Komolyan, ha egy picit is erkölcsösebb lennék, akkor nagyon
szégyelleném magam azért, hogy megírom a titkárnőnket, de hát nem
vagyok.

Tegnap az volt nem sokkal munkaidő végezte előtt, hogy hallom ám, hogy
beszél a telefonba, ráadásul a rendőrséggel. Konkrétan azt mondta bele,
hogy van ez a céges autós rossz helyen parkolási ügyünk, és nem tudjuk
kideríteni, hogy pontosan ki vezette akkor az autót (itt már gondoltam
magamban, hogy ajajj), és, idézem, "mit kellene tennünk ahhoz, hogy ne
kelljen befizetni a bírságot"?

Sajnos nem mondták meg, pedig valószínűleg tényleg ők a
legtájékozottabb forrás ebben a kérdésben, de akkor a titkárnő hozzám
is hozzámfordult, úgyhogy gondoltam, felhívom a rendszergazdát, mint
komoly tapasztalatoknak forrását, és megkérem, hogy csepegtessen nekem
tudása autós kérdésekben kimeríthetetlen tárházából. A rendszergazda
meg azt mondta nekem, hogy forduljak inkább az ismerős jogászokhoz,
amiből ki is derül, hogy ő a tudatosságnak mennyivel magasabb szintjén
áll nálam, mindenesetre megígértette, hogy többhöz is fordulok közülük,
mert egy jogász nem jogász. Úgyhogy fordultam, csacsogtunk, ők elláttak
egyöntetű véleményükkel mely új reményeket ébresztett, és most
mindannyian boldogan élnénk, amíg meg nem halunk, ha időközben ki nem
derült volna, hogy a titkárnőnek mégsem ez lett volna a feladata, hanem
az, hogy mivel munkatársunk már bevallotta a hatóság színe előtt a
dolgot, tudakolja meg, hogy ennek ellenére vissza kell-e küldeni a
kitöltött adatszolgáltatási kérdőívet. Ne kérdezzétek, hogy hogy
érthette ezt félre, én sem tettem, mert szeretem a misztikumot és a
rejtélyeket.