A hazaútjaim a temetőből egyre bonyolultabbá válnak, csütörtökön például egy ónból készült, nagytestű angyalt vonszoltam magam után, amelyet gondos kezek segítettek nekem lefeszegetni egy koporsó oldaláról, pénteken meg egy öntöttvas vasalót himbáltam a retikülömben, másik kezemben meg egy klasszikus utazóbőröndöt.
Az úgy volt ugyanis, hogy először is én nagyon szeretek a temetőben lenni, és ezért elkezdtem a colour localt hazatelepíteni különböző koporsódíszek formájában (ígéretes koporsófogantyú-gyűjtemény kezdeménye található most például az ebédlő padlóján), másfelől meg rábukkantunk egy régiségkereskedésre a szomszédban, ahol rámtört az az érzés, hogy nem élhetek parázzsal működő vasaló nélkül, nem beszélve a századfordulós hangulatú utazóbőröndről. Meg vettem camera obscura típusú fényképezőgépet is, illetve olyan cirádás réz(?) pohártartót is, ami még Moszkvában volt nekünk. Bevallani csak a vasalót meg a fényképezőgépet mertem a telefonban, a fiúmnak így is körbe kellett engem hurcibálnia szombaton Budán, hogy fémtisztítószereket találjak, ami felháborító módon nincsen sem az Obiban, sem a Praktikerben, van viszont (legalábbis Sidol) a Kaisersban, amit ugyen nem várna az ember.
Ami a temetőt illeti, a héten kipakoltunk vagy 10 kriptát, ezek egyikében volt a lápi hulla típusú néni is, bizonyos Aranka, aki kivonszolása közben sajnálatos módon a derekánál kettészakadt, viszont még így sem lehetett dobozba gyömöszölni, úgyhogy most egy kényelmesebb kőre ültetve sziesztázik, a szomszédos házak lakóinak nagy örömére. Találtunk továbbá egy elsőáldozó kislányt is, rengeteg melléklettel, volt neki érme a szemén, meg szentképei, saját, gyöngyökkel kirakott fedelű bibliája, hosszú szőke haja fátyollal, mint egy gót novellában, és nyolc éves létére magassarkúban helyezték örök nyugalomra, tekintet nélkül a bokacsontokra, na meg az inakra. Ami a patológiát illeti, találtunk egy rettenetesen összeforrt combcsontot (a felső csonk lecsúszott az alsó mellé, vagy 7 centire, és oldalról forrtak össze), rengeteg protézist, illetve az elsőáldozó papájában volt egy drainer is, az ilyesmi mindig öröm. Jó volna egyébként lassan beszereznem egy anatómiai atlaszt, mert most már tudom az összes csontot, beleértve a kismillió bokacsontot is, meg az izomtapadási helyeket, csak a nevüket nem, és nem élhetek így tovább. Jövő héten folyt. köv.
settenkedve lopakodó 
Mert tudtommal onnan is mentik a hullákat (igaz, most, h. így újraolvastam pár cikket, kicsit őshonosabb egyéneket lakoltatnak ki), szintúgy lakóparképítés ürügyén.
Úgy tűnik, mostanában trendi temetőre költözni…^^;
KedvelésKedvelés
A szellemeket is kipakoljuk, és izé, miért kéne a gázgyár mellett lennie a temetőnek?
:)
Egyébként Vácott van.
KedvelésKedvelés
Bocs, hogy így idepofátlankodok, de…ez a temető véletlenül nem a gázgyár mellett van?
KedvelésKedvelés
klassz lesz majd a kész lakóparkban a szellemjárás :)
KedvelésKedvelés
A Witkint nem ismerem, de megnézem mindjárt.
KedvelésKedvelés
egyik, hogy szép szavakat, kifejezéseket használsz, ez igen jó dolog, felfrissít.
a hullahoppra:
a borzongató, az nem egyértelműen rossz nekem, sőt, tulajdonképpen jó – az a vizinénis kép kifejezetten szép, sőt, nagyon szép.
abban nem vagyok egészen biztos, hogy szeretnék-e ilyen néniket húzni kifelé lukakból, hogy kettészakadnak, de mondjuk ehhez gyerekkori állatos élmények is hozzájönnek, nehezíteni.
egyébként joel peter witkint ismered? mármint a képeit.
http://www.art-forum.org/z_Witkin/gallery.htm
én nagyon szeretem. főleg, hogy nem kamuzik, hanem ezek valóban pénzen vett tetemek, meg megfizetett invalidusok. nem számítógépes vicceskedés, és nagyon megfog az, ahogy régi képeket újragondol ebben a formában.
KedvelésKedvelés
Az úgy van, hogy van ez a temető, ami fölé lakóparkot fognak építeni, előtte viszont ki kell onnan szedetni a halott embereket, ami a természettudományi múzeum felügyeletével történik, ők fogják majd a maradványokat tárolni és vizsgálgatni. Én mint laikus segítő kéz veszek részt a dologban, lacika is, meg a tarhonyakártevő is, illetve természetesen kint szoktak lenni a hivatásosok is a természettudományi múzeumból. Ez nem régészeti feltárás, csak futószalagos leletmentés, ezért nem kell hozzá különösebb szakértelem. Eddig egyébként senki nem ájuldozott, aki kijött segíteni, múlt pénteken egy hatéves kislány is ott ugrándozott velünk, a helyszínen inkább megnyugtató az egész, mint a borzasztó, a képek durvábbak, mint a személyes élmény.
KedvelésKedvelés
a rossmannban is vannak ilyen szerek.
picit aggódva olvasom amit írsz, egyrészt mert meg kell valljam, szép, meg borzongató is, de közben meg folytatólagos információhiányom okán fulladozom a kétségek között, hogy most akkor mi is a célja ennek a temetőzésnek, mert nem világos 100%. és hogy ez most akkor műkedvelés, vagy csak a leírások sikerülnek túl képinek? hogy ez akkor most hobbi, vagy munka? vagy ezt így most hogy? de meg ne sértődjél a hülye kérdéseken, csak nyiss a koponyámon léket a szóiddal, hogy áradhasson a fény befele.
KedvelésKedvelés