A tegnapi kajavásárlásos blogbejegyzés után öt perccel (a script szeme mindig nyitva) a fiúm lerobogott az emeletről, és megkérdezte, hogy miből veszem én azt, hogy ő meg van győzve. Ezt nem értettem, de aztán folytatta, hogy ő egyáltalán nincs meggyőzve a nem-leszbikusságomról, és addig nem is lesz, amíg, úgy mint tegnap, mindenféle kalapokkal állítok haza, amiket a mindenféle lányoktól (asszem a "leszbikus barátnőid" kifejezést használta) kapok, állítólag csak úgy. Ezen teljesen felháborodtam, merthogy tehetek én róla? Hát én tehetek arról, ha mindenféle lányok, akiket alig ismerek, folyton dolgokat akarnak nekem adni, csak mert kedves vagyok hozzájuk? Hát most utasítsam vissza a kalapjukat, és ezzel gázoljak a lelkükbe? Na ugye, hogy nem.

És különben is, tök jó szalmakalap.