Itt bent egyébként minden a szokásos módon folyik, egyre közelebb kerülünk az új titkárnő ígéretéhez, akit aztán a régihez hasonlatosan kifacsarunk majd, mint egy citromot, majd eldobjuk meggyötört, üres korpuszát, vagy valami hasonlót cselekszünk vele. Addig is elvagyunk valahogy a régi titkárnővel, akinek valószínűleg az agyára húzódott a közelgő esküvője, mert egész nap virágot kell vele válogatni, meg menyasszonyi fülbevalókról beszélgetni, ugyanakkor már e-mailt sem képes küldeni. Nem nekem, hanem úgy általában. Ezt onnan tudom, hogy tegnap elárulta nekem, de az ártatlanság vélelmének fenntartása céjából nem kívántam belemenni mélyebben ebbe a témába vele, mert nem sokkal korábban például másfél órán keresztül nem sikerült elküldenie egy faxot, aztán megesett rajta a szívem, és elárultam neki a titkot, hogy külföldre nem 06-tal kezdjük a tárcsázást. Mindkét témában (e-mail, fax) a gépet hibáztatja, az ártatlanság vélelme arra vonatkozik, hogy hátha az előbbi tekintetében neki van igaza. De nem hinném, mert egyéb tekintetekben is furcsa dolgokat művel, például rendszeresen mint urakra és hölgyekre referál a kollégáira, pedig csak ránk kéne néznie.

Ma viszont jön megnézendőnek egy új lány, remélem, ő hagyja majd szeretni magát, az viszont egyelőre nem teljesen világos számomra, hogy ki és mikor fogja megmondani a régi titkárnőnek, hogy már nem dolgozik itt, mert egyelőre senki nem szólt neki, hogy nézegesse figyelmesebben az álláshirdetéseket. Végső soron mondjuk az valószínűleg jelzésértékű lesz számára, ha valaki más ül a székén, illetve egyszercsak nem kap fizetést, de sajnos ebben sem lehetünk biztosak, tekintve, hogy mint már említettem, számára a fax- és e-mail küldés is leküzdhetetlen szellemi kihívást jelent. Mindegy, majd kiderül.