Nagyon, nagyon beteg vagyok, tegnap du óta például képtelen vagyok az
ágyból kikelni, ma hajnalban meg már autóriasztókat szólaltatott meg a
köhögésem. Az utolsó utamon, amikor még tudtam járni, a fiúmat kísértem
a gázgyárba fotózni (ebből szép sírfelirat lenne), képeket majd
valamikor rakok fel, hadd maradjon nyomom e siralomvölgyben. Érdekes
egyébként, hogy amikor én vagyok lázas, akkor a fiúm viselkedik
furcsán, pédául csokis fügével dobálja a galambokat az ablakból, bár
ezért nem hibáztathatom, elvégre a csokis füge nagyjából ehetetlelen,
meg különben sem vagyok ellenére a dekadens, enyhén szürreális,
szecessziós jeleneteknek az életemben.

Egyébként is, valószínűleg csak az aggódását akarta ezzel kifejezni.