Az van, hogy lett nekünk saját belsőépítészünk, akit szintén ilyen kozmikus úton kaptunk az élettől, ahogy szoktuk a dolgokat. Van ugyanis mindkettőnknek ez a természetfeletti képessége, hogy ha például szemkihúzó tusra, vagy autóra van szükségem, akkor hirtelen kapok ingyér egy szemkihúzó tust, vagy egy autót, a fiúmnak meg amikor pénzre van szüksége, akkor túlfizetik, meg amikor laktózmentes tej kell neki, akkor hoz valaki laktózmentes tejet, minden szóbeli egyeztetés nélkül. Továbbá ő az egyetlen, akit ismerek, aki 8, azaz nyolc nap alatt kapott nagyösszegű hitelt a banktól. Még az én bevásárlókártyám elkészítése is több volt ennél.
A belsőépítészünk története annyi, hogy egyszer a zsoltu belinkelte a blogját (a belsőépítészét) kommentbe a sakamotós bejegyzése kapcsán, és aztán az építészünktől kapott a fiúm egy nevet azzal, hogy ő pont jó lesz nekünk, és kiderült, hogy a név és a blog az egyazon személyhez tartozik. Aztán tegnap az IRL találkozó állítólag már-már montypythonosabb volt a Monty Pythonnál, különös tekintettel arra a jelenetükre, amikor olyan nagyon speciális előrenyomtatott üdvözlőkártyákat árulnak, hogy "Kedves George, sok boldogságot kíván neked Claire nénikéd 26. születésnapod alkalmából", és végül mégis akad valaki, akinek pont ez kell. A belsőépítészről kiderült ugyanis, hogy Sakamoto-szakértő, illetve – többek között – autista gyerekeknek való életterekből írta a diplomamunkáját, már csak arról kéne meggyőzni, hogy mi tényleg Sakamoto fanok vagyunk, illetve autista gyerekek, de legalábbis nagyon sok bennünk az autista kvalitás. Valahogy ugyanis sose akarja senki sem elhinni, hogy mi azt komolyan gondoljuk, hogy minimalizmus, és ne legyen bútor, ami viszont muszáj, az legyen meghökkentő, pedig az építész ráadásul meglehetősen ismeri a fiúmat, mégis mindig gyanakodva keresi a kandikamerát, amikor szívem szottya olyanokat mond, hogy mondjuk nem lesz villanykapcsoló a falon. A múltkor még egy közlekedőfolyosóval is bepróbálkozott (az építész, mármint), de ezen irányú törekvései nagyon hamar el lettek fojtva (és most mondom, egyetlenegy darab, a közlekedőfolyosókat promótáló kommentet sem fogok átengedni, nem érdekelnek a közlekedőfolyosók előnyei).
Újdonságok még az építkezéssel kapcsolatban, hogy
1. az építész talált valami autistáknak való fát (először ilyen csoffadt, levéltelen citromfákat akartunk, mert az összes Sakamoto-ház mellett ilyenek vannak, és baromi jól néznek ki), ami olyan, mintha egy nagyon egyszerű gondolkodású gyerek rajzolta volna, hogy van a törzse, és abból legyezőszerűen és teljesen szabályosan egyenes mellékágak ágaznak el. Ilyenből lesz, olyan 3 x 4-es szabályos mátrixban elrendezve egy díszkert a ház mellett, a többi részen garázdálkodhatok én cseresznyefákkal, meg a kovácsoltvas padjaimmal. Továbbá tuti nem lesz golfgyep, meg hasonló baromságok. Harangvirág lesz, meg zsálya, ilyenek.
2. A tetőre (domboldalon építkezünk) állítólag majd rá lehet lépni az egyik oldalról, és végigsétálni rajta a másikig, ahol meredély. Az aggódók kedvéért megint megemlíteném, hogy mi nagyon gyerekbarát emberek vagyunk, ez okból nem is tervezünk magunknak dedet.
Erre a belsőépítészes dologra egyébként határozottan büszke vagyunk, ez majdnem olyan felnőttes, mint a szerecsendió. Csak úgy mondom.
settenkedve lopakodó 
én most büszke vagyok. két ismeretlenből csináltam ismerőst. egy csettintéssel. ez majdnem woodoo. szerinted próbálkozzak azzal is? volna rá célszemélyem nem kevés.
nota bene, nem rég összetörtem a kocsimat, 100 ezer volt a javítás, de csak azért ennyire kevés, mert van cascom. és meghalt a vincseszter a gépben, arra 20 ezer ft-ot kellett költenem. és kiderült, hogy elfelejtettem befizetni az áfát, az volt 60 ezer. szomorú voltam, és pénztelen. erre két napja lehanyatoltama tévé elé és volt ilyen játék, hogy találd ki, hogy mi a szó, amit feladtak, hívd őket 300 forintért és nyerhetsz. jó, kellett párat telefonálni, sejtésem szerint vagy 10 ezer forint ráment. de nyertem 200 ezret.
ez azért jó, mert egyrészt egyenesbe hozott.
másrészt azért, mert így én vagyok az élő bizonyíték az ellen az urban legend ellen, hogy minden ilyen nyertes a tévé ismerőse, barátja. én ugyan nem.
na, szóval néha nekem is sikerül a kívánás.
KedvelésKedvelés
azmijazhogy sakamoto-fan?
KedvelésKedvelés
Igen :). Csak hát az nem magyarul van, a Nyuszik meg igen. És sokkal kedvesebb is :).
KedvelésKedvelés
bár az ágyunk már megvan, mi nagyon érdeklődőek vagyunk mindenféle lakberendezési érdekesség tekintetében.
A Nyuszik az a Newsweek?
KedvelésKedvelés
Valamelyik Nyuszikban volt, hogy a párizsiak nem hajlandók a körgyűrűn kívülre költözni, mer akkor szerintük megszűnnének párizsiaknak lenni (szarnak ezek a közigazgatási határra). Viszont a körgyűrűn belül a lakások kicsik, de zsúfoltak, az átépítés, tetőtérbeépítés és egyéb fizikai terjeszkedési lehetőség a bürokrácia és a műemlékvédelem miatt a nullához tart, a nagyobb lakás meg baromi drága. A franciák viszont leleményesek és a belső megoldásokat fejlesztik. Egyfelől egy gépbe építik a mosogatógépet, a mikrohullámú sütőt és a tűzhelyet (fejleszti a koncentrációt is, nem mindegy, hogy melyik gombot nyomja meg az ember), másfelől megcsinálták azt az ágyat, amely egy gombnyomásra a plafonra felkúszik, nem foglalja a helyet, estve pedig gombnyomásra alászáll a felhőkből. Utóbbit mondjuk alig 5500 euróért (including installation), messze a lakások négyzetméterára alatt, tehát a hülyének is megéri beruházni. Hátha érdekel titeket, mert akkor az ágy se látszana a lakásban :). http://www.espace-loggia.com/index.php?pge=plateau
KedvelésKedvelés
Nemrég kitaláltam, hogy olyan cd-tartó kell(ene) nekem (mivel meglehetősen sok a cd-m), hogy a plafonról lehessen lehúzni valami bazi nagy tartót, ami persze alapállapotban csak simán plafonnak tűnik, és ez milyen jó.
Nem is porosodna, meg nem is látszana.
KedvelésKedvelés
úúúú, még építkezős posztot, én is rá vagyok kattanva; most költözöm az első saját lakásomba. :o)
KedvelésKedvelés
legfeljebb majd olyanokhoz fogunk vendégségbe járni, akik nem tudják, mi az illem. vagy nem olvassák a blogomat.
KedvelésKedvelés
Persze, most még nagyravagy, de abba nem gondoltál bele, hogy eztán már sosem mondhatod el, hogy és akkor a fiúm rámugrott a közlekedőfolyosón és ott lettünk egymáséi. Bár.. az ismerőseiteknek biztos van közlekedőfolyósója. Dehát vendégségben mégsem illik ilyet. Asszem.
KedvelésKedvelés