Nem is írtam, de tegnap a titkárnő az öntudatára ébredt: nem is kellett
szólnom neki, magától aláíratta az emberekkel a legfrissebben kapott
fizetési papírokat. Ugyanazt a büszkeséggel vegyes féltés éreztem, mint
a fecskék fiókáik első önálló szárnycsapásai alkalmával. Ami engem
illet, végre volt egy olyan használati is, amiben leírhattam a direktívák
szót (szerintem tegnap még életemben soha nem írtam le a direktívák
szót, ma meg már háromszor is), illetve az egyikben szerepelt egy olyan
mondat, hogy tartsa távol a készüléket fürdőző emberektől, szóval csupa kaland, izgalom és meglepetés az, amit az élet számomra tartogat.