Én igazából utálom ezt az egész ruha- és cipővásárlás dolgot, baromi
sok időt elvisz, a legnagyobb részét hiába, és közben végig hülye zenék
szólnak üvöltve és torzítva. Tavaly például tökre megörültem, amikor a
Terranova bevezette ezt a világos homokszínű felső dolgot, vettem is
összesen kilenc darab majdnem
egyformát, az aktuális pasim le is hordott jól, de hát ő amúgy is
minden alkalmat megragadott arra, hogy hétköznapi életünket drámává
nemesítse, én meg mit csináljak, ha egyszer az áll jól és azt szeretem
és így legalább egyszerre moshatom őket, stb. Na de hogy kilyukadjunk
ott, ahol szándékoztam, most már muszáj beszerezni valami normális
(emelt sarkú!!) zárt cipőt, úgyhogy elmentünk tegnap cipőboltba, ahol
találtam is egyet, ami tetszett, meg méretben is jó volt, mondtam is az
eladónak, hogy nekem ez kell, ebben a méretben, mert nekem ez tetszik.
Az eladó meg visszakérdezett, látván az eltökéltségemet, hogy ez álmaim
netovábbja-e, amire én azt feleltem – mivel rövid gondolkodás után arra
jutottam, fontosabb az őszinteség az egy rózsaszín, ámde hazug illúzió
életben tartásánál – hogy az én álmaim netovábbja az egy emelt sarkú,
fekete bőrcipő, lekerekített orral, de most ez tetszik, és az eladó
akkor ránézett a kiválasztottra, ami sötétbarna volt rózsaszín
csíkokkal és lapos sarokkal, lévén sportlábbeli, és megértően
bólogatott.

Meg a múltkor otthonfelejtettem az összes rúzsomat,
úgyhogy egész nap nem volt arcom (délre általában amúgy is lekopik, de
reggel azért szükségem van a megerősítésre), úgyhogy vettem a fiúmhoz
egy ugyanolyan rúzs-szempillaspirál-szemceruza kombót, mint az otthoni,
elvégre megírta már rég, még a fogkefehurcolós időkben, hogy tartsak
nála dolgokat. Tudja ő, hogy a nők így szokták kijelölni a területüket,
tette hozzá, mivel nem híve a felesleges udvariaskodásnak, de így
legalább nincsenek félreértések.

Egyébként meg muszáj
megemlíteni a Kircinek azt az utánozhatatlan női ösztönét, ahogy a
cipőboltban rögtön odasétált a nekem tetsző cipőhöz, és rámutatott, a
parfümboltba meg bevágtatott, aztán megállt egy ponton, közölte, hogy ő
nem tudja, hogy miért pont ott állt meg, majd az orrom alá nyomott egy
tesztcsíkot a legközelebbi illattal, és bár utána még vagy húszat
végigszagoltunk, akkor is az volt az
illat, amit ugyan nem vásároltam meg, mert úgy gondoltam, ennyi pénz
kiszórását ki kell érdemelnem, de legfeljebb elgáncsolok majd valami
szaladgáló kisgyereket. Az én női ösztöneim például kimerülnek abban,
hogy ha meglátok egy világos homokszínű pólót, akkor azt megveszem.