Na úgy néz ki, az a bajom, hogy a sok köhögéstől lumbágót kaptam, tegnap éjjel például többpercnyi megfeszített munkámba került, hogy a fejemet egyik oldalról a másikra fordítsam, de nem célom szenvedéseposzt írni, ezért azt, hogy a kóláspalackot hogy emeltem fel az ágyra, már nem is taglalom bővebben, mindenesetre ebben annyira kifáradtam, hogy inni végül nem is maradt erőm. Aztán reggel, miután húsz percet gyúrtam rá, hogy meg tudjak szólalni, de így sem sikerült elsőre, közöltem a fiúmmal, hogy elvisz engem patikába, majd a kapott krémmel felfegyverkezve elvonszoltam magam a kocsitól a székemig (legalább harminclépésnyi horrortörténet, van benne ajtó meg lépcső is), viszont a krém jót tett, például tízre a telefonkagylót is egész ügyesen sikerült felemelnem. Fel is hívtam az üzemorvost, akinek elmeséltem a dolog köhögős részét (beleértve a sárga stuffot, aminek kétnapos nyers csirkemáj-íze van), és ő felírt nekem orvosságokat, a sofőrünk meg elhozta a recepteket, úgyhogy akár még egy happy ending is kinéz nekem.

Muszáj is összeszedni magam, mert hétvégén megyünk ki a térképről, és a gyanúsan homályos útleírásban olyan szavak is szerepeltek, mint szalmazsák, meg pajta, meg alacsonyhegyi sátor. Asszem, a plusz pokrócból nem engedek.