A tegnapi átmeneti fellendülés után ma megint rossz, rossz nekem, gyenge vagyok, mint a harmat, bebicikliznem is alig sikerült, és még az ideutaknak általában fénypontját jelentő reggeli Kaiserozás sem tett boldoggá engem, pedig megjöttek az első málnák. A málnán kívül egyébként a főtt gesztenye számomra az aktuális favorit, ez is valami távolkeleti (talán kínai) kiadás, egyre inkább úgy tűnik számomra, arrafelé értenek az evéshez. Na de visszakanyarodva rám, fáj a tüdőm, általánosan rossz a közérzetem, és még a titkárnővel sem kiabáltam ma (soha nem is szoktam amúgy, mert puszta léte szerintem magában hordja büntetését), pedig reggel, amikor megkérdeztem, hogy áll a rendőrséges-szabálysértős ügyünk, azt felelte, hogy a vétkes kolléga nem írja alá az adatszolgáltatási papírt, mert azon eggyel elírták a házszámot, és azt szeretné, ha a főnökünk egy olyan értelmű választ küldene a rendőrségnek, miszerint ott nem parkolt senki. A biztonság kedvéért azt is megkérdeztem, szólt-e erről a főnökünknek. Azt felelte, még nem. Mikor a kíváncsiságtól hajtva azt tudakoltam, hogy miért is nem, becsülettel megmondta, hogy azért, mert fél hogy kikap, amiért még mindig nem rendezte le az ügyet.

Titkárnők. Aztán csodálkoznak, ha egyszer csak megeszik őket reggelire.