Az elmúlt két nap egyik nagy tanulsága kommunikációs jellegű, és a nemverbális jelzések fontosságáról szól. Kiderült ugyanis, hogy ha nagyon fáj a hasam, akkor nem elégséges jelzés a fiúm felé hogy fekszem az ágyban mellette miközben ő dolgozik a notebookon, és időnként tárgyilagosan, ugyanakkor eltűnődve megjegyzem, hogy nagyon fáj a hasam, mert ettől ő még simán rávág a fájós hasamra kicsit később azzal, hogy figyeljek már. De ez inkább vicces volt, meg amúgy is tök praktikus, hogy ott fetreng mellettem a géppel, mert így amikor rákérdeztem egy IP-re, akkor simán megmondta, hogy kié. Mármint konkrétan az illető nevét. Erre a featurére soha nem fogok ráunni szerintem. Mesélte egyébként, hogy volt egyszer a fókuszban is, mint a hálózat ura vagy valami hasonló, és próbálta az elvárt válaszokat adni, úgyhogy amikor megkérdezték, hogy szokott-e egyáltalán sportolni, akkor azt felelte, hogy á, minden ilyesmi nagyon távol áll tőle, ami azért is volt különösen vicces, mert pár nappal azelőtt tért vissza az egyik expedíciójáról.

A másik tanulság az az, hogy érdemes orosz eredetű szerzők matekos könyveit megvásárolni, mert ők érdekes anekdotákkal színesítik a szöveget, a Mlodinowból megtudtam például, hogy Milétosz a maga korában a szextárgy-iparáról volt híres, és Thálész is valószínűleg ilyesmivel foglalkozott, amikor nem a háromszögekkel, meg hogy ilyentájt kezdődött az aratás évszaka az ó-egyiptomiaknál. (Most olvasom, hogy egyébként amellett, hogy Feynman mellett kezdte a munkásságát, ő a Star Trek egyik forgatókönyvírója is; akkor azért ilyen vicces ez a könyv. Úgy tűnik egyébként, hogy a 2006-os évem a tévésorozatok jegyében fog eltelni.)

És a harmadik és leglényegesebb dolog az, hogy bármennyire is úgy érzem, hogy valakit már elég régóta és jól ismerek, és megbízhatok benne akárcsak enmagamban, az emberi állat mindig képes új, szörnyű oldalával meglepni. A fiúmat ma például gyanútlanul és bizalommal telve engedtem be a lakásomba, és bár akkor még semmi jel nem utalt rá, hogy valaha is bántani akarna, még csak éhesnek sem tűnt igazán, pár perccel később mégis rámvetette magát, legyűrt a padlóra, lefogott, és minden ellenkezésem dacára mesesajtot próbált a számba tömködni. Ítélkezzen felette az, aki már evett mesesajtot.