Na hazatértem épségben, még éppen időben, hogy a rendszergazdát megnyugtassam, miszerint nem lopták el a blogomat. Ő ugyanis szombat éjjel, amikor látta, hogy mi történt, bepánikolt (idézném: a magyar kortárs irodalmat féltettem, bazmeg, hogy mi lesz vele nélküled), és mivel én éppen a világvégén, a térerőn is túl fetrengtem egy szalmazsákon, ő először átrobogott hozzám, és leellenőrizte a gépemen hogy nem tárolok-e nyilvánvaló helyeken jelszókat, de nem, és akkor végső kétségbeesésében eszébe jutott, hogy a munkahelyi desktopomon kint van valami blogos jelszó, úgyhogy autóba vágta magát, és az éjszaka közepén kirobogott Törökbálintra, felébresztette az éjszakai portásokat, és életet lehelt a gépembe, mindezt a blogomért, ami egy nagyon megható történet szerintem. Sajnos a jelszó az asztalomon a blogpatrolé, a blogos az otthoni gépen automatice megjegyződik a freeblog.hu-n, de ezt nem tudta. Az utolsó ötlete az volt, hogy csináltat nekem új jelszót, de bejelentkezési névként nem a luciával próbálkozott, hanem a nesztelencsigával, pedig milyen szép is lett volna, ha a human az éjszaka közepén egyszer csak azt veszi észre, hogy volt hozzáférése, nincs hozzáférése, mint azt utólag megbeszéltük. Mindegy, végül a rendszergazda is megnyugodott valamelyest, mivel – hogy ismét az ő szavaival szóljak – a magyar kulturális élet az üstökös csóvájaként követ téged, bazmeg, és előbb-utóbb úgyis mindenki megtudta volna, hogy a nesztelencsiga mostantól a nyirkosgalóca.freeblog.hu-ra írogat. Mindenesetre szeretem, amikor az értékemen kezel.

Ja, és a Titinek is van már blogja, én meg azóta azon gondolkodom, ki az a pilóta 2, és hogy vajon a magánélete súlyos megsértéseként értelmezné-e, ha kilinkezném, mármint a Titit, tekintve a blogom olvasói és az ő ismerői nagydarab közös metszetét. Mert ugye, az egy dolog, ha én magam dehonesztálom őt mindenféle kiteregetéssel, másik dolog, ha tevékeny segítője vagyok annak, hogy esetleg ő tegye ezt magával. Majd megkérdezem.