Na, a héten kirúgódott a titkárnő is (őszintén reméltem, hogy valakinek lesz mersze végre megmondani neki, hogy már nem dolgozik itt, és nem csak abból fogja észrevenni, hogy nem kap fizetést, és valaki más ül a helyén). A dolog úgy történt, hogy tegnapelőtt behívták őt a főnöki irodába, ahonnan kuncogva jött ki, felkapta a telefonját, majd továbbra is kuncogva megbeszélt valakivel valamit. Nekem nem mondott semmit tegnap reggelig, amikor is közölte (szintén kuncogva), hogy nyugodtan adjak meghatalmazást a Zandinak is a postához, mert ő péntektől már nem dolgozik it, hihihi, ennél a pontnál már kezdtem sejteni, hogy nála a kuncogás a stresszoldás része, ezzel együtt külső szemlélőnek az ilyesmi baromi idegesítő, rögtön együtt is éreztem a balroggal, aki kuncogás miatt rúgta ki az előző csaját, és el is szégyelltem magam, amiért akkoriban türelemre intettem őt. Rájöttem ugyanis, hogy vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet tolerálni, és gyökerestül irtani kell őket, ahol csak lehet. A Zandi meg természetesen nem kap postai meghatalmazást, mert ő ezt rangbéli emelkedésnek tartaná, én meg vagyok elég vérgeci ahhoz, hogy megfosszam az ilyen apró örömöktől (meg persze azért sem, mert így sem bírom követni, melyik levél mikor kinek a kezén tűnik el, a Zandi meg különösen amnéziafenomén, de a fő motivációm természetesen a vérgeciség).

Természetesen volt egy ki búcsúztatóbuli is tegnap, ilyenkor ugyanis mindenki örül titkon, hogy nem őt rúgták ki, és ezt meg kell ünnepelni. Az ajándékot a Zandi választotta ki, tetszését egy határozottan szexuális töltetű jelenetet ábrázoló, kétszereplős fekete asztali szobor nyerte el*, amit ráadásul a titkárnőnek itt mindenki előtt ki kellett bontania, és hát az ilyesmit nehéz így nyilvánosság előtt kommentálni, nem is sikerült neki. Az új áldozat jövő héten érkezik talán, és így első blikkre némileg életképesebbnek tűnik, bár neki is vannak ilyen beszólásai, mint hogy az előző helyemen kitöltettek velem egy intelligenciatesztet, hogy megtudják, mennyire tudok bánni az emberekkel, tehát a szórakoztató faktort, úgy néz ki, a jövőben sem kell majd nélkülöznünk.

* A Zandi szerint ez az igaz szerelmet, és a feltétel nélküli odaadást szimbolizálta, ami nem tudom, hogy jön a munkaügyhöz, ha csak úgy nem, hogy erről mindig eszébe juthat majd a titkárnőnek, hogy kibasztak vele így esküvő előtt. Ilyenkor mindig pozitív visszaigazolást kap az az életelvem, hogy mindent elkövetek annak biztosítására, hogy a Zandi ne szeressen engem. Még mindig biztonságosabb az ő érzelmeinek az árnyékosabbik oldalán maradni.