Tegnap fodrásznál voltam. Ez azért hírértékű, mert én félek a
fodrászoktól, ezért olyan ritkán megyek hozzájuk, amilyen ritkán csak
lehet, mert egyrészt túl sokat vágnak, másrészt saját elképzeléseik
vannak, harmadrészt erőltetetten beszélgetnek.

Ez a fodrász viszont más volt, például beléptemkor rögtön megteremtette
a közvetlen hangulatot azzal a kijelentéssel, hogy ő ismer engem, én
vagyok a rendszergazda nője. Mondtam neki, hogy nem, nem én vagyok,
akkor viszont az az érdekes nevű csaj az, szólt ő, na, mondjam már hogy
hívják. Én felvilágosítottam, hogy a Titi (asszem, továbbra is ezen az
álnéven fog futni) sem a rendszergazda nője (megjegyzendő egyébként,
hogy hármunk közül egyikünk sem beszélt még egyszer sem ezzel a
fodrásszal, de hiába, a hírnév az már csak ilyen*), és akkor kicsit
elterelődött a téma afelé, hogy körbe egyforma hosszúra akarom, hátul
kicsit felnyírva, meg frufru, aztán visszatértünk arra, hogy a múltkor
pedig az egész blokk izgult, amikor először jött a Titi, utána meg én,
hogy most mekkora balhé lesz, meg hogy ő tudja ám, hogy a rendszergazda
és a Titi szerepeltek a tévében, mert ők olyan okosok, és megkérdezte,
hogy én is olyan okos vagyok-e. Mivel nem akartam az álszerénység
bűnébe esni, beismertem, hogy igen, én is okos vagyok, ezáltal mintegy
befogadtattam a bizalom körébe, és elmondta, hogy az a csaj, aki az
előbb kiment, ikrekkel terhes, és az ikrek papája huszonegy éves és még
nem tudja, de majd Valentin-napon megmondják neki, és egyébként
tudom-e, hogy a mi házunkban lakik a Delhusa Gjon nője, biztos láttam
már, az a szőke csöcsös a másodikról, és aztán azt mondta, hogy a
frufrumat csak akkor vágja le, ha már megszáradt a hajam, ami azért
nagy dolog, mert általában hiába mondom a fodrászoknak, hogy csak
annyit vágjanak belőle, hogy felugorva is leérjen a szemöldökömig,
látszólag mindig beleegyeznek, aztán vizesen csonkolják, és akkor három
hétig úgy szoktam kinézni, mint egy különösen debil
némafilm-mellékszereplő.

Lényeg, ami lényeg, lehet, hogy itt az ideje, hogy a fiúmmal
nyilvánosan demonstráljuk a kapcsolatunkat. Mondjuk a ház előtt a
motorháztetőn, vagy valami.

* Azoknak a kedvéért, akik nem az elejétől olvassák: én
úgy lakom, hogy egy kétszobás lakás egyik szobáját foglalom el,
leginkább esténként és hétvégén, a rendszergazda, a Titi meg a Márkó
pedig a másik szobában üzemeltetnek irodát, leginkább hétköznap
napközben. A félreértések elkerülése végett az van az ajtóra írva, hogy
Kommuna.