– És mit fogunk holnap enni? – kérdezte tőlem pénteken a fiúm, mintha én lennék a táplálkozási felelős, vagy mi.
– Hát, ha veszünk csirkét, akkor csinálok sajtos-tejfölös csirkét tepsiben. Feltéve persze, hogy van tepsid – feleltem neki, mivel hirtelen gyanú ébredt a lelkemben.
– Hát már hogyne lenne.
– Csak azért nem voltam benne biztos, mert még nem láttam a tepsit nálad hónapokig hányódni a szennyes edények között.
– Nem is szólhatsz semmit, már majdnem mindent elmosogattam.
– És ez azt jelenti, hogy most jódarabig nem használhatunk tányért és evőeszközöket az evéshez?
– Pontosan. Döntsük már el, hogy mit akarunk.

Soha nem érti, hogy miért csinálnak a lányok akkora faxnit a házimunkából.