tp 0.1

Igazából persze tudom, hogy mostanában uncsi vagyok, meg egysíkú, de
nem tudok mit csinálni, az utóbbi időben leginkább különböző
barkácsgépek leírásai hoztak izgalmat az életembe, és a velük
kapcsolatos kétségek és vívódások miatt forgolódom ébren az ágyamban
éjnek idején (azzal, aki esetleg hasonló módon van ezzel, szeretném
megosztani, hogy a pendulum jigsaw szabatos magyar neve az dekopírfűrész), de
ez most változóban van, tegnap megvolt az első táborszervezős gyűlés.

A táborral egyelőre szerintem az a legnagyobb gond, hogy a tagok nem
tudnak róla, így pedig nehezen fognak eljönni. A második legnagyobb
gond, hogy a progresszív, fiatalos és izgalmas programjavaslatokat –
mint például a közgyűlés alternatív programjaként a liliomtiprás a
szintén helyszínen található középiskolás osztály bevonásával – már
születésükkor elvetik a szervezőtársak. A harmadik meg az, hogy
ugyanazen szervezőtársak legközelebb a következő gyűlésen át fogják
harapni egymás torkát, legalábbis erre enged következtetni az a
végtelen egyet nem értés, amelyik bármelyik kérdés kapcsán felmerült.
Amit konkrétan elvállaltam, az a regisztrátorkodás, a problémás
emberekkel (haha, ki nem az?) való kommunikáció, meg a filmnézetés, ami
a rendszergazda szerint úgy nézne ki, hogy én rábökök egy filmre, és
azt nézi mindenki, ugyanis – a rendszergazda állítása szerint – nekem
jó ízlésem van (igazából ebben nem hisz, viszont szereti hangoztatni;
őszintébb pillanataiban úgy fogalmaz, hogy a filmjeim felétől nincs
hányhatnékja). Én nála sokkal demokratikusabb lélek vagyok (valahol
Lord Vetinari módján, aki hisz a választás szabadságának fontosságában,
még ha a két választási lehetőség egyike a biztos, fájdalmas halál is),
ezért az én tervem az, hogy esténként öt film közül lehet majd egyet
megszavazni egyszerű többséggel. A tervem ördögi zsenialitása abban
rejlik, hogy azt az öt filmet viszont én fogom kiválasztani.

A másik szívügyem az újoncintegrálás, részben az ebben rejlő
kegyetlenkedési potenciál miatt, részben meg azért, hogy ellentétes
álláspontot képviselhessek a rendszergazdával és szeretett
ex-elnökünkkel, akik mélyen megvetendőnek találják az újoncok
tutujgatását (ennek köszönhetően a dolog valószínűleg félig-meddig egy
illegális földalatti mozgalom kereteit fogja felvenni annak minden
romantikájával – titkosított floppykon fogjuk majd egymáshoz csempészni
az újoncok listáját, rejtekben megkeressük őket, sötét sikátorokban
füttyögünk majd utánuk, majd dohos pincehelyiségekben harcedzett,
félelmet nem ismerő klubtagokat csinálunk belőlük, vagy valami
ilyesmi). Bár mindkettejüket tiszta szívemből szeretem – valahogy úgy,
ahogy egy lágyszívű, ámde nem elvakult gondozónő szereti a reábízott
dedeket – de tudom, hogy az én helyem az övékével ellentétes oldalon
van véleményileg, mert ott sokkal szórakoztatóbb lenni.

A mai nap feladata annak nem bántó, ugyanakkor hatásos megfogalmazása,
hogy az előadásokon nem nyivákolhatnak gyerekek. Hát meglátjuk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.