Attol, amikor araszolok felfele biciklivel a gazdagreti lakotelep
mellett a hosszabbik uton, es reszben buszke vagyok arra, hogy mar tul
vagyok a felen es meg nem alltam le, leszamitva a csokivasarlast a
Kaisersben, reszben meg azon toprengek, lehet-e biciklis sisakban
napszurast kapni, es egyaltalan, a fejem hany szazalekat kell susse a
nap es milyen hosszan ahhoz, hogy napszurast kapjak, es akkor elhuz
mellettem a ket oszhaju kerekparos tata masodszor is, majd visszafordulva biztato szavakat inteznek felem, na attol elont egyfajta bibliai alazat.