A pasim lerajzolt nemrégiben, hogy megtudjam, milyennek lát ő engem. Az ábrázolás középső részét egy notebook háta foglalja el, ami mögül kilóg két könyök, meg két láb, meg a fejem búbja, baloldalt sörösüveg. Még szerencse, hogy közvetlenül utána mondta, rám célozva, hogy soha nem szabad félmegoldásokkal beérni (ilyenkor nagyon kedvesen mosolyog), mert különben esetleg még kétség ébredne bennem, hogy valóban az alkoholista netfüggők-e az esetei neki.

Egyébként meg ő is blogol, csak nem írja le. Ezt onnan tudom, hogy tegnap este, miután több ízben nem vettem tudomást a hozzám intézett mondanivalójáról, egyszer csak hallom, hogy valamit beszél, konkrétan azt, hogy "…nem, drágám, nem kérek zöldséget, hagyjál már békén, soha nem hagysz nyugodtan netezni, te állat, zárójelben eltelik tíz perc zárójel bezár na, miért nem beszélsz már hozzám, te állat…", ráadásul mindezt az én hangfekvésemben adta elő, a te állat-okat meg különösen az én hangsúlyozásommal, neki közvetlenül a mosogatónak. Röhögtem. Kicsit később megbeszéltük a gyerekkérdést is, amiből úgy tűnt, hogy le van maradva a pillanatnyi álláspontunkat illetőleg, ugyanis amikor elkezdtem mesélni, hogy a múltkor a temetőben ültem a gödörben, és tökre megörültem annak, hogy nekünk nem lesz gyerekünk, akkor meghökkenten visszakérdezett, hogy miért, nem lesz? Én meg emlékeztettem rá, hogy én, ugye, nem akarok gyereket, neki meg már van, ő viszont erre azt felelte, hogy ő még ott tart, hogy én tegnap hosszan dilemmáztam azon, hogy a gyerekemet beíratnám-e lovagolni, abban az esetben, ha fiú lenne, illetve abban az esetben, ha lány, és hogy a gyereklovagoltatás kúlabb-e, mint amilyen veszélyes. Akkor elmagyaráztam neki, hogy én biztonsági játékos vagyok, és szeretek minden váratlan eshetőségre és annak lehetséges elágazásaira elméletben felkészülni (például pontosan tudom azt is, mit tennék akkor, ha nukleáris támadás érné a nyolcas buszt, velem a fedélzetén), de az, hogy részletesen kidolgozom, mit tennék egy gyerekkel, nem jelenti azt, hogy akarok is gyereket, na. Ebben maradtunk.

És ma meg hozott nekem cirill betűkészletet, ebből is látszik, hogy mennyire jó, hogy nincs gyerekünk, hát hol van ideje betűkészletekkel foglalkozni olyanoknak, akik folyamatosan a gyerekeik képeit töltögetik fel a wiwre? Nem beszélve a netfüggésről. Vagy akár a sörről.