Én amúgy is mindig otthagyok mindent valahol, meg máshova teszem (most találtam meg az agyonkeresett írható cédéimet a kekszem alatt a konyhapolcon), még szerencse, hogy van a fiúm, akit ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy ha ő én lenne, akkor hol hagyta volna például a forgalmit, és erre mindig rávágja, hogy a fürdőszobában, és az esetek kilencven százalékában igaza van. A legtöbb dolgot egyébként azért felejtem otthon, mert túl kicsi, mostanában egyre kisebbek a kulcsok, mobiltelefonok, mp3 lejátszók, de az autóm, akárhogyan is nézem, majd' egy tonna, és tegnapelőtt azt felejtettem a ház előtt, amikor vérvételre indultam. Valószínűleg azért, mert arra koncentráltam, hogy jogosítvány-slusszkulcs-forgalmi legyen nálam, ezeket sikeresen magamhoz is vettem, majd önmagammal roppant elégedetten kisétáltam, elmentem a kocsi mellett, és felültem a buszra.
Valami színes pántlikát kéne rá applikálni, hogy észrevehetőbb legyen, vagy nem tudom.
settenkedve lopakodó 
Ezt még megspékelhetted volna azzal, hogy a vérvételről kijövet konstatálod, hogy nincs a rendelő előtt a kocsi, és bejelented a rendőrségen, hogy ellopták.
Ismerek ilyet…
:o)
KedvelésKedvelés
akkor kategóriagyőztest hirdetnék R. öccse személyében.
:)
(de ugye aztán meglett?)
KedvelésKedvelés
asszem cuccok elhagyásában az öcsém igazán profi, egyszer nyaralásból hazafelé elhagyta az útlevelét a tunéziai becsekkolás és a magyar kicsekkolás között.
KedvelésKedvelés
Én egyszer a Moszkva téren bambultam az 56-os villamoson az indulásra várva, majd ajtócsengő ébresztett rá, hogy az autóm a Szabadság téren maradt, pont úgy, mint azelőtt minden nap. Visszafelé az volt az érzésem, hogy mindenki tudja a metrón, hogy hova megyek, és miért…
Azóta rendszeresen álmodok ilyet…
KedvelésKedvelés
Hehe, én egyszer autó nélkül mentem haza.
De nem akarom elvenni a kedved, azért még te vagy a nemnormálisabb.
KedvelésKedvelés
na de azt ne úgy képzeld el, hogy valami vastag függöny. nem. ez a liha díszfüggöny, aminek értelmére azóta se jöttem rá, tehát amin ki és be is tökéletesen látni, és csak arra jó, hogy koszosodjon és moshasd.
én is megtalálásban vagyok jó egyébként, de szinte kizárólag olyan dolgokéban, amit más hagy el.
KedvelésKedvelés
Mesterszakács: de ha nekem választani kéne, hogy otthonhagyom a kocsim, de minden hülyeségen gondolkozhatok, ami eszembe jut, vagy nem hagyok otthon semmit, viszont állandóan memóriafejlesztek meg a kocsimra gondolok, hogy ne hagyjam otthon, akkor inkább otthonhagyom.
KedvelésKedvelés
zsoltu: én egyszer az iskolában vesztettem el a táskámat, cakkumpakk, máskor meg a bal cipőmet. ezek nálam viszont olyan józan ésszel megmagyarázhatatlan dolgok voltak, mivel semmiféle függöny nem szerepel a történetben.
KedvelésKedvelés
Esetleg némi memóriafejlesztő agytorna, a szórakozottság tudatosan legyőzhető.
KedvelésKedvelés
Ilyeneket én is szoktam nyugi, bár főleg a kocsishoz hasoló témák mennek jól…
KedvelésKedvelés
elsős általános iskolás koromban mi ágfalván laktunk. a falu egyik végén mi, a másikon az iskola. anyáméknak egyik reggel valamiért előbb kellett indulni valahová, így a megszokott rutin borult. kikészítették a reggelim, és a táskám is, és ennyi. én ettem, majd elkezdtem keresni az iskolatáskám, ami olyan hátitáska volt, á la 70-es évek. nem találtam, az idő meg telt, el kellett induljak.
aztán a tanítónéni írt egy cetlit, hogy “zsolt ma táska nélkül jött iskolába”. ennyi volt egy ki- és félbetépett irkalapon. haza kellett vigyem.
azt nem igazán értettem, hogy ebben mi a bóni, hisz anyámék észrevehették, hogy én iskolában, táska meg otthon… de odaadtam a cetlimet.
a táska, hogy szemem előtt legyen, a konyhaasztal mögötti ablakba volt téve. igaz, a függöny előtte…
KedvelésKedvelés