én vittem óvodába, de elmerültem értékes gondolataimban, és túlmentem a kereszteződésen. A büdös kölke persze tudta, hogy mi az ábra, nyilván már akkor is több esze volt, mint apjának, így szépen hallgatott. Én meg oldogattam a problémát fejben, aztán kábé az Árpád hídnál észrevettem a vigyorgó gyereket a tükörben.
KedvelésKedvelés