A tegnap délelőttöt Dr. Lencsó Sándor – lecsó az! – és b. neje kriptája tette emlékezetessé, ahova behúzódtunk az eső elől. Az említett helyiség egy 2x2m-es darab volt, boltíves mennyezettel, legmagasabb pontján 150 cm, és az elhunytak is benne tartózkodtak, mi öten meg körbeguggoltuk őket, tisztára olyan volt, mintha mi lennénk a hét törpe, akik közül kettő már nem él. Aztán elmúlt az eső, és akkor elmentünk cukrászdába (a markolók nem mentek a sárban), hogy kitöltsük azt a másfél órát az ebédig, amit mindenképpen meg akartunk még várni. Az ebédet egyébként a közeli vakok és egyéb fogyatékosok bentlakásos iskolájában szoktuk elfogyasztani (betűtészta rulez), gyerekek is vannak, még így nyáron is, és a harmadik naptól már egész aranyosnak tűnnek, bár egyszer pont anyámmal beszéltem telefonon, mondtam neki, hogy temetőzök éppen, amikor a háttérben egy, a körülmények ismerete nélkül sátáninak is nevezhető kacaj harsant a kontextusba illően, amit az egyik gyerek eresztett meg, szóval ilyenek is vannak. Meg lehet szokni.
Egyébként az is mutatja, hogy mennyire praktikus, hogy pont a fiúmmal járok, hogy miután az egész napomat halottak, fogyatékosok és részben illuminált egyének között töltöm, otthon sem ér engem túl nagy kulturális sokk.
Délután meg bevittek az Embertani Tárba, még alapos tárlatvezetést is kaptam, melynek során kiderült, hogy maga az épület úgy lett tervezve, hogy lóval is simán lehessen közlekedni a folyosóin és a lépcsőházban (érthető, én sem szívesen hagynám kint a biciklimet), ennek csupán a portás lehet gátja. Meg megmutatták az összes koponyát (nagyon sok koponyában kell gondolkozni), és egy madzagra fűzött patkányért pakolhattam hullákat egyik dobozból a másikba. Fény derült továbbá arra is, hogy a raktár melyik, akusztikailag és optikailag megfelelően eldugott sarkában szokott lenni a pingpongasztal és a csocsóasztal. Informatív volt, na.
settenkedve lopakodó 
nem akarlak elkeseríteni, de ma szinte csupa jó megtartású, agyagos darab volt, tegnap még egy olyat is találtunk, hogy magzati csontok az anya méhtájékán, némi kripázásra csak három körül került sor, azt is sebesen kiszedtük.
KedvelésKedvelés
Pénteken voltam kint — igaz, vacak nap volt, az északi oldalon, rendetlen tömegsírokkal, humuszos földdel, szétesett csontokkal, büdös porral; oh, hogy vágyom a déli agyagos gödrökre (Lucia, nem olyan nehéz megállapítani, merre vannak az égtájak: előtted észak, hátul dél, balra a nap nyugszik, jobbra kél, és hogy merre van az a kelet? hát amerre a hullák feje van) — és már elvonási tüneteim vannak.
Amúgy tegnap otthon valami újság rejtvénymellékletét találtam, elkezdtem fejtegetni, és volt benne pár szudoku is (aki nem ismeri: 9X9-es négyzet, 3X3-as alnégyzetekre osztva, és úgy kell 1-9 számjegyeket írni a mezőkbe, hogy minden sorban, oszlopban és alnégyzetben mindegyik pont egyszer forduljon elő, úgy, hogy a rejtvénykészítő által már beírtakat békén kell hagyni). Az egyiket elrontottam, káromkodtam csúnyán, mert az volt a legszebb, hatalmas üres területekkel (amiket mégis egyértelműen ki lehet tölteni, mint mindig), jó bonyolult összefüggésekkel, nem egyből beírható számokkal.
Annyira bosszankodtam, hogy, mivel az ábrát már vastagon összefirkáltam, beírtam egy excel táblába a számítógépbe, és akkó’ úgy. Egyébként jó módszer, könnyebb radírozni, és el lehet menteni a munkafázisokat. Mikor kész voltam, lefeküdtem aludni. Hát, alszok, alszok, alszok, egyszer felébredek, hogy azt álmodtam, csontokat ások egy gödörben, de valami furcsa. Nem sokat töprengtem ezen, visszaaludtam, folytattam az álmot, de hamarosan újra felébredtem, és ekkor már világos volt, hogy mi volt olyan furcsa: a négyzet alakú gödröt képzeletben alnégyzetekre osztottam, és hol itt, hol ott ástam, magamban ilyesféleképp kalkulálgatva, hogy “ebben a sorban már volt egy medencecsont, akkor most ott ássunk, abban az oszlopban még kell lenni egy koponyának…”
KedvelésKedvelés
Frászt a rokonok miatt. Az csak zenei aláfestés volt a jobb érthetőség végett. Alapvetően kozmikus elvek miatt – de azt hiszem, túlbeszéltem. ;)
Hát szép napot, Lucia a Gátlástalan Állat. ;)
KedvelésKedvelés
kedves Alfréd, értem ám én, amit mondasz, de egyrészt én egy gátlástalan állat vagyok, de tényleg, másrészt egy egy meglehetősen régen használaton kívül helyezett temető, még régebbi tetemekkel, harmadrészt az elmúlt ötven éve volt lehetősége a rokonoknak, hogy azt, akivel valamennyit is foglalkozni akarnak, áthelyezzék olyan helyre, ahol pl látogatni is tudják, vagy mi, de a végső konklúzióm mégis csak az lenne, hogy én egy gátlástalan állat vagyok.
KedvelésKedvelés
L, szerintem fontold meg, hogy kegyeleti vagy hasonló okok miatt tényleg közzé akarod-e tenni az elhunytak nevét, akikről humoros és kétségtelenül szórakoztató formában élménybeszámolsz. Szerintem általánosságban semmi gond nincs, de határozottan úgy érzem, hogy konkrét névvel már nem adekvát. Ha valamelyik felmenőmről olvasnám, ahogy remek hangulatban fetrengsz benne és viccet csinálsz a nevéből is, talán nem örülnék nagyon. Tudom, hogy nincs benned rossz szándék; valószínűleg csak nem gondoltál még erre ilyen formában.
Egyébként klasszul írsz. :)
KedvelésKedvelés
vakok beűtésztája a tarhonya.
KedvelésKedvelés