Tegnap egyebkent hazudtam, valoszinuleg eluralkodott rajtam az a
szellemiseg, amivel a negyvenes kozepiskolai tanarnok es apukak
gyanusitjak az internetezok osszesseget, es en is ugy gondoltam, hogy
kedvem szerint torzithatom a valosagot es allithatok barmit itt a web
nevtelensegeben, a mardoso lelkiismeretfurdalassal viszont nem
szamoltam, ugyhogy most beismerem: tegnap nem csak
a kedvenc ex-blogger levele hozott oromet az eletembe, hanem a version
szinten mailformatumu ajanlata, miszerint o majd csinal nekem kinezetet
(mialtal nagy tehetsegu elmek talalkozasa lesz ebbol a blogbol). Meg ma
is jott egy jo hir, de azt meg leellenoriznem, mielott elkiabalom.

A rossz hir viszont az, hogy Dr. House tegnap elrontotta: mivel a barna
szemszin dominans a kekkel szemben, ket barna szemu embernek siman
lehet kekszemu gyereke, csak forditva nem. Egyebkent tovabbra is jo a
sorozat igy az elso evad vege fele, csak a sok lumbalastol fekszem ki,
de ott eltakarom a szemem. Eletem esemenytelensegere (mar ha eletnek
lehet nevezni ezt itt az agyban) jellemzo, hogy almodni is a sorozattal
almodom, tegnap ejszaka pl azt mondta nekem a House doktor, hogy azert
kohogok fel sargasbarnas dolgokat, mert evekig dohanyoztam, de en
inkabb a fiumnak hiszek, aki a bakteriumokra fogja. Jarkalni meg mindig
nehez, ugyhogy nem ugrandozom, de hoemelkedes lejjebb, es, mint mar
emlitettem, szakad a hurut fel csimbokokban. A lelki
ellenallokepessegemrol a rendszergazda gondoskodik, aki telefonon
dolgoztat engem ebben az allapotban is, es egy dolog az, hogy kipresel
belolem minden maradek kreativitast, szellemesseget es nyelvi tudast a
tabor praecox hire novelese erdekeben, de masik az, hogy miutan en
gyongyeimet ontom ele, o kepes felhivni es belekotni a szenvedo
szerkezeteimbe. Ilyenkor hosszan, emelt hangon probal meggyozni
igazarol, en viszont lelkiismeretfurdalas nelkul belekohogok a
mondanivalojaba, ami legalabb olyan hatasos, mintha ervekkel probalnek
hatni ra. Es most vissza a munkahoz.