a rendszergazdáról és más démonokról

A rendszergazda meg én kicsit olyanok vagyunk, mint a jin és yang, persze nem abban az értelemben, amire ő szokott időnként célozgatni, hogy ő a kéz, amely etet engem, én meg a száj, ami megharapja az őt etető kezet (ilyen allegóriákra különben is leginkább akkor szokott vetemedni, amikor én tárgyilagosan kommentálom életének eseményeit a blogomban, ő viszont ezzel nem ért egyet). Nem, én inkább M. Night Shyamalan (ezt hogy kell ejteni?) Unbreakable c. filmjét hoznám fel párhuzamként, amiben ugye szerepelt Bruce Willis, aki sebezhetetlen, bármi történjék is vele, illetve Samuel L. Jackson, aki folyton összetöri mindenét, és akkor ők ketten így kiegészítették egymást, pláne, hogy az egyik gonosz volt, a másik pedig jó, mint egy apokrif teremtéstörténetben.

Sajnálatos módon (mármint számára sajnálatos), kettőnk közül a rendszergazda a néger. Az a helyzet ugyanis, hogy róla valamiért sokan azt gondolják, hogy rossz, rossz ember (még megismerkedésünk előtt többen figyelmeztettek, hogy csak vele ne álljak szóba soha, páran eközben keresztet is vetettek*), pedig egészen jó és kedves, leszámítva azt, amikor rámfogja, hogy elszabotálom a mozizást, pedig azt csak nekem szabad rámfogni, ezzel szemben rólam általában nem szokták elhinni, hogy velejemig gonosz vagyok, pedig tényleg. Ennek a megmagyarázhatatlanul igazságtalan megítélésnek jó példája, amikor egyszer régen a rendszergazdával együtt vettünk részt egy zenés-táncos eseményen, vö. házibuli, és én megfigyeltem a rendszergazdát, amint az elektrodinamikáról próbál társalogni egy általam régebben ismert lánnyal, nevezzük Posh Spice-nak, aki enyhén unta a témát, és én akkor (szakítás utáni, erősen alkoholos állapotban) jól hallhatóan odaszóltam neki (a rendszergazdának), hogy ne magyarázzon, úgysem érti, csak a melle nagy. Ez ugye bunkó paréj dolog**, a csaj nem sokkal ezután haza is ment, a rendszergazda kikísérte, felajánlotta, hogy hazaviszi, engem jól letolt, stb. Erre másnap kiderült, hogy Posh Spice rám egyáltalán nem haragszik, mi több, kérte, hogy mondják meg nekem, hogy nem haragszik, a rendszergazdára viszont igen. Megmagyarázhatatlan lelki jelenségek, mondom én.

És akkor most megint valami ilyesmi történik. Van ugye ez a női listatársunk, aki nem az én szívem csücske, mert például mondatonként átlag 2,5 felkiáltójelet használ, amiatt panaszkodik, hogy a (túl jó) iskolái miatt kiközösítik mindenhonnan, hisz mindenfajta csakrával, aurával, stb kapcsolatos dolgokban, ráadásul szociológus, de elmesélni úgysem lehet őt. A listára írt leveleim (kb 25 db/év) elég nagy része hozzá intéződik, és azokban általában a tévedéseit korrigálom, illetve rút célzásokat teszek az intellektuális képességeire, amiket – szerintem – nagy arccal pótol, noha ezek nem csereszabatosak; felületes szemlélőnek akár úgy is tűnhetne, hogy pikkelek rá, de nem, ugyanis bár a hölgy elég felületes szemlélő, mégsem bántódott meg rám soha, mi több, citál engem a véleménye támogatása céljából. Ezzel szemben a rendszergazdának elég volt egyetlenegyszer szólnia hozzá, amikor is annyit jelentett csak ki, hogy szerinte az illető, idézem "nem érdekes személyiség", és ezzel rögtön a sértettség és a megbántottság eddig rejtett kútjait nyitotta magára via magánlevelezés. Ezt hívják egyenlőtlen társadalmi megítélésnek, asszem, és tényleg nem lehet mással magyarázni, mint hogy olyanok vagyunk, mint ezek a híres párosítások, karmailag jó zsaru és rossz zsaru.

Tanulság persze megint nincs.

* Egyébként egyszer régen, még amikor nem ismertük egymást, csak a rendszergazda – állítása szerint – próbált velem megismerkedni, akkor egyszer én is elhittem róla, hogy gonosz. Az úgy volt, hogy én szerveztem ezt a mozis dolgot, és előtte kivonultam egyet rágyújtani és egyedül lenni, a rendszergazda viszont úgy gondolta, ez megfelelő alkalom arra, hogy szóba elegyedjünk egymással, tehát kijött utánam. Viszont ő mérhetetlenül utálja a bagófüstöt, és ez kiült az arcára is, úgyhogy én az egészből annyit vettem le, hogy én egy kicsit kifújnám magam, erre megjeleni előttem egy kopasz ember, és nagyon csúnyán néz rám, mintha ő lenne az ismeretlen tüdőrákos szobra, pedig én nem is csináltam semmit. Nem csoda, hogy nem is ismerkedtünk meg akkor.

** Az előzmények közé tartozik, hogy Posh Spice régebben többször hevesen kikezdett a pasimmal. Ráadásul az a típus, aki hozzádörgöli a mellét a pasidhoz, majd rádpillog, és megkérdezi, hogy de ugye nem baaaaj? ez persze nem mentség (az én viselkedésemre), csak ok-okozati összefüggés.

7 thoughts on “a rendszergazdáról és más démonokról

  1. GrA

    tudod lucia en az a fajta vagyok, aki az altala kedvelt tobb evados sorozatokat is siman kepes csak azert megnezni meg egyszer (vagy tobbszor), mert valamit nem ert, szoval most muszaj megkerdeznem, hogy ez a “Posh Spice” az egyik?
    Mar csak hogy osszefuggeseiben lassam azokat az apro reszleteket, amiket publikaltal az eletedbol :)

    Kedvelés

  2. lucia

    R.: valóban, bár, mint a rendszergazda említette, akkoriban tényleg én voltam a kopaszabb, de a hajam hiánya csupán kiemelte a nagy, ártatlan, szeretetre éhes tekintetemet, amit az emberekre vetettem, miközben szavaimmal mélyen a lelkükbe tapostam. Ugyanakkor az emberiségnek át kéne látnia az ilyen külsőségeken, mert különben semmi esélye nem marad a túlélésre.

    Kedvelés

  3. R.

    Biztos ártatlan külsőd van, amivel megtéveszted az emberiséget, míg a rendszergazda a kopaszsággal egyszerűen rossz imidzset választott magának.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.