A hétvége a sport és a kultúra jegyében telt, aminek a sport része az
volt, hogy egyrészt hegymászósat játszottunk, vagyis vasárnap estig nem
mosogattam (fiúm: nekem már az is luxus, hogy egyáltalán van tányér, nem muszáj, hogy tiszta legyen),
másrészt biciklit kerestünk nekem a neten. Egy kicsit megrémít a
jövőmet illetően, hogy a fiúm szerint mindenképpen olyan biciklit kell
nekem keresni, ami nagyon zúzós erdei utakon sem esik szét alattam (én
igazából az olyan sportok híve vagyok, ahol a gravitáció az én barátom,
mint például a síelés), de egyelőre derűs ignoranciával fókuszálok a
jelenre. A biciklisboltok honlapjai egyébként viccesek, az egyiken
konkrétan szerepel az a mondat, hogy nyomatékosan kérünk, hogy Ne ad meg bankkártyád adatait, és ne válaszd
a kártyás fizetést, annak ellenére, hogy megrendelési rendszerünk erre
lehetőséget biztosít,
a másikon meg egész komoly lélektani elemzés található az olcsó
biciklik vásárlóiról, akik megcsömörlött, boldogtalan emberek maradnak
egy életen át, meg ilyenek. Sport volt még az is, amikor a fiúm
kifejtette, hogy mekkora megjátszós dolog is már az úszás, szemben
például a búvárkodással, mert a búvárok legalább nem tesznek úgy, mint
akik képesek lélegezni a vízben, és akkor szidtuk egy kicsit az
úszókat, majd szóbahoztam, hogy milyen szívás is lehet már bálnának
lenni, nem alhatsz pl végig nyolc órát, mert mindig levegőt kell venni,
a fiúm meg erre szóbahozta a madarakat, akik viszont percenként
felnéznek alvás közben, hogy nem akarják-e őket megenni. És azért
alszanak sokan egy fán, hogy csak tízpercenként kelljen felnézni,
konkludálta a fiúm, aki titokban ugyanis botanikus.

A kultúra meg az volt, hogy egyrészt kiolvastam végre végig a The Fifth
Elephantot, ami egy vámpíros/vérfarkasos/törpés/őrséges pratchett, de
van benne Csehov is, másrészt folytattam a Maugham életrajzot, amiből
kiderül például, hogy a viktoriánus időkben azért volt mindenki homokos
Angliában, mert akkoribban a bentlakásos, koedukálatlan iskola volt a
divat, ahol az összezártság, az alternatíva hiánya és a
faggoting-rendszer megteremtette a homoszexualitás melegágyát,
amire az, hogy a későbbiekben sem voltak nagyon kellemes szexuális
élményeik a nőkkel (a házasság előtti szex csak a prostituáltakkal volt
lehetséges egy úri fiatalember számára), csak rásegített. Viktória
királynő vezette be azt egyébként, hogy akire rábizonyosodik a
fajtalankodás, azt akár két év kényszermunkára is lehet büntetni – ez a
dolog a nőkre természetesen nem vonatkozott, mert senki nem merte
megmondani Viktóriának, hogy a nők is képesek ilyesmire. A kultúra
aztán vasárnap tett nálunk magáévá eddig meghódítatlan
csúcsokat, amikor is ledobtam magam a fiúm mellé az ágyba, és zsinórba
néztük a Veronica Marsokat. Most tartunk a nyolcadiknál vagy a
kilencediknél. Egy kicsit ugyan félek attól, hogy mi lesz, ha nem marad
már megnézetlen sorozat, de biztos kitalálunk majd valamit, mondjuk
ráállunk a heroinra, vagy nem tudom.