Jövök be reggel korán morcosan, mivelhogy nem mertem a titkárnőre bízni azt, hogy mondja meg három különböző sofőrnek, hogy hova kell menniük (tegnap sikerült két üzemanyagkártyához tartozó pin-kódot összekevernie úgy, hogy azóta sem tudjuk, melyik volt melyiké, úgyhogy nem terhelném ennél is összetettebb bijektív megfeleltésekkel, mindenkinek van valami gyenge oldala), és ülök itt tragikus pózban, mire a sales elémhelyez egy csokoládét majd továbbmegy. Kérdezem, hogy ez meg mi, erre azt mondja, hogy ő nyitott szemmel jár ám, és észrevette, hogy a bordó alapon cseresznyevirágos hátteremet a monitoron lecseréltem feketére, és ebből arra következtetett, hogy depressziós vagyok, ez ellen kíván tenni édességgel.

További csokoládék reményében nem világosítottam fel, hogy igazából csak nem láttam jól magam a világosabb háttérrel, amikor a képernyőt használtam tükör gyanánt rúzsozáskor.