Egyébként a rendszergazda tegnap megfeddett engem, úgy is, mint önjelölt mentorom és kalauzom az élet rögös útján, amiért a tudásom és információim nagy részét blogokból szedem, ahelyett, hogy hozzá hasonlatosan például az ATV-t nézném (ez egyébként azért van így, mert a tévémet rendszeresen elfelejtem bekapcsolni, viszont a blogokat nem felejtem el elolvasni). Szerintem ő egyszerűen nem érti lelkem leglényegét, a motivációimat, melyek engem azzá tesznek, ami vagyok, és amik közé tartozik, hogy én egyrészt nem igazán vagyok kíváncsi az objektív tényekre, másrészt meg ami túl objektívnek tűnik, azt amúgy is sietve átkölti bennem az automatika még gerincvelői szinten, valószínűleg ennek köszönhető, hogy tegnap felvilágosítottam a rendszergazdát a kastélytorta felől, ami – mint kifejtettem neki – olyan, mint a dobostorta, kakaós krémmel, és csokis fedlappal. De legalább a dobostorta-motívumot jól jegyeztem meg.

A kastélytorta egyébként úgy került szóba, hogy választani kéne az esztergomi menüről, ami számomra komoly és stresszes feladat, mert nekem egyáltalán nem mindegy – tekintve, hogy a népi bölcsesség szerint is az vagyok, amit megeszem – hogy a párizsi pulykamell, vagy a sertésrizottó lehetőségéről kell-e lemondanom. Mindegy, nagyjából korvonalazódtak már mostanra az elképzeléseim, leszámítva a kaliforniai sertésszelet vs. rakottkrumpli dilemmát, ami az én szküllám és karübdiszom, és amiknél sokat segítene a választásban, ha tudnám, mi az a kaliforniai sertésszelet, de erről egy blog sem ír. Sőt, a google szerint nem is létezik ilyen.

De azt sem hiszem, hogy ebben az ATV lehetne segítségemre.