Most, hogy így közelednek a választások, nálunk otthon is durvul a
hangulat, például a fiúm a minap mélán és különösebb érzelmi töltés
nélkül megjegyezte, hogy az ő ismerősei között nincs olyan, aki ne
lenne fideszes. Én erre mélán, és szintén különösebb érzelmi töltés
nélkül azt válaszoltam, hogy az én ismerőseim meg szinte mind olyanok,
hogy liberalizmusból eltűrik a fideszeseket, ha azok kellőképpen
visszafogottan viselkednek. És akkor megegyeztünk abban, hogy ez –
mármint mi így együtt – olyan tiszta rómeóésjúliás, majd megnéztük az
utolsó Veronica Marsot ami megvan.

Ami Veronica Marsot illeti, nem is olyan rossz ez a második szezon, bár
határozottan kevésbé vagyok arra kíváncsi, hogy ki robbantotta fel a
buszt, mint arra voltam, hogy ki ölte meg Lilyt.

Ami meg a fiúmat illeti, sose gondoltam, hogy egyszer olyasvalakivel
fogok járni, akinek egyszerre két böngészőben van megnyitva a gépén az
orbanviktor.hu (az ilyenek az én értékítéletemben közvetlenül azok
mellett sorakoznak, akiknek bika vagy skorpió az aszcendensük), de hát
ha munka van, akkor munka van. És egyébként is, valószínűleg ő sem
gondolta volna, hogy egyszer majd azért nem megyek le vacsorázni, mert
nem bírok elszakadni az orbanviktor.hu-tól (természetesen csak azért
bogarásztam át tüzetesen, hogy megalapozva fikázhassam). Szóval a
helyzet egyre fokozódott, míg végül tegnap elérte csúcspontját, amikor
is belekeveredtünk a rengeteg narancspöttyös közé a rakparton, miként
korpa közé a biciklis malacok – nagyjából lépésben lehetett csak menni,
vagy talán még annyival sem, emberek (már ha embernek lehet nevezni az
ilyet) összekapaszkodva foglalták el a biciklisutat és még körülötte
is, egy magyar anya meg konkrétan leszorított engem a babakocsijával,
majdnem bele is estem egy virágágyásba. Fel is voltam háborodva, hogy a
Fidesz és a fideszesek nem tisztelnek minket, kerékpárosokat, mert
ugyan a másik nagy párt is így van ezzel valószínűleg, de az ő
rendezvényeikre legalább nem megy el senki, ami követendő és
példaértékű. Valahogy egyébként mindig ilyesmi történik, ha a fiúmmal
megyek biciklizni, hogy ő megpróbálja elhitetni velem, hogy innentől
már nem emelkedik, és akkor én egyszercsak azon veszem észre magam,
hogy mégis egy negyvenötfokos lejtőn megyek nyakig sárban fölfelé. Egy
csomó fideszes között.