sorozatok megin’

– Létezik olyan ember, aki képes nem elolvasni a spoilereket, ha ott vannak a szeme előtt, még ha ki is táblázzák, hogy spoiler? – közvéleménykutattam a fiúmat, ő lévén kéznél.
– Én például simán átugrom őket.
– Ez furcsa, mert én mindig meg voltam győződve, hogy ez emberfeletti képességeket kívánna, úgyhogy a spoiler kijelzése/nem jelzése csak udvariassági kérdés, illetve ürügy a nyafogásra. És mivel kettőnk közül én hasonlítok jobban egy normális emberre…
– Már miért te? Most páratlan hét van, vagy mi?

Szóval spoilerkedés következik, így május vége felé gyors áttekintés még az általunk preferált aktuális seasonok befejező részeit illetően:

Veronica Mars s2 – nem okozott csalódást, a rejtélyek tisztázódtak, a gonosz személye meglepő volt és elnyerte méltó büntetését más gonoszokkal egyetemben, a szerelmi szálak alakulása is teljesen kielégítő, egyedül a szerencsétlen Weevilt hagyhatták volna nyugodtan graduálni. Egyébként meg egyszerűen nem értem, hogy miért kell attól halálra rémülni és a sarokban guggolva zokogni, ha egy fiú elviszi az ember összes ruháját zuhanyozás közben egy hotelszobából – ott a telefon, hozatni ruhát, vagy magunk köré tekert törölközőben haza lehet masírozni, de ez azért nem annyira szomorú avagy tragikus esemény.

Lost s2 – létezik, hogy valaha kiderül még valami ebben a sorozatban? Az utóbbi részekben nyünnyögésen kívül nem nagyon történik semmi. Two more episodes to go.

House s2 – a legutóbbi résznél (a csecsemős) már megijedtem, hogy ilyen kurtán-furcsán ér véget az évad, de ebből is maradt még kettő. Mindenesetre nyomatékosan megkérném az alkotókat, hogy ne bántsanak többet senkit a főszereplők közül, mert az csak szükségtelen érzelmeskedéshez ad alapot, és ennek a sorozatnak a legfőbb bája a mértéktelen cinizmus és a hülye, politikailag inkorrekt vicceskedés. Ne legyen már az vele, mint a Gilmore Girls-zel, hogy átfordul valami brazilos se veled, se nélküled melodrámába.

Gilmore Girls s6 – fuj, fuj, rossz, köpöd ki, meg ilyenek. igazságtalan és felháborító, hogy közvetlenül mielőtt elbúcsúzna az eredeti szerzőpáros (= Things Will Never Be The Same), még utoljára jól felborítják a mindent, ráadásul különösebb fantázia nélkül. Most egyrészt várhat az ember három hónapot, hogy megtudja, mi történt aztán, másrészt meg annyira már nem is érdekes az egész. Ez így kifejezetten megalázó, és olcsó hatásvadászat.

És akkor ott van még annak a problémája, hogy vajon mit fogunk csinálni egész nyáron. Az Aljasból csak egy részt bírtunk ki.

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .