Szóval elkarikáztam a dolgozóba ma reggel, a fiúm meg elkísért, mert ő
egy hős. Természetesen elölről kísért, vagyis időnként láttam sárgán
bevillanni egyik vagy másik kanyarba, de rendszeresen meg is várt. Én
nagyrészt nem kaptam levegőt, de a lefelé gurulás állat volt, a bicaj
is nagyon élvezte, most meg a raktárban a rács mellől nézegeti vidáman
a kamionokat, és feszít büszkén, mert mindenki mondja neki, hogy milyen
szép piros bicikli, meg csengetik a csengőjét (egy óvodában dolgozom,
komolyan). Éjszakára itthagyom majd szerintem, de valószínűleg nem fog
félni, mert lesz körülötte egy csomó targonca. Meg amúgy sem félős
típus.